Egyetlen Egyházat ismerek. Ezzel persze sem protestáns testvéreimet nem akarom megsérteni, sem a hitben lábadozókat, de Jézus valóban egyetlen közösséget alapított, amely megjeleníti az Ő személyes misztériumát. Az ökuméné azt fejezi ki, hogy mindazok részesei ennek a misztériumnak, akik készek az egység keresésére, mert például nyitott és a történelmi, tehát több évszázados múltra visszatekintő keresztény felekezetek teológiájához méltó hitrendszerrel rendelkeznek. A többi szekta. Ilyen egyszerű. Mitől is? Attól, hogy abból él, hogy szembefordul a már gyökeret vert kereszténységgel, méghozzá olyan hörgő ellenségességgel, amelynek köze nincs Krisztus szándékához, ezzel családokat tesz tönkre, fiatalok tömegét juttatja pszichiátriai intézetekbe, ügyesen akkreditált oktatási intézményeivel járatja le a magyar felsőoktatás tekintélyét, s közben a horribilis vallási tagdíj mellé állami kedvezményeket is elvár. További érvek jöhetnek a hozzászólásokba, de nagyon kérem, az ellenérvektől mindenki kíméljen! Nem azért, mert nem tűröm a kritikát, csak a hápogók tömege már olyan unalmas, hogy fásulttá tett.

Szabadságomról hazatérvén ugyanis az a hír fogadott, hogy Európa bácsinak írt nyílt levelet néhány vesemagyar, na ilyenek, mint Demszky Gábor, Iványi Gábor, Kenedi János, Konrád György, Magyar Bálint, Mécs Imre és Tamás Gáspár Miklós. Jó kis társaság, nem? Én állítom, hogy kellenek ezek a nevek, mert kiváló szelekciót képeznek. Amíg őket meg nem láttam az érveléseknek azon az oldalán, ahol ők állnak, komolyan érdekelt a szektavédelem megannyi retorikai sormintája, de azóta, aki velük fúj egy követ, annál olvasatlanul lapozok.

Milyen témák jöhetnek még, amelyek alkalmat adnak rá, hogy ilyen ágaskodók beléjük kapaszkodhassanak a közvéleményben dohogó hangos utóélet kedvéért? Ehhez kell igazán vastagbőr! Pontosan tudják ők, milyen jót tesz a magyarságnak, hogy annyi felekezet legyen ebben a kis országban, ahány napja van egy évnek és ha nem, akkor a nyílt levelek írogatásával az emberi jogok hiányát kifogásolják éppen a kijózanodás korszakában. Persze nem kell jelentőséget tulajdonítanunk a hápogásuknak, de ugyanezt üzenem a magát sokszor túldimenzionáló Európa bácsinak is!