A Te szőlődbe hívsz, Urunk, Egyházadba, ahol üdvösségünk formálódik. Azért vagyunk ma itt, a szentmisén, hogy a szőlőtő termése Véreddé váljon és ezáltal emberi munkánk gyümölcse áldozatként hirdesse a Te dicsőségedet! Nem méltatlankodunk, Urunk, hogy nehéz hetünk volt, hogy viseltük a mindennapok terhét, hogy nagy felelősséget és komoly döntéseket bíztál ránk, inkább megköszönjük a belénk vetett bizalmadat, hogy értelmesen élhettünk, hogy a munkánk előrébb vitte az emberiség ügyét, tovább teremthettük a világot. Fogadd el hálaadásunkat, Jézus és szenteld meg igyekezetünket a mai szentmisében. Ámen.

Az Úr szőlőjében, az Isten Országának viruló sorai közt megtiszteltetés munkálkodni, hát ha még jutalmat is kapunk érte, nem kevesebbet, mint az örök üdvösséget. A mai evangélium méltatlankodó munkásai mindennapi lázadásainkra hívják fel a figyelmet. Kérdezzük meg magunktól:

1.      Ha fáradt, agyonhajszolt vagyok, nem nyűg-e az imádság, ahelyett, hogy a lelki felüdülés, az életkedv forrása lenne?

2.      Úgy osztom-e be az időmet és az energiámat, hogy jusson belőle az egyházközség nagy családjában való segítségre is?

3.      Igyekszem-e megszentelni a rendszeres gyónással, áldozással erőfeszítéseimet, hogy Isten előtt áldozattá váljanak?

Mivel bántottam meg Istent az elmúlt héten?

Kosztolányi Dezső: TAKARODÓ

Az élet arany trombitáján

a búcsúzók dalát fuvom.

Völgyekbe bágyad lassan, árván

bércekre zengő indulóm.

Szemem kiégett a gyönyörtül,

fáradt a szám, kezem, fülem

és egyre lázad, égre hördül

sok vérpiros, sötét ütem.

Tüdőm se bírja. Nyomban éj lesz

s mégis olyan vad-szenvedélyes

a vágyam, ez a korcs titán.

Könny hull reám az alkonyégbül,

keserű szám is elfehérül

és vér hörög a trombitán.

1909

Attól a pillanattól kezdve, hogy egy egészséges testben megtörténik az első szívdobbanás, megkondul egy harang és az idő elkezd peregni. … Ahogy telnek a percek, az órák, a napok a hónapok és az évek, a történelem íródik, mi pedig folyamatosan futunk ki az időből, amíg az utolsó szívdobbanásunk azt nem jelzi, hogy az utazás véget ért, és itt az ideje összeszámolni a nyereségeinket és a veszteségeinket. J. R. Ward

Uram, add, hogy ne azt kérdezzem, vajon jól, élelmesen, élvezetesen élek-e, kiélem-e az ifjúságom, megvalósítom-e önmagam, hanem hogy életem elnyeri-e azt az értelmét, amiért Te a világba küldtél, és nem fecsérelem-e el önzéssel az időt? Segíts nagy örömmel az áldozat szellemében élnem, hogy ez legyen igazi boldogságom alapja. Ámen.