Az örök, isteni aratásról, a búza és a konkoly szétválasztásától szóló példabeszéd hallatán mi, akik jelen vagyunk a templomban, könnyen megfogalmazzuk: bennünket a tiszta búzaszemek jelképeznek. Gondolunk-e ilyenkor arra, hogy ugyanakkor benső világunkban mégiscsak együtt van még a búza és a konkoly, nekünk pedig időről-időre szét kell válogatni őket lelkiismeretünkben. Kérdezzük meg magunktól:
1. A nyári, hol lazább, hol zaklatottabb időszakban nagyobb gondot fordítok-e az esti lelkiismeret-vizsgálatokra és a reggeli elhatározásokra?
2. Imádságaim igazi, mély, Istennel való találkozások-e, nem vesz-e erőt rajtuk a megszokás?
3. Szabadidőmben is jelen van-e az áldozat szelleme, törekszem-e a lelki épülésre?
Székely Magda: Súlytalanság
Alig valami dönti el
hogy ide vagy oda
kis mozdulatok
súlytalanság állapota
Alig valami ki a bátor
és ki a gyáva
honnét mégis a helyzetek
végső világossága
Egyre törekszem: az élet harmóniájára. Istentől erőt kérek, de nem hogy adjon minél többet, hanem hogy amit ad, akarata szerint használjam! (Prohászka Ottokár)
Uram, most elteltem az áldozás erejével. A héten valahol vár rám egy feladat, egy munka, egy tanúságtétel, egy türelmet próbáló kísértés, egy alkotás, egy nevelői jó szó, vagy éppen az elhatározás, hogy leálljak és kipihenjem magam … ki tudja?
Egyedül Te tudod, mihez adtál erőt, mi a szándékod bennem ezzel az isteni adománnyal? Fékezd meg önkényességemet, Uram, nehogy eltöltsenek ajándékaid és saját tévedező fantáziám alapján ellened fordítsam, amit Tőled kaptam! Hadd legyek egészen a Tiéd! Ámen.