Hétfőre várunk...

 2012.02.17. 17:32

Köszönjük neked, EU!

 2012.01.21. 23:05

A kiíráson a a két sötét folt az EU feliratú zászló.

Úriember nem csibész, mondjunk méltó köszönetet mindenkinek, akinek kijár.

  1. Köszönet a Horn-Pető kormánykoalíciónak, mert a Fidesz az ő összeállásuk miatt szűnt meg liberálisnak lenni.
  2. Köszönet Frantisek Gyuricseknek, mert az ő diktatúrája szerzett Orbán Viktornak kétharmadot.
  3. Köszönet az Európa Uniónak, különösen a szerény intellektusú baloldalnak, mert képviselőinek Magyarországgal szembeni diszkrét bája hozott össze ma délután és este minket, megvezethetetlen magyarokat. Nem az számít önmagában, hogy sokan voltunk. A tóduló tömeg még nem feltétlenül jelentékeny, főként, ha távvezérlése kioltja a benne sodródók egyéniségét. Itt viszont egyéniségek vonultak ma együtt, szemben a kontinentális ellenszéllel. Értelmiségi, végtelen kulturált légkör, kitűnő, szellemi témák, ragyogó transzparensek, egymásra találó, eszmei síkon összetartó barátok, gyertyák, szelíd ének, kitartás a hidegben és elkötelezettség. Köszönjük neked, ordenáré EU-baloldal, akkor is, ha ma éjjel egy kissé többet forgolódnak túlfizetett aktivistáid.

                  Ja, és valamit még szeretnék elmondani. Az esti szertartás miatt az Oktogontól el kellett jönnöm. Annak idején, 2002-ben Orbán választási nagygyűléséről hazafelé tartva kedvem lett volna elkiáltani magam a metrón: „Maguk mit ülnek itt? Miért nem a Kossuth téren vannak?”. Mert a csodálatos nemzeti hangulat a tér végével együtt ért véget. 2006 őszi estéin azt hittük a Parlament tövében, hogy itt bizony forradalom van. Aztán megint: a teret elhagyva a csendes kis utcák ablakain kiáramló rántottaszag megérttette: dehogy tenne ez a ma még betömhető hasú kispolgár valami nagyon bátrat önmagáért, inkább nézi, hogy más helyette is gyürkőzik és löveti magát. Ma este, elhagyva a vonulást, a város tele volt felfordulással, jókedvvel, zászlók mindenfelé, az emberek újságolták, mekkora tömeget láttak a körút közepén, felélénkült a punnyadó szféra is a helytállók lelkesedésétől.

                  Még egyszer: köszönjük, EU, de ma éjjelre szép álmokat hadd ne kívánjak!

 

A Nuyugat árulása

 2012.01.20. 12:43

Elgondolkodtató, hogy miért dobnak be minket unos-untalan koncnak éppen azok, akiknek oldalán szövetségesekként mi magunk is vesztesek lettünk? Az első világháború után a volt szövetségesek is rábólintottak a büntetésként nekünk jutott Trianonra, a második után a szovjet tömbhöz csatolásunkra, s bár a kommunizmus széthullatásában élen jártunk, mára mindenkinek milyen kényelmes lett, hogy velünk foglalkozik az EU jobbára valamennyi képmutató, homályos jogi vádakat nekünk szegező végrehajtó szerve.

Nyugat árulása mégsem itt kezdődik. A szovjet típusú és befolyású diktatúra idején még hihettük, hogy az anyagi és jogi biztonságban élő országok ott támogatják népeinket és demokratikus törekvéseinket, ahol csak tudják, de harmadik világháborút nem akarnak, ezért a szovjethatalommal nyíltan nem szállnak szembe. Ötvenhatos cserbenhagyásunk ugyan megrendítette kissé az irántuk való bizalmunkat, de előre tekintettünk. Most eljött az „előre” valósága.  

Volt idő, amikor a műkedvelő nyugati baloldalt naivnak tarthattuk, mondván, nem is tudják, hogy mit beszélnek, nem is sejtik, mit jelent a baloldali hatalom a keleti tömbben: haláltáborok (összesen százmillió halottal), kínzókamrák, rettegésben élő családok, fényűzésben tobzódó áldemokratikus vezetők, kiszolgáltatott rabszolgamunka éhbérért és néha egy-egy szakszervezeti utazásért egy másik keleti országba, lendvaiildikók által felügyelt sajtó, gúzsba kötött egyház, stb. Amikor pedig végre megjött a kitörés, besétáltunk abba a választási lehetőség nélküli unióba, (kérem, a népszavazással most ne viccelődjünk, mert fáj), amelynek esze ágában nem volt azt mondani, hogy először is úgy válasszunk képviselőket, hogy Stasbourgba a lábát be nem teheti egyetlenegy egykori kommunista sem, aki kollaboráns volt a baloldaliságot meghazudtoló diktatúrával. Így történhet meg, hogy ma a nemzetet ért támadások sortüzében idegenben felénk tartanak célra a hazaárulók is, azok, akik hatalmi helyzetben kétszer is nekifutottak Magyarország teljes kiszolgáltatásának. Ennyit a sokat emlegetett európai értékekről. Persze mindjárt többet megértünk a jelenségről, ha számba vesszük, hogy a mi kiküldött kis és nagy kommunistáink között ott ücsörögnek a nyugatról beeresztett kónbenditek is, hogyan hivatkozzunk a kollaboránsok kompromittáló jelenlétére, amikor létezik az EU parlamentjében sokkal alpáribb színvonal is, sőt innen kiabálnak ránk a legjobban. Ezek szerint jó úton halad a hazánk, hiszen a tisztítószereket, az egészségvédő fertőtlenítőket, a vitaminokat, melyek az immunrendszert erősítik – a baktériumok viselik a legnehezebben. Európának pedig igazán elérkezett a tisztulás ideje.

A Nyugat igazi árulása tehát Magyarországon csapódik le látványosan, de önmagával szemben nyilvánul meg: Európa már csupán a térképen létezik. Nem a kontinens irányítja önmagát, ez csak a vakoknak nem tűnik föl. Ha pedig tagállamai közt egyik is nemzetként próbál megnyilvánulni: igyekszik lecsapni rá azzal a vérmes haraggal, amellyel egy öngyilkosjelölt esküszik bosszút arra, aki visszarántja őt a viadukt korlátjáról. Magyarország pedig élni akar és nem simul bele a kontinens önfelszámolásába. Ez a bűne. És ez bizony ma uniós jogszabályokba ütközhet apróságokban, amelyek közigazgatási alkukkal kiköszörülhetők, akkor viszont mi ez az eszement jajveszékelés?

Tudós nők párbeszéde

 2012.01.17. 01:55

Hazánk a vádlottak padján

 2012.01.17. 01:23

 Aba-Novák Vilmos: Hősök kapuja (Szeged)

 

Visszaemlékszem egy becsületsértési perre, ahol alperesként, mondjuk ki: vádlottként voltam jelen, de magánvádas eljárásról lévén szó, illett volna vádnak is lennie, ám a felperesnek se ügyvédje, se vádja nem volt, csupán vádolt. Mivel is? Azzal, hogy szerinte lehetnék akár én is annak kimondója, amit kifogásol. A bírónő már élemedett korú asszony volt – most képzeljük el: szupernagyi elsőfokon, becsületsértési ügyekben…- nos az ilyeneknek találták ki a 62 év nyugdíjkorhatárt. A régi rendszerből örököltük, mindenáron el akart ítélni, kitaposni a belső szerveimet és tocsogni bennük, de nem volt vád, amivel megtehette volna. Végül már ő, maga kreált volna valamit, amikor kiderült, hogy törvénytelen jegyzőkönyv alapján vezeti az eljárást. Mindent értünk, akkor is, ha az EB értetlenkedik.

Már folyik ellenünk az eljárás, de még nincs jogszabályokra hivatkozó vád, pedig valószínűleg az is lesz, valami köd, valami nyakatekert „tulajdonképpen ez úgy értelmezendő…” - érv, a koncepciós ítélet előre készen áll: betonba kell taposni bennünket, mert ha ezt megússzuk, hirtelen Merkel, Sárközi, de még Barroso is felbátorodik, és ez súlyos hatalmi trendek összeomlásához vezethet.

         Ismét itt a „bűnös nemzet” - megbélyegzés, vád nélkül vádolva „ha kell, ha nem” – alapon. Akár Trianonban. Akkor ez most ugyanaz? Pepitában. Vasárnap elmondtam a híveimnek, hogy mi, magyarok általában a nyomás alatt, a présben válunk igazán alkotókká, a reformkortól az ’56-os börtönversekig, az elcsatolt magyarság irodalmi, művészeti kincsétől az Aczél alatti, üldözésben érlelt géniuszokig. Most nem a félelem és az elkeseredés, hanem az üldözöttek termékeny ideje van itt, mert a megmaradásunkat féltjük. Egyúttal a fejünk fölött – „ha van rajta sapka, azért…” – alapon vádaskodó Európai Bizottság arcába kell nevetnünk, leleplező optimizmussal, mint akik egy bomladozó dombon kukorékoló, fontoskodó testületnek a szellem erejével üzenik meg: milyen furcsa mutáns a hattyúdalt daloló kakas, míg mi, magyarok, szimfóniákat költünk. Úgyhogy meg ne ijedjen egyetlen jószándékú honfitársam sem! Három szót üzenek a tenyeretekbe írni emlékeztetőül: imádság, reménység, alkotás!

 

Üzenet a magyarságnak

 2012.01.14. 21:45

Üzenet a magyarságnak – 2012. januárjában

 

Felesleges minden további fejtegetés arról, hogy Magyarországot ért hazai és külső támadások pillanatnyi célja - jogra hivatkozva jogtalanságokkal, demokráciára hivatkozva a démosz akaratának teljes figyelmen kívül hagyásával - a fogyasztói rabszolgatartó rendszer és a határozott népességcsökkentési stratégia fenntartása. Mit tehetünk önmagunk védelméért, nemzetünk megőrzéséért?

 

  1. 1. Tisztáznunk kell, hogy a magyarság nem szakadt két részre, a félrevezetettek és hűségesnek valamennyien magyarok, a félrevezetők viszont a nemzet szétforgácsolásáért vannak köztünk, de nem közülünk valók. Az alábbi pontok tehát a nemzetre, megtévedtek és hűségesek közösségére vonatkoznak.
  2. 2. A nemzetközi diplomáciai tevékenység a kormány feladata. Imádkozzunk érte, belülről most olyasmiért se támadjuk, amiért ezt egyébként méltányosnak tartanánk, minden hiányosságra jóakarattal felhívhatjuk a figyelmét, de a segítő szándék legyen egyértelmű, ne gyengítsük a lehetőségeit, erőnlétét.
  3. 3. Mindenki tegye a saját helyén és kötelessége szerint mindazt, ami a nemzet erősítését és összetartását szolgálja.
  4. 4. A nemzeti géniusz és hagyomány alapján ápoljuk és adjuk tovább fiataljainknak valós értékeinket: a klasszikus magyar kultúra kincseit: zenében, irodalomban, képző és filmművészet terén, és ezekkel cseréljük le az idegen és kommersz műfajokat, de még a magyarított, idegen eredetű szórakoztatóipari rombolást is. Minden családban, minden este hangozzék el egy magyar népmese, ha a gyermekek nagyobbak, akkor egy klasszikus magyar vers, és minden héten tanuljunk meg egy új magyar népdalt. Mindez napi néhány perces elfoglaltságot jelent.
  5. 5. Féltsük családjainkat! A Házastársak maradjanak hűségesek! MINDEN  MAGYAR  CSALÁD,  A  SAJÁT  BOLDOGSÁGÁNAK ÁLMÁN  FELÜL  VÁLLALJON  MÉG  EGY  GYERMEKET – KIFEJEZETTEN  A  MAGYARSÁG  FENNMARADÁSÁÉRT  ÉRZETT  KÜLDETÉSE  ALAPJÁN! Akkor is, ha ez nem várt, súlyos áldozatokkal jár, főként lelkileg, a jelen helyzet bizonytalansága miatt.
  6. 6. Mindezek megtartásával is kevesek vagyunk önmagunk megvédéséért! Isten segítségét a következő, alapvető és logikus szempontok alapján remélhetjük:

-         Állítsuk helyre a történelmi kereszténység lelki tekintélyét – legalább magunk közt! A zavaros vallási képződmények akkor is szektának számítanak, ha látszólag hagyományőrzésen alapulnak. Mihelyt a kultúra szintjéről a kultusz szintjére léptek, megoszlást eredményeznek, ez is a nemzethalál gyorsításának egyik eszköze.

-         Rendezzük lelkünk és örök sorsunk életét! Miért várunk el Istentől segítséget vallási linkeskedés fejében? Szenteljük meg a polgári házasságokat, együttéléseket, élettársi viszonyokat szentségi házasságként, fordítsunk gondot a gyermekek megkeresztelésére és hívő nevelésére, minden család minden vasárnap vegyen részt szentmisén vagy protestánsként istentiszteleten, aki régen gyónt, készüljön fel rá alaposan és tegye rendszeressé életében az Istennel való szentségi kiengesztelődést. Minden katolikus család mindennapi életében legyen jelen a Mária-tisztelet, a hétvégi víkend legyen összekötve zarándoklattal, művelődéssel és nagyon sok tartalmas beszélgetéssel. Ezek az alapok, s ha mindebben sokunknál helyreállt a rend, imádkozzunk nagyon sokat, tegyünk felajánlásokat böjttel, karitatív szolgálattal. Legyen egyértelmű, hogy mindez Hazánkért történik.

  1. 7. Vegyünk részt minden, a kormány helyzetét erősítő megmozduláson, kapcsolódjunk bele a helyzetünkről szóló beszélgetésekbe munkahelyeinken, baráti köreinkben, a buszmegállókban vagy sorban állás közben, és ott gyűlölködő, elhamarkodott szavak nélkül, a szellem erejével igyekezzünk meggyőzni mindenkit a valós állapotokról.
  2. 8. Szervezzünk közösségéket, élénkítsük fel a polgári körök életét, gondoskodjunk fiataljainkban az időtálló eszmék elültetéséről, ha pedig megfelelő korba léptek, világosítsuk fel őket nemzetünk igazi helyzetéről, küldetéséről.

 

Mindez nem jelent megerőltetően sokat, esetleg egy kevés életmódváltást. Mégis fontoljuk meg: hajlandóak vagyunk-e valóban változni a nemzet fennmaradásának érdekében? Isten előtt a világ hatalmasságai is csak porszemek, mi viszont akkor kérhetünk bármit gyermekeiként a történelem Urától, ha akként is alakítjuk életünket.

Áldást küldök mindazokra, akik e sorokat olvassák lelkükbe és elhatározásaikba fogadják, szeretettel:

 

Pajor András Budapest-Kassai téri plébános, a Keresztény Kulturális Akadémia elnöke

 

Visszatértem

 2012.01.09. 23:27

Kedves Olvasóim!

A statisztikákat nézve pironkodom, hogy milyen népes érdeklődés fürkészte napról-napra hónapok óta frissítetlen blogomat. Nem, semmi fásultság nincs emögött, egyszerűen annyiféle alkotó munka kötött le, hogy ehhez fáradt maradtam. Most azonban leírom mindazt, amit nem hagyhatok szó nélkül. Kezdjük:

 Mi a helyzet?

 

Először is van egy ember, a neve lényegtelen. Lehet Spartacus, Dózsa… tényleg mindegy. Vele néz farkasszemet egy nagyhatalom, amely beteljesítve érzi a fogyasztói rabszolgatartó társadalom két trükkjét: a demokrácia-demagógia általános elfogadottságát és az általános szolgalelkületet tömegléptékben. Sok pénzbe került az átnevelés, most eljött az ideje, hogy a kontinens terjedelmű tömeg fizesse vissza kamatostul, önmagával, a bőrével és a lelkével. A munkaerejével és a rajongásával.

         Lassanként rá kell ébrednünk, hogy a nyugati szabadság sem sokban különbözött a keleti néphatalomtól, mindkettő megtalálta a másikban az ellenpólust, az egyik csillogóbb volt, de puhítóbb, ma ezen a térfélen ennyivel nagyobb a kétségbeesés, a másik a terror stabilitását fecskendezte a tudatokba. Az egyik oldalon az „imprilizmus”, a másikon a „bolsevizmus” ellen lehetett lázadozni, a hatalmasságok pedig élvezték a néha véresen végződő bolhacirkuszt.

         Van tehát egy ember, aki a központi nagyhatalommal csupán annyit akar megérttetni, hogy a gépezet bár nem túl sikeres, az ő népe mégiscsak porszem benne, hiszen akkora, mint egy porszem, de ez a nép sodródott leginkább a fogaskerekek közé, ezért ez okozza a legnagyobb fennakadást. Talán jobban kellett volna vigyázni rá, mert egykönnyen nem morzsolódik szét. A farkasszemes ember már elítéltetett. Megfeszítés, tüzes trón, kerékbe, gömbbe, azaz globalitásba törés, vagy valami egyéb kínhalál lenne a sorsa, júdáspénz is akad bőven az árulóinak, valami miatt azonban késik, tétovázik a nagyhatalmi bosszú. Nyilván rafinált tervet sző, de még kissé kivár, mert nem ért mindent.

         Nem érti ennek a népnek a történelmét, sorsközösségét, magát a lelkét, na, nem a sodródó tömeg spirituális kocsonyáját, hanem a gerinc tudatos kitartását, megvehetetlenségét. Nem érti, miért jelent többet Székelyudvarhely, a kis Túr, a Galga-völgye a Mecsek puszta földrajzi neveknél, Jókai és Kodály egyszerű kultúrtörténeti neveknél, a Nagyasszony fakuló és kiüresedő vallási motívumnál, és a Szent Korona egy antik ötvösművészeti remekműnél. A porszemnyi nép fegyvertára pedig a központi nagyhatalom értetlenségében rejtőzik, éppúgy, mint a farkasszemes ember pajzsa. Amíg a gerinc nem meszesedik, nem fásul, nem lágyul.

 

Nyálbrigád

 

A messze érő, ragacsért gyakorta nyúló, de önmagát tisztának nevező kezek politikai nyálbrigádja tárlatnézésre indul a Nemzeti Galériába egy alternatív kiállítás telelucsogtatására. Nyállal. Persze mindez gyerekes és gusztustalan, de éppen az infantilis réteg tapsára hajtanak. Munkácsyt emlegetik, de csak hogy magyart magyarral bezzegeljenek, ütköztessenek. Mint rendesen… Egyikük azt mondja magáról, hogy liberális és művészettörténész. Most akkor kanál vagy villa? Hogy lehet valaki művészettörténész, ha liberális? Milyen értékelmélet alapján? Ja, rájöttem, letette a művészettörténet vizsgáit és úgy maradt. Szóval nem a személy művészettörténész, hanem a végzettsége. A személy liberális. Azaz személytelenség-elvű személy, ha még őriz egyáltalán valamit ebből a fogalomból. A kinézete ezt nem feltétlenül támasztja alá.

Mitől tiszta a keze valakinek, aki részrehajló, elfogult és ennek megfelelően is cselekszik? Aki remekül megél a fogalmi káosz bizniszéből. Hol volt ez a csapat Hermann Nitsch kiállításai során? Félek, hogy tagjai többségükben ott is jelen voltak. Magukon a megnyitókon. És pezsgővel koccintottak a véres állati belek és emberi szeméremtestek alatt. Aztán ittak is a pezsgőből. Mert száraz volt a torkuk.

 

31. vasárnap

 2011.10.30. 00:48

Mennyei Atyánk! Egy új közösségi kötelékre hívsz meg ma bennünket, Jézus szava által már biztosak lehetünk benne, hogy a teljes igazságra akarsz elvezetni bennünket, de ezt nem elég megtanulnunk, át is kell élnünk a Te közelségedben. Mindenszentek ünnepe és Halottak napja előtt állunk, jó néhányan közülünk már távoli temetőket látogatnak, szeretnénk ismét átélni, hogy testvériségben élünk az üdvözültekkel és teljesebb reménnyel akarunk engesztelni a tisztuló lelkekért is. Ebben a szentmisében fontos üzenetet kapunk: egy Atyánk van, Te vagy az Urunk, aki földi helyettesekről gondoskodsz számunkra, hogy valamennyien családtagnak érezzük magunkat, akik együtt készülünk és várakozunk az igazi, örök otthonra. Hálával és nyitott szívvel fogadjuk ma megerősítésedet, Istenünk. Ámen.

 

A Megváltó eljövetelével elérkezett az idők teljessége, az ószövetségi tanítás önmagában erőtlenné és erőltetetté vált. Hasonlóképpen a hozzá kötődő szokások is. Ere a veszélyre hívja fel a figyelmet a mai evangéliumban Jézus, hogy kereszténységünk is erőtlenné válhat, ha nem igazi tartalma szerint éljük meg. Kérdezzük meg magunktól:

1. Komoly gondot fordítok-e az imádságra, egyénileg is, családi közösségben is, és a plébániai közösségben is?

2. Közvetlen személyes kapcsolatban vagyok-e a lelkipásztorokkal, van-e lelki vezetőm?

3. Jézus-e az igazi tanítóm, aki az Egyházon keresztül vezet, nem sorolom-e mindezt az evilági okoskodás mögé?

 

      Czeslaw Milosz:

Hit

Akkor van hit, ha valaki megpillant
Szirmot a vízen, vagy egy harmatcseppet,
És tudja róla: szükségszerű, hogy van.
Lehúnyt szemed bár ámítsa az álom,
Csak az lesz, ami volt már a világon,
S a szirmot tovább viszi a víz sodra.

Akkor is hit van, ha valaki lábát
Megsebzi egy kő, s tudja: a köveknek
Ez a dolguk: a lábunk megsebezni.
Nézzétek: a fák hosszú árnyat vetnek,
Földre hull árnya virágnak, embernek:
Árnyéktalanul nem létezhet semmi.

        Fordította: Kerényi Grácia

 

Tolsztoj vallomás-töredékei a hitről

 

… Sok-sok év után először áldoztam. A mise, a gyónás, az előírások – mindez érthető volt számomra, és azt a boldog tudatot keltette bennem, hogy feltárul előttem az élet értelme. Magát az áldozást olyan cselekedetként értelmeztem, amelyet Krisztus emlékezetére végzünk, és amely a bűntől való megtisztulást és Krisztus tanításának teljes elfogadását jelképezi.

Egyszer hallottam, amit egy írástudatlan paraszt zarándok az Istenről, a hitről, az életről, a megváltásról mond, és feltárult előttem a hitből fakadó tudás. Erre közeledni kezdtem a néphez, hogy hallgassam, miként vélekedik az életről, a hitről, és mind jobban és jobban megértettem az igazságot.

Nem fogok mindenre magyarázatot keresni. Tudom, hogy mindennek a magyarázata, csakúgy, mint mindennek a kezdete, szükségképpen a végtelenségben rejtőzik.

 

 

A szeretet parancsáról kellett beszélnem a forradalom vasárnapján. Arról, hogy Jézus egyértelművé tette a szeretet fogalmát: másoknak és önmagunknak is a lehető legfőbb javát, az üdvösséget, az emberei beteljesedést kell szolgálnunk. Ehhez pedig a lelkiismeret szabadságára és a nemzeti identitásra feltétlenül szükségünk van. Az utóbbi ugyanis az Evangélium holdudvara, az az értékközpontú lelki alkat, amely életstílussá tudja avatni az Evangélium üzenetét, az előbbi pedig, amely mindezt külsőleg is lehetővé teszi.

Éppen ezért a mai elnyomás elleni forradalomra szólítottam „fegyverbe” a rám hallgatókat a szószékről. Ma nem egy arcát is megmutató diktátor ellen, hanem az eljellegtelenítés sunyi terrorja ellen kell szellemi fegyvert ragadnunk. Három fegyvernemet ajánlottam:

1.     Minden nap egy magyar népmese – gyermekeinknek – a buta és agresszív rajzfilmek helyett.

2.     Minden nap egy gyönyörű magyar vers közös, családi elolvasása, és megbeszélése.

3.     Minden héten egy új magyar népdal megtanulása és naponkénti eléneklése – ízlelgetve a szövegben rejlő egyszerű, mély bölcsességet, költészetet.

Nehéz a rendszeresség? Ezért kíván helytállást. Szokatlan, kínos bevezetni? Ettől forradalom. Inkább lőjünk? Kire? Mire? Egyik magyar a másikra? Ugyan már, öl, forgácsol, fogyaszt bennünket éppen eléggé a korszellem. Inkább ezt törjük meg, valami igazival, valami éppen ma szükségessel, de állhatatosan!

https://www.youtube.com/watch?v=0LsGRlyQ4OA&feature=related

 

https://www.youtube.com/watch?v=SXfzJ_HrF2Q&feature=related

 

https://www.youtube.com/watch?v=DjxcinS7vfE

Zenei világnap október 1-én

 2011.09.27. 00:32

Korántsem jelent problémátlan életet úgy egyengetni fiatalok üdvösségét, hogy közben a tehetségüket is gondozzuk: egyszerre figyelmeztetni őket, hogy valami ott csillog bennük, amivel a világot is gazdagítaniuk kell, de amitől el sem bízhatják magukat. Ugyanakkor a klasszikus kultúráért rajongó ifjak olyan generációs hidakat tudnak építeni a művészetben, amelynek aztán emberi vonalon is könnyebbé teszik az együttélést és a bölcsesség megosztását.

A Keresztény Kulturális Akadémián (www.kkakademia.hu) jeles művészekkel szervezünk műsorokat. Az egyik nemzetközi tekintélyű operaénekesnő faggatott a másik koncertjéről, amelyen nem tudott jelen lenni, neki így értékeltem: "Nézd, a hangotok már nem olyan csillogó, mint harmincévesen, de a művészetetek mostanra érett a legizgalmasabb szintre".

Valahogy ehhez tudnám hasonlítani a még félig csiszolatlan fiatalok produkcióit is: ha a kölyökmackók esetlen bája párosul a sasfiókák magasra törő szárnypróbálgatásával, az valami egészen varázslatos nekünk, akik annyit kesergünk egy felnövekvő nemzedék igénytelensége, felszínessége miatt. Itt pedig most az ígéretek fogalmazódnak meg: lesz a nemzetnek új művészi, kulturális gerince, nem maradnak parlagon szellemi hagyatékunk kincsei. Na és ez az utánpótlás közülünk, keresztényektől is kibontakozik-e?

OKTÓBER 1-ÉN, A ZENE VILÁGNAPJÁN, ESTE 3/4 8-TÓL, A KASSAI TÉRI KATOLIKUS KÖZÖSSÉGI HÁZBAN lehetünk tanúi egy színes, igényes friss tehetségektől megszólaló műsornak - a musicaltől a népzenén és operetten át egészen az operáig - sok meglepetéssel (reméljük, mind kellemes lesz). Na és a házigazda? Hát az csak én leszek, kissé alkonyuló korban, de azért kiteszek magamért, mert nagyon lelkesít a program. A belépés önkéntes adományokkal történik, melyekkel az ifjú tehetségek tanulmányait támogatjuk.

25. vasárnap

 2011.09.18. 02:18

A Te szőlődbe hívsz, Urunk, Egyházadba, ahol üdvösségünk formálódik. Azért vagyunk ma itt, a szentmisén, hogy a szőlőtő termése Véreddé váljon és ezáltal emberi munkánk gyümölcse áldozatként hirdesse a Te dicsőségedet! Nem méltatlankodunk, Urunk, hogy nehéz hetünk volt, hogy viseltük a mindennapok terhét, hogy nagy felelősséget és komoly döntéseket bíztál ránk, inkább megköszönjük a belénk vetett bizalmadat, hogy értelmesen élhettünk, hogy a munkánk előrébb vitte az emberiség ügyét, tovább teremthettük a világot. Fogadd el hálaadásunkat, Jézus és szenteld meg igyekezetünket a mai szentmisében. Ámen.

 

Az Úr szőlőjében, az Isten Országának viruló sorai közt megtiszteltetés munkálkodni, hát ha még jutalmat is kapunk érte, nem kevesebbet, mint az örök üdvösséget. A mai evangélium méltatlankodó munkásai mindennapi lázadásainkra hívják fel a figyelmet. Kérdezzük meg magunktól:

1.      Ha fáradt, agyonhajszolt vagyok, nem nyűg-e az imádság, ahelyett, hogy a lelki felüdülés, az életkedv forrása lenne?

2.      Úgy osztom-e be az időmet és az energiámat, hogy jusson belőle az egyházközség nagy családjában való segítségre is?

3.      Igyekszem-e megszentelni a rendszeres gyónással, áldozással erőfeszítéseimet, hogy Isten előtt áldozattá váljanak?

Mivel bántottam meg Istent az elmúlt héten?

 

Kosztolányi Dezső: TAKARODÓ

 

Az élet arany trombitáján

a búcsúzók dalát fuvom.

Völgyekbe bágyad lassan, árván

bércekre zengő indulóm.

 

Szemem kiégett a gyönyörtül,

fáradt a szám, kezem, fülem

és egyre lázad, égre hördül

sok vérpiros, sötét ütem.

 

Tüdőm se bírja. Nyomban éj lesz

s mégis olyan vad-szenvedélyes

a vágyam, ez a korcs titán.

 

Könny hull reám az alkonyégbül,

keserű szám is elfehérül

és vér hörög a trombitán.

 

1909

 

Attól a pillanattól kezdve, hogy egy egészséges testben megtörténik az első szívdobbanás, megkondul egy harang és az idő elkezd peregni. … Ahogy telnek a percek, az órák, a napok a hónapok és az évek, a történelem íródik, mi pedig folyamatosan futunk ki az időből, amíg az utolsó szívdobbanásunk azt nem jelzi, hogy az utazás véget ért, és itt az ideje összeszámolni a nyereségeinket és a veszteségeinket. J. R. Ward

Uram, add, hogy ne azt kérdezzem, vajon jól, élelmesen, élvezetesen élek-e, kiélem-e az ifjúságom, megvalósítom-e önmagam, hanem hogy életem elnyeri-e azt az értelmét, amiért Te a világba küldtél, és nem fecsérelem-e el önzéssel az időt? Segíts nagy örömmel az áldozat szellemében élnem, hogy ez legyen igazi boldogságom alapja. Ámen.

 

24. vasárnap

 2011.09.11. 00:42

Uram, a megbocsájtásról tanítasz minket a mai evangéliumban, de mintha nem is kínos kötelességként, sokkal inkább ajándékként bíznád ránk ezt a nagy lehetőséget. Te magad adsz példát szenvedésed során, hogy téged megsértőkért is engesztelsz. Pedig a héten annyi megbántás ért bennünket, olyan jól esne megsértődni, dúlni-fúlni, leplezett bosszút forralni, vagy legalább nem létezőnek nyilvánítani a bennünket megsértő felebarátokat. Te mégis azt mondod követőidnek, hogy legyenek az új esély emberei, és szánkba is adod a nehéz imádság szavait: „úgy bocsásd meg vétkeinket, amint mi is megbocsájtunk az ellenünk vétkezőknek”. Segíts az Atya irgalmának elnyeréséért ezt a megbocsájtás ajándékát elfogadni a mai szentmisén, Jézus! Ámen.

 

Jézus úgy tanít bennünket a testvéri megbocsájtásra a mai evangéliumban, hogy ezzel együtt kínálja fel Isten irgalmát. Egymáson keresztül mutathatjuk meg Isten iránti szeretetünket és az egymásnak való megbocsájtás által nyerhetünk bocsánatot. Kérdezzük meg magunktól:

 

1.      Nem őrzök-e a lelkemben felesleges haragot vagy sérelmeket, nem szűkíti-e mindez benső világomban Isten helyét?

2.      Van-e bennem elég alázat ahhoz, hogy felismerjem a hibámat és bocsánatot kérjek, amikor ez méltányos?

3.      Ösztönöz-e a megbocsájtásra a rendszeres lelkiismeretvizsgálat, amely jelzi, hogy én magam is Isten irgalmára szorulok?

 

ÁLDOZÁS UTÁN

 

Aki haragszik, az valaki másra dúl-fúl,

valójában viszont önmagát vette üldözőbe és

önmaga ellen menekül.

Önmagának képtelen megbocsájtani,

mert nem érti igazán magát,

ezért másnak sem képes megbocsájtani,

mást sem képes megérteni.

Nem bocsájt meg magának, mert csak ember,

és érzi, hogy önmagát feloldozni nincs hatalma.

 

Uram, Életem Istene, aki felkínálod az irgalmat,

aki bűnbánatra késztetsz minket,

aki  készséges vagy kiengesztelődni velünk,

bátoríts minket kegyelmeddel,

hogy ha Te visszafogadsz minket a gyónásban,

megölelsz az áldozásban, akkor mi is

elfogadjuk magunkat,

és lelki békénkben mindenki

más is helyet kapjon!

Ezt a készséged áldozatod által érheted el bennünk,

legyünk mi is készségesek áldozatot hozni

minden kiengesztelődésért. Ámen.

 

Juhász Gyula: Imádság a gyűlölködőkért

 

Én Jézusom, te nem gyűlölted őket,

A gyűlölőket és a köpködőket.

 

Szeretted ezt a szomorú világot,

S az embert, ezt a nyomorú virágot.

 

Te tudtad, hogy mily nagy kereszt az élet

És hogy fölöttünk csak az Úr ítélhet.

 

Szelíd szíved volt, ó, pedig hatalmad

Nagyobb volt, mint mit földi birtok adhat.

 

A megbocsájtást gyakoroltad egyre,

Míg égbe szállni fölmentél a hegyre.

 

Ma is elégszer hallod a magasban

A gyűlölet hangját, mely égbe harsan.

 

A gyilkos ember hangját, aki részeg

S a szeretet szavát feszítené meg.

 

És Jézusom, most is csak szánd meg őket,

A gyűlölőket és a köpködőket.

 

Most is bocsáss meg nékik, mert lehet,

Hogy nem tudják tán, mit cselekszenek.

Veni Sancte - tanévkezdés

 2011.09.04. 16:52

Urunk, aki Egyházadra kiárasztottad Szentlelkedet, és időről időre új erővel töltesz el bennünket, hogy a világban a Te feltámadásod tanúi lehessünk, tölts el bennünket a Lélek ajándékaival az új tanév kezdetén, hogy minden tudás a Te világosságod szerint gyarapítsa értelmünket, minden erőfeszítés a Te keresésedben erősítse akaratunkat, minden közös igyekezet erősítse közösségünk összetartását, minden áldozat segítse a magunk és mások üdvösségét.

Áldd meg kegyelmeddel a tanulókat, a tanárokat, a szülőket és adj mindnyájunknak igaz lelkiismeretességet és Irántad és az emberek iránti tiszta és lelkes szeretet, aki élsz és uralkodol mindörökké. Ámen.

 

Akos Kertesz idősödik

 2011.09.02. 12:45

A minden-mindegy alapon megírt cikkek gyanúsak. Persze senki sem örülne, ha az évek múlására hivatkozva mentegetnék a megkopott értelemre utaló írásait, de Akos Kertesznek az amerikai Népszava számára elküldött cikke nem egyszerűen kisszerű sértegetések és butaságok halmaza, ennél valamivel több is. Annak valóban nincs hírértéke, hogy sohasem a neoliberálisok alkották a szellem nemzeti gerincét. Annak sincs, hogy egymást közt olyasféléket súgnak-búgnak, hogy a magyar óvodásokban már el kéne ültetni a bűntudatot olyasmiért, amihez már a nagyszüleinek sem volt köze! Hiszen, ha valamelyikük lelkifurdalás nélkül nő fel, akkor esetleg büszke lesz rá, hogy egy olyan magyar géniusz szellemi örököse, amelyhez a mindenkori gyarmatosítóik soha fel nem értek. Ám amikor valaki ezt nyíltan ki is mondja, akkor semmi kétség, hogy elszakadt nála a fonál, önfegyelmezése felmondta a szolgálatot, és még a pániknak is hangot ad, hogy az amerikai Népszavára ugyanaz a sors vár, mint a magyarországira, nem véletlenül, neki pedig megszűnik minden vérhörgési fóruma.

Kertesz idős, jár neki az a nyugdíj, az az egészségügyi ellátás, közlekedhet azon az úthálózaton, amelyet a magyarok adóiból tartanak fenn. Igaz, hajdan ő is hozzájárulhatott a közellátáshoz, csak hát cikkében egy olyan politikai vonalat favorizál, amely viszont mindezt igyekezett porrá zúzni. Mégsem ez a baj Kertesszel. Ceusescutól Ficoig egyöntetű tapasztalat, hogy aki önmagából kivetkőzve gyalázza a magyart, az kisebbrendűségi hisztériából teszi. Kertesznek erre valóban megvan minden oka, rendben. Amikor viszont valaki nem öregedése miatt válik súlytalanná, hanem mert öregedése miatt nem képes szakítani avittos becsípődéseivel, és egy ilyesfajta „ide lőjetek” – módszerrel adja mindezt a köz tudtára, az annyit jelent, hogy nincs már miből értéket letenni az asztalra, ezért hőzöng, felháborít, hogy egy kis maradék feltűnést keltsen még maga körül.

Szentendrei diák koromban gyakran előfordultam a Főtéren az Írók könyvesboltjában. Két negyvenes, az akkori irodalmi arcképcsarnokból ismert férfi beszélgetett az eladónővel, aki büszkén megjegyezte:

-         Alig látlak benneteket, bezzeg a Kertész minden nap bejön.

-         Te jó ég, ez minden nap egy zacskó? – kérdezte egyikük kedélyesen, utalva az akkori könyvcsomagolás tékozlására.

Szóval Akos Kertesz megítélése akkoriban, fiatalabb korában sem volt egyértelmű.

 

22. vasárnap

 2011.08.27. 22:04

Uram, kemény szavakkal vársz bennünket a mai napon. Egy hihetetlenül meleg hét után vagyunk, nehéz volt a munka, a kötelesség teljesítése, de még az utazás, sőt, a puszta túlélés is. Te pedig azt mondod: ne elégedetlenkedjünk, hordozzuk türelemmel keresztjeinket, hiszen így tartozhatunk hozzád. Az élet bármikor hozhat kiszámíthatatlan körülményeket, melyekben helyt kell állnunk. Ami kiszámítható, hogy vasárnaponként itt vagyunk nálad, a Te kezedbe helyezzük újból sorsunkat, törekszünk akaratod megismerésére és a vele való azonosulásra és erőt gyűjtünk keresztjeink viseléséhez. Te tölts el bennünket Istenünk szent áldozatod erejével.

 Ámen.

 

Jézus megváltó művébe csak egészen tudatosan lehet belekapcsolódni. A Mester nem könnyű sikert, hanem kereszthordozást ígér, de ez legalább a valósággal szembesít bennünket, és tudhatjuk, hogy ennek vállalásával személyesen hozzá tartozunk. Kérdezzük meg magunktól:

 

1.      Nem lázadozok-e a számomra kevésbé kedves köztelezettségek terhe alatt, jólélekkel fel tudom-e ezeket is ajánlani Istennek?

2.      Törekszem-e rá, hogy folyamatosan a gyónásban megtisztult lélekkel éljek, hogy valóban minden szenvedésem és erőfeszítésem áldozattá váljon?

3.      Nem vagyok-e néha én magam mások keresztje, igyekszem-e felelőtlenségeimtől kímélni környezetemet?

Mivel bántottam meg Istent az elmúlt héten?

 

 

Tompa Mihály: OLAJÁG

 

Ha meghajolt már a kereszt-nyomott váll,

Az ajkon némaság a gyász pecsét;

Sok szép reményt ha szíved elfecsélt,

S az élettel, világgal meghasonlál:

 

Legyen nagyobb erőd a fájdalomnál!

Hajnal derűl az éjből, bár setét, -

Érezd a könny s próbáltatás becsét;

Hidd, hogy atyád, hogy szán, szeret, ki dorgál.

 

Tűrj és remélj! Elmélkedjél, imádkozz!

Hadd térjen a beteg lélek magához ...

Így, ha követje ottfenn megjelent,

S mint a Noé galambja vissza-szárnyal

Zöld olajág- s az ég jó válaszával:

Mit ujra megnyersz: lelki béke, csend. -

 

 

ÁLDOZÁS UTÁN

Az emberek számtalan olyan dolgot tűrnek el, amiről azt állítják, hogy képtelenek eltűrni.

Giuseppe Pontiggia                                                                  

Uram, Te megsokszorozod az erőimet, és ezt az élet különféle eseményein keresztül vagyok csak képes belátni. Kérlek, adj bátorságot mindennek a végigviteléhez, amiről érzem, hogy a Te szándékod áll mögötte, ugyanakkor nyisd föl a szemem minden önkényes vakmerőség veszélyére, amellyel bűnös módon vállalnék kockázatot.

Kérlek, adj kellő hitet és hitből eredő felelősséget, hogy a kettőt soha össze ne tévesszem. Ámen.

 

 

A Keresztény Kulturális Akadémia irodalmi pályázatot hirdet 2011. őszén:

 

1.      Olyan irodalmi tehetségek felkutatását és nyilvánosság előtti megjelentetését vállaljuk, akik a kereszténység szellemiség mellett elkötelezetten, a magyar irodalmi örökség gyarapításáért alkotnak. Korhoz, nemhez, végzettséghez és foglalkozáshoz kötött feltétel nincs.

2.      A pályázatra jelentkezhetnek olyan alkotók is, akik munkáikkal még nem szerepeltek a nyilvánosság előtt, és olyanok is, akiknek írásai másutt, akár nyomtatott, akár internetes formában már megjelentek.

3.      Nem feltétlenül csak vallási témájú irodalmat gyűjtünk, a megjelenő kötetben bármilyen, a kereszténységgel összeegyeztethető vers vagy próza megjelenhet, a természetről, a társadalomról, a szerelemről, az ifjúság, az idősek, a családok életéről, az Isten-keresésről, vagy egyéb, az alkotók által fontosnak ítélt témákról.

4.      Pályázati díj nincs, mert a kötet csak megfelelő számú pályázó esetén jelenik meg. Ezért jó lenne mind szélesebb körben bátorítani az irodalmi lelkesedéssel rendelkezőket a részvételre. A könyv ára terjedelmétől függően alakul, a benne szereplők bizonyos példányszám rendelése esetén 50%-os áron vehetik meg. Ez konkrétan azt jelenti, hogy egy-egy szerzőnek 10-15.000,- Ft kereskedelmi ár feletti rendelés esetén ennek csak felét kell kifizetni. Ha sok pályázó lesz, ez a megjelölt összeg lényegesen kisebb is lehet. Nagyobb példányszám rendelése esetén viszont (korábbi pályázatunk során voltak, akik 50-70 példányt is rendeltek) kérjük ezt a pályázat leadásakor bejelenteni, hogy mi magunk is eszerint módosítsuk a kiadást. Előre tehát semmit nem kell fizetni, csak majd  a könyv átvételekor.

5.      Pályázatunk célja nem gazdasági jellegű, sokkal inkább tehetségek felkutatása, lelkesítése és ismertté tétele.

6.      A kötetbe minden alapvetően elfogadható színvonalú pályázó bekerül, de a legjobb írásokhoz legjelesebb íróinkat (Jókai Anna, Döbrentei Kornél, stb.) kérjük fel ajánlásra, hogy így még nyomatékosabban felhívjuk rájuk a figyelmet.

7.      A pályázati anyagban szerepeljen rövid életrajz, többféle elérhetőség (postai cím, telefon, e-mail), a pályázati mű pedig rövid műfajú (terjedelmi megkötés nélkül) írás legyen, mint pl. vers, novella, publicisztika, stb. Minden írást szerkeszthető Word-formátumban küldjünk el csatolással. Esetleges nagyobb módosításoknál a szerző véleményét természetesen kikérjük. Az életrajzhoz fényképet is csatolhatunk, amely fekete-fehér, nagyjából 4x4 cm-es formában jeleni majd meg a rövid ismertetés mellett.

8.      Leadási határidő: szeptember 20-a, várható megjelenés november vége, esetleg a karácsonyi torlódások miatt december eleje.

9.      Lelkes, ihletett alkotást, és nagyra ívelő irodalmi pályát kívánunk, szeretettel:

 

                                                                                              A KKA Operatív Bizottsága

A pályázatok leadásának címe: sajatkonyvem@gmail.com

 

 

21. vasárnap

 2011.08.21. 01:32

Uram, ma megerősítesz bennünket abban a tudatban, hogy bármennyire nehéz is kitartani Katolikus Egyházad mellett, mégis ez lelkünk igazi otthona, itt vagyunk a legmegfelelőbb helyen. Itt vagyunk a legközelebb Hozzád, a legközvetlenebb, leghitelesebb módon Nálad. Végéhez közeledik a nyár. Sokféle emberrel találkoztunk utazásaink, nyaralásaink során, akik sokféle módon gondolkodnak, s nekünk minderről az eszmei zűrzavar és sodródás jut az eszünkbe. Milyen jó, hogy bár néha a kor sajátságai miatt próbára is tesz bennünket az Egyház iránti hűségünk, mégis tudhatjuk: Te akarod, hogy itt legyünk és szeretnéd, hogy mindenki itt legyen. Segíts, hogy ebben igaz tanúságtevőid lehessünk és ehhez erősíts meg minket a mai szentmisében. Ámen.

Nagy dolgok megvalósulását remélhetjük akkor is, ha rábukkanok valami egészen csekély dologra, ami bizonyos és megrendíthetetlen (Descartes).

Jézus kifejezett szándéka, hogy Egyháza konkrét, józan és a hiteles tudományokkal összeegyeztethető fogalmakkal higgyen és keresse az üdvösséget, melyet Ő maga épít köztünk Szentlelke által, a Péternek átadott lelki hatalom révén.

Kérdezzük meg magunktól:

1.      Az Egyházban emberi hibákon akadok-e fenn, vagy vonz az isteni jelenlét misztériuma?

2.      Áldozatos vagyok-e Krisztus közösségében, milyen tevékenységgel segítem konkrétan egyházközségünk életét?

3.      A közösségen belüli beszélgetésekkel az egységet, vagy a széthúzást támogatom, az intrikák helyett a bátorítás, lelkesítés, egyetértés embere vagyok-e?

Mivel bántottam meg Istent az elmúlt héten?

Uram, igazságod el van rejtve az életemben, és a sokszor elhanyagolt kinyilatkoztatás, mellyel, ha rá figyelnék, hozzám szólnál, váratlan helyzetekben igazolódik az életben. Adj éberséget, Jézus, hogy tanításod érvényességét felismerjem az egyes eseményekben, érzésekben, fejleményekben, összefüggésekben. Adj fogékony lelket, hogy megérezzem a kereszténységben rejlő mélységes erőt a mindennapokban. És adj bátorságot is, hogy erről ne hallgassak, hanem jelenléted titkába leleményesen avassak be másokat is. Ámen.

20. vasárnap

 2011.08.14. 00:59

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

MISE BEVEZETŐ

Urunk, Jézus, az utolsó nyári élmények, lehetőségek állnak előttünk, szeretnénk még nagyon értékesen, erőt adó módon eltölteni a hátra lévő időt. Szeretnénk Urunk Benned gyarapodni. Rendezni a gondolatainkat, tartóssá tenni a fontos élményeket, a hibákat, kilengéseket pedig úgy magunk mögött hagyni, hogy még az emlékezetünkben se térjenek vissza. Erősíts meg bennünket kérünk Urunk, ezen a szentmisén, hogy minél felelősebben álljunk hozzá az idő múlásához, tartsuk szem előtt, hogy napjainkat a Te szeretetedért és üdvösségünk munkálásáért kaptuk. Álljon mellettünk a T e irgalmad és gondviselésed minden élményben és minden eseményben. Ámen.

 

Jézus egy pogány asszony hitét és bizalmát állítja elénk példának a mai evangéliumban. Ezt hallva sokszor szégyenkezve gondolunk arra, hogy a jóindulatú nem hívők hányszor köröznek le bennünket, tudatos szeretetre törekvő hívőket? Kérdezzük meg magunktól:

1.      A nyári napokban észreveszem-e a nemes tettekre való lehetőségeket és eszek szerint próbálom-e szervezni teendőimet?

2.      Nem lazítottam-e lelki életemben, mit tudok még ebből behozni a hátra lévő napokban?

3.       Új ismeretségeimben igaz és leleményes tanúságtevőnek bizonyulok-e?

Mivel bántottam meg Istent az elmúlt héten?

 

Izajás próféta által az Úr már az Ószövetségben is elfogadja a választottakon kívüli népek hódolatát is, hiszen egykor rajtuk keresztül teszi majd egyetemessé az emberek iránti szeretetét, ezért Szent Pál büszkén vallja magát a pogányok apostolának.

Áldozás után:

 

„Fel akarom fedezni és meg akarom segíteni a dolgokat, hogy ajándékképp visszakapjam tőlük önmagamat. Hogy élni segítsenek” Pilinszy.

 

Uram, nyisd meg igazi látásomat, hogy úgy lássam, fedezzem fel a dolgokat, olyan segítőkészséggel legyek jelen a világban, hogy ezáltal múló napjaimban élni tanuljak, úgy ahogyan Te szeretnéd, ahogyan Neked, üdvözítő tervedhez megfelel.

Az áldozásban tökéletes emberségedet, életedet, ezzel együtt gondolkodásodat, szemléletedet adtad nekem. Segíts, hogy eszerint tekintsek a világra, az emberekre, az eseményekre.

Már puszta jelenlétemmel képviseljelek Téged, Jézus, álljak helyt benső világommal minden körülményben, és amikor meg kell nyilvánulnom, eszerint tegyem. Ámen.

 

 

Egyház-törvény-hápogó

 2011.08.08. 22:56

Egyetlen Egyházat ismerek. Ezzel persze sem protestáns testvéreimet nem akarom megsérteni, sem a hitben lábadozókat, de Jézus valóban egyetlen közösséget alapított, amely megjeleníti az Ő személyes misztériumát. Az ökuméné azt fejezi ki, hogy mindazok részesei ennek a misztériumnak, akik készek az egység keresésére, mert például nyitott és a történelmi, tehát több évszázados múltra visszatekintő keresztény felekezetek teológiájához méltó hitrendszerrel rendelkeznek. A többi szekta. Ilyen egyszerű. Mitől is? Attól, hogy abból él, hogy szembefordul a már gyökeret vert kereszténységgel, méghozzá olyan hörgő ellenségességgel, amelynek köze nincs Krisztus szándékához, ezzel családokat tesz tönkre, fiatalok tömegét juttatja pszichiátriai intézetekbe, ügyesen akkreditált oktatási intézményeivel járatja le a magyar felsőoktatás tekintélyét, s közben a horribilis vallási tagdíj mellé állami kedvezményeket is elvár. További érvek jöhetnek a hozzászólásokba, de nagyon kérem, az ellenérvektől mindenki kíméljen! Nem azért, mert nem tűröm a kritikát, csak a hápogók tömege már olyan unalmas, hogy fásulttá tett.

Szabadságomról hazatérvén ugyanis az a hír fogadott, hogy Európa bácsinak írt nyílt levelet néhány vesemagyar, na ilyenek, mint Demszky Gábor, Iványi Gábor, Kenedi János, Konrád György, Magyar Bálint, Mécs Imre és Tamás Gáspár Miklós. Jó kis társaság, nem? Én állítom, hogy kellenek ezek a nevek, mert kiváló szelekciót képeznek. Amíg őket meg nem láttam az érveléseknek azon az oldalán, ahol ők állnak, komolyan érdekelt a szektavédelem megannyi retorikai sormintája, de azóta, aki velük fúj egy követ, annál olvasatlanul lapozok.

Milyen témák jöhetnek még, amelyek alkalmat adnak rá, hogy ilyen ágaskodók beléjük kapaszkodhassanak a közvéleményben dohogó hangos utóélet kedvéért? Ehhez kell igazán vastagbőr! Pontosan tudják ők, milyen jót tesz a magyarságnak, hogy annyi felekezet legyen ebben a kis országban, ahány napja van egy évnek és ha nem, akkor a nyílt levelek írogatásával az emberi jogok hiányát kifogásolják éppen a kijózanodás korszakában. Persze nem kell jelentőséget tulajdonítanunk a hápogásuknak, de ugyanezt üzenem a magát sokszor túldimenzionáló Európa bácsinak is!

 

Hazaértem

 2011.08.08. 22:05

Nos, megérkeztem évi rendes szabadságomról, úgyhogy mától néhány naponta ismét hangot adok a gondolataimnak. Látom, hogy hűséges olvasóim annak ellenére nyitogatják az oldalamat, hogy egy ideje nem frissítettem, mostantól nem akarok nekik nagyobb és hosszabban tartó csalódást okozni.

Lentebb már írtam erről, most ismét kiáltok: Dévai Nagy Kamilla egy Közép-Európában egyedülálló, a kortárs és történelmi magyar zenei és irodalmi kincset a fiatalok lelkében ébren tartó, komolyzenei körökben is rendkívül patinás hírű iskolát vezetne, de nem kap hozzá semmilyen segítséget. Ha van felkérése, fellépési díjaiból tartja fenn, azaz igyekszik törleszteni az adósságait. Mivel segíthetünk?

Először is adományokkal, aztán hellyel, fellépésekkel a még mindig tündöklő, ragyogó művésznek, vagy pedig egyszerűen szponzorok felkutatásával. Ez egy igazán nívós, keresztény és magyar ügy. Ne hagyjuk, hogy Kamilla egészsége ennyi év kitartása után rámenjen a kétségbeejtő helyzetre, mert a növendékek viszont még tömött sorokban jelentkeznek hozzá!

Az én törvényjavaslatom

 2011.07.18. 12:34


Fülünkbe cseng még az ősi, szovjet népdal, „ej, te bunkócska…”, különösen az a sora: „Unokáról e dal unokára maradt…”, nos sajnos nemcsak a dal, hanem a tartalma is. Mondhatnám, hogy javaslatot szeretnék tenni a faragatlanság elleni törvényre, de ez sajnos így nem kifejező. Ezért nevezzük nevén: a bunkóság elleni törvényjavaslatra gondolok. Templomunk háta mögött a Nagy Lajos király úton ott kiált a törvényért kitörve egy facsemete és a buszmegálló hatalmas üveglapja, hiába van csikkgyűjtő az oszlopon, a buszra felszállók dekkjeiket a park szélére dobják, ahol egy szakaszon a csikktenger már el is borítja a füvet.

Hallok ennél aranyosabbat is. A zuglói polgármester elrendelte az „ügyfél elégedettségi időszakot”, melynek során nagyon kedvesen felmérik, hogy elég udvariasak és szolgálatkészek-e az önkormányzat hivatalnokai. Helyes. Egyikük, egy a szociális irodán dolgozó, templomunkba járó asszony meséli, hogy az egyik ügyfél kissé alkoholos állapotban belép az irodába és mindjárt az ő, ajtóval szembeni asztalához vonul – segélyért. Az asszony a nevét kérdezi, majd közli, hogy ezzel a kezdőbetűvel két asztallal arrébb foglalkoznak vele. A válasz: „Rohadj meg!”. Persze ilyenkor be lehet hívni a biztonsági őrt, aki rendreutasíthatja a nyilván elégedetlen ügyfelet, de így sem érthető, hogy miért gondolja bárki, hogy bármit megengedhet magának, ha már vélhetően nincs vesztenivalója. Na és egyáltalán: mi az a „bármi”? Nyilván: ami benne van, ami a sajátja, ami a lelke része. De hát hogyan vált azzá?

Törés-zúzás, ocsmányság, durvaság, méltánytalanság – bunkóság, amit persze – mint említettem -, annak érdekében, hogy ne váljunk a részeseivé, nevezhetünk faragatlanságnak is, de az nem elég kifejező. Az pedig még csak fél megoldás, hogy leváltottunk egy „faragatlan” kormányt, a népet nem lehet ugyebár leváltani, még a szuper-faragatlan részét sem, de megregulázni lehet, amire persze Cohn –Bendit és a vele egyivású ultra-faragatlan sajtó kajbálkozni és hadonászni kezd, de a törvénynek rájuk is kell vonatkoznia, mert gyanítom, a degenerálódott viselkedési modell is tőlük ered.

16. vasárnap

 2011.07.17. 17:31

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az örök, isteni aratásról, a búza és a konkoly szétválasztásától szóló példabeszéd hallatán mi, akik jelen vagyunk a templomban, könnyen megfogalmazzuk: bennünket a tiszta búzaszemek jelképeznek. Gondolunk-e ilyenkor arra, hogy ugyanakkor benső világunkban mégiscsak együtt van még a búza és a konkoly, nekünk pedig időről-időre szét kell válogatni őket lelkiismeretünkben. Kérdezzük meg magunktól:

 

1.      A nyári, hol lazább, hol zaklatottabb időszakban nagyobb gondot fordítok-e az esti lelkiismeret-vizsgálatokra és a reggeli elhatározásokra?

2.      Imádságaim igazi, mély, Istennel való találkozások-e, nem vesz-e erőt rajtuk a megszokás?

3.      Szabadidőmben is jelen van-e az áldozat szelleme, törekszem-e a lelki épülésre?

 

Székely Magda: Súlytalanság

 

Alig valami dönti el
hogy ide vagy oda
kis mozdulatok
súlytalanság állapota

Alig valami ki a bátor
és ki a gyáva
honnét mégis a helyzetek
végső világossága

 

Egyre törekszem: az élet harmóniájára. Istentől erőt kérek, de nem hogy adjon minél többet, hanem hogy amit ad, akarata szerint használjam! (Prohászka Ottokár)

 Uram, most elteltem az áldozás erejével. A héten valahol vár rám egy feladat, egy munka, egy tanúságtétel, egy türelmet próbáló kísértés, egy alkotás, egy nevelői jó szó, vagy éppen az elhatározás, hogy leálljak és kipihenjem magam … ki tudja?

Egyedül Te tudod, mihez adtál erőt, mi a szándékod bennem ezzel az isteni adománnyal? Fékezd meg önkényességemet, Uram,  nehogy eltöltsenek ajándékaid és saját tévedező fantáziám alapján ellened fordítsam, amit Tőled kaptam! Hadd legyek egészen a Tiéd! Ámen.

 

 

Vallomás hitről, magyarságról

 2011.07.05. 00:50

Jóllehet, saját problémám, de ma bejelentetlenül toppant be egy keresztelőt kérő család, akinek hosszas érvelése miatt elmaradtam az orvostól. Talán holnap vagy holnapután oda is eljutok, ez az áldozat nem tesz méltatlankodóvá, hiszen egy lélekről van szó. Azaz mégis lázadozom, mert nem a karon ülő kislányka lelkéről, sokkal inkább a felnőttek lelki dolgok előli meneküléséről évődtünk.

„Reméltem, atyám, hogy megértve a kor jeleit, egy kicsit liberálisabbak…” – hangzott az érv enyhén szemrehányón. A liberális kor jelei szabnának követelményeket? Sajnos sokfelé így van, még az Egyházban is, de nekem ehhez újra kéne születnem. Így viszont gyengébb számadatokat tudok produkálni, s mindezt egy patinásabb színvonallal ellensúlyoznám, ha ez számítana, de úgy tűnik, kevesek kincse az elkötelezettebb irány. Akár hitben, akár magyarságban, akár kultúrában, akár a mindennapi élet szellemi színtjének formálása terén.

            Hol vesztettük el a szálat? Valahol, egy falusi templomban. A filozófia nyelve szerint: „az első naivitás” időszakában. Amikor már nem volt elég a ráhagyatkozás - kritika és önös értékelés alá vontuk a kinyilatkoztatást, de nem jutottunk el műveltségben és szellemi erőfeszítésben a „második naivitás”-ig, az olyan magaslatokig, ahol az ember már alázattal adja át magát a végtelennek, mert akad valami halvány rálátása.

            Hol is kérdőjeleződött meg bennünk a magyarságtudat szükségessége? Igen, az első naivitás elhagyásakor, amely fel sem vetette, hogy miért fontos mindez, egyszerűen élt a lehetőséggel, hogy szív szerint magyarnak teremttettünk. Aztán nem jutott fel a második, a meghajló naivitásig, amely azt sugallja: ne kutasd az értelmét, annyi érték, annyi érv, annyi vonzás szól mellette, amely képes betölteni nemzedékek életét!

            Persze, szégyellem, de érvelő magyar lettem, mert élnék én falusias magától értetődőséggel, csak hát akkor vagy a szívem szerinti származást, vagy az álokos faggatózók lelkének megmentését adnám fel. Válasznak viszont egyszerű fogalmak kellenek. Azért kelek naponta tudatos magyarként, mert keresztény vagyok és nem hiszek abban, hogy e nélkül üdvözülhetek. Vagy ha mégis, akkor miért támasztotta a Szentlélek a magyar géniuszt? Csakhogy meggyőzöm-e ezzel azokat, akik nem hisznek az üdvösségben? Esetleg azért, mert ösztön-materialisták, bármely valláshoz tartozzanak is, esetleg meg azért, mert műmagyarok és Jézus Krisztus Örömhíre, a beteljesedés nem itatja át az általuk vallott mesterkélt őskultuszt. Akkor viszont milyen érv marad?

            Szóval hol is vesztettük el a szálat? Valahol, egy falusi templomban. A hangulatában, az üzenetében, a megtartó erejében. Vissza kéne térni…

 

14. vasárnap

 2011.07.03. 01:46

Jézus, ma kifejezetten hívsz bennünket, különösen is azokat, akik megfáradtak és az élet terhét hordozzák. Éppenséggel nyár van, túl vagyunk az első táborokon, nyaralásokon, arra gondolunk, hogy ugyan mitől lennénk megfáradtak? Aztán eszünkbe jut, hogy a nyár éppen a lazulással késztet tétlenségre, a kötetlenséggel lelki leeresztésre és amikor Előtted állunk Urunk, akkor érezzük, hogy ez a küzdelemnek egy újabb korszaka, nem akarunk Tőled elszakadni, de nehéz melletted maradni. Itt vagyunk hát, éppen vakációs lelki terheinkkel, hogy Te felüdíts bennünket azzal, hogy a Te igádat helyezed ránk, az összeszedettség, az imádság, a szeretet, és a hűség édes terhét. Add, hogy mindezt hálása, készséges lélekkel fogadjuk el tőled a mai szentmisében. Ámen.

 

Jézus hívó szava nem egy sikeres egyesületet vagy a gondtalan emberek seregét hívja egybe, hanem a megfáradtakat. Őket sem megkönnyíteni, hanem felüdíteni és megerősíteni a keresztény hivatás hordozásához.

Kérdezzük meg magunktól:

1.      Ki nekem Jézus? A lelki elsősegély mestere, amikor bajban vagy kísértésben szenvedek, vagy életem minden helyzetének irányítója?

2.      Kezembe kerül-e naponta Jézus szava az Evangéliumban, hogy egyre tisztábban érezzem velem kapcsolatos akaratát?

3.      A nyár Istenben gyarapít-e, igyekszem-e eszerint felhasználni az időt?

Mivel bántottam meg Istent az elmúlt héten?

 

R i c h a r d  B a c h:

Illúziók (részletek)

 

Olyan gond nincs,

amely ne hozna
kezében ajándékokat
neked.

A gondokat azért keresed,
mert szükséged van
ajándékaikra.

***

Nem kél
olyan vágy benned, melyhez
ne fakadna erő is benned
valóra váltani.

Meglehet,
hogy azért meg kell
dolgoznod érte.

 

ÁLDOZÁS UTÁN

 

Egyedül voltam én sokáig.
Majd eljöttek hozzám sokan.
Magad vagy, mondták; bár velük
voltam volna én boldogan.

Mióta éltem, forgószélben
próbáltam állni helyemen.
Nagy nevetség, hogy nem vétettem
többet, mint vétettek nekem.

(József Attila)

 

Uram, néha úgy érzem, bár sokan vesznek körül, magamra hagynak, magányt adtál nekem. Néha meg úgy, hogy az élet forgószeleinek sokaságában akarsz próbára tenni. Kérlek, ne engedd el a kezem, amikor méltatlankodni lenne kedvem, magamra hagyatottságom, mások bántása, vétségei, sértései miatt és ne engedd, hogy vesztesnek érezzem magam, ha nem vágok vissza öncélúan, hanem megóvom magam attól, hogy beszennyeződjek. Vond áldozatodba minden fájdalmas megfontoltságomat, alázatomat, minden megszégyenítést kockáztató, de határozott helytállásomat, minden együttérzésemet, s minden erényt, melyet a Te kegyelmedből szabadon fogadtam el. Ámen.