A kiíráson a a két sötét folt az EU feliratú zászló.
Úriember nem csibész, mondjunk méltó köszönetet mindenkinek, akinek kijár.
- Köszönet a Horn-Pető kormánykoalíciónak, mert a Fidesz az ő összeállásuk miatt szűnt meg liberálisnak lenni.
- Köszönet Frantisek Gyuricseknek, mert az ő diktatúrája szerzett Orbán Viktornak kétharmadot.
- Köszönet az Európa Uniónak, különösen a szerény intellektusú baloldalnak, mert képviselőinek Magyarországgal szembeni diszkrét bája hozott össze ma délután és este minket, megvezethetetlen magyarokat. Nem az számít önmagában, hogy sokan voltunk. A tóduló tömeg még nem feltétlenül jelentékeny, főként, ha távvezérlése kioltja a benne sodródók egyéniségét. Itt viszont egyéniségek vonultak ma együtt, szemben a kontinentális ellenszéllel. Értelmiségi, végtelen kulturált légkör, kitűnő, szellemi témák, ragyogó transzparensek, egymásra találó, eszmei síkon összetartó barátok, gyertyák, szelíd ének, kitartás a hidegben és elkötelezettség. Köszönjük neked, ordenáré EU-baloldal, akkor is, ha ma éjjel egy kissé többet forgolódnak túlfizetett aktivistáid.
Ja, és valamit még szeretnék elmondani. Az esti szertartás miatt az Oktogontól el kellett jönnöm. Annak idején, 2002-ben Orbán választási nagygyűléséről hazafelé tartva kedvem lett volna elkiáltani magam a metrón: „Maguk mit ülnek itt? Miért nem a Kossuth téren vannak?”. Mert a csodálatos nemzeti hangulat a tér végével együtt ért véget. 2006 őszi estéin azt hittük a Parlament tövében, hogy itt bizony forradalom van. Aztán megint: a teret elhagyva a csendes kis utcák ablakain kiáramló rántottaszag megérttette: dehogy tenne ez a ma még betömhető hasú kispolgár valami nagyon bátrat önmagáért, inkább nézi, hogy más helyette is gyürkőzik és löveti magát. Ma este, elhagyva a vonulást, a város tele volt felfordulással, jókedvvel, zászlók mindenfelé, az emberek újságolták, mekkora tömeget láttak a körút közepén, felélénkült a punnyadó szféra is a helytállók lelkesedésétől.
Még egyszer: köszönjük, EU, de ma éjjelre szép álmokat hadd ne kívánjak!
