Mennyei Atyánk! Egy új közösségi kötelékre hívsz meg ma bennünket, Jézus szava által már biztosak lehetünk benne, hogy a teljes igazságra akarsz elvezetni bennünket, de ezt nem elég megtanulnunk, át is kell élnünk a Te közelségedben. Mindenszentek ünnepe és Halottak napja előtt állunk, jó néhányan közülünk már távoli temetőket látogatnak, szeretnénk ismét átélni, hogy testvériségben élünk az üdvözültekkel és teljesebb reménnyel akarunk engesztelni a tisztuló lelkekért is. Ebben a szentmisében fontos üzenetet kapunk: egy Atyánk van, Te vagy az Urunk, aki földi helyettesekről gondoskodsz számunkra, hogy valamennyien családtagnak érezzük magunkat, akik együtt készülünk és várakozunk az igazi, örök otthonra. Hálával és nyitott szívvel fogadjuk ma megerősítésedet, Istenünk. Ámen.

A Megváltó eljövetelével elérkezett az idők teljessége, az ószövetségi tanítás önmagában erőtlenné és erőltetetté vált. Hasonlóképpen a hozzá kötődő szokások is. Ere a veszélyre hívja fel a figyelmet a mai evangéliumban Jézus, hogy kereszténységünk is erőtlenné válhat, ha nem igazi tartalma szerint éljük meg. Kérdezzük meg magunktól:

1. Komoly gondot fordítok-e az imádságra, egyénileg is, családi közösségben is, és a plébániai közösségben is?

2. Közvetlen személyes kapcsolatban vagyok-e a lelkipásztorokkal, van-e lelki vezetőm?

3. Jézus-e az igazi tanítóm, aki az Egyházon keresztül vezet, nem sorolom-e mindezt az evilági okoskodás mögé?

      Czeslaw Milosz:

Hit

Akkor van hit, ha valaki megpillant
Szirmot a vízen, vagy egy harmatcseppet,
És tudja róla: szükségszerű, hogy van.
Lehúnyt szemed bár ámítsa az álom,
Csak az lesz, ami volt már a világon,
S a szirmot tovább viszi a víz sodra.

Akkor is hit van, ha valaki lábát
Megsebzi egy kő, s tudja: a köveknek
Ez a dolguk: a lábunk megsebezni.
Nézzétek: a fák hosszú árnyat vetnek,
Földre hull árnya virágnak, embernek:
Árnyéktalanul nem létezhet semmi.

        Fordította: Kerényi Grácia

Tolsztoj vallomás-töredékei a hitről

… Sok-sok év után először áldoztam. A mise, a gyónás, az előírások – mindez érthető volt számomra, és azt a boldog tudatot keltette bennem, hogy feltárul előttem az élet értelme. Magát az áldozást olyan cselekedetként értelmeztem, amelyet Krisztus emlékezetére végzünk, és amely a bűntől való megtisztulást és Krisztus tanításának teljes elfogadását jelképezi.

…

Egyszer hallottam, amit egy írástudatlan paraszt zarándok az Istenről, a hitről, az életről, a megváltásról mond, és feltárult előttem a hitből fakadó tudás. Erre közeledni kezdtem a néphez, hogy hallgassam, miként vélekedik az életről, a hitről, és mind jobban és jobban megértettem az igazságot.

…

Nem fogok mindenre magyarázatot keresni. Tudom, hogy mindennek a magyarázata, csakúgy, mint mindennek a kezdete, szükségképpen a végtelenségben rejtőzik.