Az örök, isteni aratásról, a búza és a konkoly szétválasztásától szóló példabeszéd hallatán mi, akik jelen vagyunk a templomban, könnyen megfogalmazzuk: bennünket a tiszta búzaszemek jelképeznek. Gondolunk-e ilyenkor arra, hogy ugyanakkor benső világunkban mégiscsak együtt van még a búza és a konkoly, nekünk pedig időről-időre szét kell válogatni őket lelkiismeretünkben. Kérdezzük meg magunktól:

1.      A nyári, hol lazább, hol zaklatottabb időszakban nagyobb gondot fordítok-e az esti lelkiismeret-vizsgálatokra és a reggeli elhatározásokra?

2.      Imádságaim igazi, mély, Istennel való találkozások-e, nem vesz-e erőt rajtuk a megszokás?

3.      Szabadidőmben is jelen van-e az áldozat szelleme, törekszem-e a lelki épülésre?

Székely Magda: Súlytalanság

Alig valami dönti el
hogy ide vagy oda
kis mozdulatok
súlytalanság állapota

Alig valami ki a bátor
és ki a gyáva
honnét mégis a helyzetek
végső világossága

Egyre törekszem: az élet harmóniájára. Istentől erőt kérek, de nem hogy adjon minél többet, hanem hogy amit ad, akarata szerint használjam! (Prohászka Ottokár)

 Uram, most elteltem az áldozás erejével. A héten valahol vár rám egy feladat, egy munka, egy tanúságtétel, egy türelmet próbáló kísértés, egy alkotás, egy nevelői jó szó, vagy éppen az elhatározás, hogy leálljak és kipihenjem magam … ki tudja?

Egyedül Te tudod, mihez adtál erőt, mi a szándékod bennem ezzel az isteni adománnyal? Fékezd meg önkényességemet, Uram,  nehogy eltöltsenek ajándékaid és saját tévedező fantáziám alapján ellened fordítsam, amit Tőled kaptam! Hadd legyek egészen a Tiéd! Ámen.