Toldalagi Pál: A LEGJOBBNAK TALÁLOM

 

Nemcsak a mában, az emberiségnek

egész történelmében élek én,

az évezredes sírkamrák, a tárgyak,

az összeragasztott sok ős-edény

 

az énekek éneke és baljós

Kréta-szigeti labirintusok,

a szelíd Jézus, a példabeszédek,

a véres csaták és amit tudok

 

királyi hitszegésről, szeretőkről,

törvénykönyvekről, úgy vesznek körül,

hogy legjobbnak találom, ha az ember

az embertársain megkönyörül,

 

úgy veszi őket, ahogy összeálltak,

az egyik félig ember, félig állat,

a másik szent, aki másoknak adja

magát, magától mindent megtagadva.

 

 

 

 

Az irgalmas szamaritánusról szóló példabeszéd során a mai evangéliumban Jézusnak felteszi a kérdést egy írástudó: „Ki az én felebarátom?”. A nyár több ismeretségre, találkozásra ad alkalmat, szélesebb körben éljük át, hogy hogyan vehetjük észre Krisztust a másik emberben. Kérdezzük meg magunktól:

1.     Csak a saját üdvösségemet tartom fontosnak, vagy igyekszem másokat is közelebb irányítani legfontosabb érdekeikhez?

2.     Nem keltenek-e bennem bosszúvágyat a megörökölt társadalmi elégtelenségek?

3.     Józanul vagyok-e irgalmas, észreveszem-e, ha valaki nem kér, mert szégyelli, de bármiben segítségre szorul?

Mivel bántottam meg Istent az elmúlt héten?

 

Már az Ószövetségben is kiderül, hogy Isten a törvényt a lelkiismeretünkbe írta. A bűn által rárakódott benső homálytól az apostol tanítása szerint Krisztus tökéletes emberi eszménye szabadítja fel.

 

 

„A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja.
A fény csak abban válik áldássá, ami másnak is ad belőle...Amit szerzel, amit elérsz, amit tudsz, amit átélsz, osszad meg.
Az egész világ a tiéd. Szabad vagy a kövektől az éterig. Ismerd meg, hódítsd meg, senki se tiltja, de jaj neked, ha magadnak tartod. Amiből másnak nem adsz, legyen az arany, iszappá válik; legyen szent fény, átokká válik; legyen gyönyör, halállá válik...” Hamvas Béla

Uram, a legfőbb kincsem, boldogságom, fényem, értékem: Te vagy. Bármit megosztok: pénzt, tudást, fáradozást, időt, mindenben Téged akarlak adni, ahogyan az áldozásban a kenyérben Önmagadat adtad nekünk, hogy továbbadhassunk. Legyen ez a hetem a józan, tiszta, önzetlen Krisztus-osztás hete, hogy a világ aszerint és úgy lehessen boldogabb és gazdagabb, ahogy Te szeretnéd. Ámen.

 

Ez a hét…

Pert vesztett első fokon a székesfehérvári püspök, azaz valamennyi elkötelezett egyházi személy, azaz az ország, azaz a becsület: bárki bárkire mondhatja, hogy festi a haját, hogy turkál az orrában, hogy egyházi személyként a teremtés bűnbeesés előtti állapotától, tehát Isten eredeti terveitől eltérő szexuális identitása van, sőt ezt hozzá hasonló elkötelezett egyházi személyekkel ki is éli, de a megbélyegzett nem válaszolhatja, hogy ez hazugság, mert az már becsületsértő, ha pedig az intim terület másságára vonatkozik, akkor még kirekesztő is, hogy tiltakozik ellene.

 

Megőrült a világ? Dehogy, csak gonoszabb lett és csak egy része.

Maradjunk a blöfföknél! A sajátos identitásúak (jó így?) felvonulnak. Én esketni indulok, egy egészséges lelkű fiatal férfit és nőt, és nem tudom, kijutok-e a kápolnához, nem botlok-e a felvonulókba, bújom-lesem a fővárosi forgalom-tudósításokat. Aztán hírek jönnek az emberek felháborodásáról és persze ezekkel együtt megbélyegző ítélkezések is: „kirekesztők…elmaradottak…bla,bla,bla…”. Miért is? A melegek léte ellen van kifogásuk? Vagy hogy tudnak róluk? Vagy hogy azok még büszkék is rá? Nos, ha úgy alakulna, hogy a nép már mindebbe belefásult volna, akkor a fesztivál olyan kihívó, jó ízlést sértő, direkt pukkasztó provokációként jelenik meg, hogy aki ugrik rá, az azonnal rasszistának legyen kikiáltható.

Amúgy én magam még a sajtófotókon se néztem szét, de valaki megkérdezte: "Nem ismerősök ezek az arcok a drog-tüntetésről?" - tőlem kérdi?

Gyuricsek is ott van. Oda való, ilyen volt az egész kormányzati stílusa, ezen a színvonalon áll, ez kétségtelen. Na, ez most kinek sértő? Senkinek? Akkor legyenek egymásra nagyon büszkék! Similis simili gaudet!

 

Nemcsak ők, hanem a kongresszusukon Izéházit elnökké választó, amúgy – nem csoda – életunt küldöttek is. Az egyik agyalagya felveti: megújulás! Négy év múlva leváltjuk a kormányt! Jó, hát nem vérszegény… szegény, de legalább ne mondaná, ne irritálná a veszett fejsze nyelével ezt a nyolc év alatt sokat szenvedett népet! Miért, de tényleg miért nem képesek végre eltűnni legalább színlelt eleganciával a népakarat süllyesztőjében? Ennyire buták? Ennyire önzők? Ennyire … Ennyire se…

 

 

Pánik és lincshangulat

 2010.07.08. 00:34

 

 

 

 

 

 

 

 

Fiatal joggyakornokok mondják, hogy ha a rendőrségi adatok kipattannának a nyilvánosság elé arról, hogy a szervkereskedelem hazai áldozatai milyen számban és módon estek áldozatul és milyen veszélyben van minden gyermek és fiatal, akkor kitörne a pánik, ezért honol mélységes csend a sajnálatos valóság felett. Pedig talán jobb lenne kissé félni, akkor jobban vigyáznánk magunkra és egymásra.

Élelmiszervegyészek ecsetelik, hogy az e-aromák már semmiből sem szűrhetők ki, de ha tudnák azok a szülők, akik a népszerű márka gyümölcsjoghurtjait etetik gyermekeikkel, hogy aktívan táplálják csemetéik jövendő látássérültségét és csontritkulását, akkor kitörne a pánik és összeomlana az illető márka világbirodalma, ezért senki sem beszél erről. Talán e téren is jobb lenne az óvatos lemondás, mint a fehér bot vagy a tolószék.

Állatbefogó szakember szólja el magát, hogy ha a lakosság sejtené, hogy hatalmas, veszedelmes egzotikus vadállatok, óriáskígyók, tigrisek, krokodilok, ragadozó halak és fürge párducok milyen könnyed körülmények közt élnek magánházak körül, akkor talán senki ki sem mozdulna az utcára.

Új parlamenti, kormánypárti képviselők rebesgetik, hogy ha tudnák az adófizetők, hogy milyen gazdag ez az ország, hogy ha nem lett volna Gyurcsány kormány, lopások, korrupciók és önkormányzati svindlik, akkor most milyen útjaink, tömegközlekedésünk, kórházaink és iskoláink lehetnének, nos, ha mindez egy csapásra feltárulna, akkor lincshangulat alakulna ki, végzetes következményekkel.

A pánik rossz tanácsadó. Az óvatosság és a realitás viszont lényegesen jobb. Üzenem a fentieket azoknak, akik most a kormány kritikájának megfontolatlan fröcsögéssel próbálnak pánikszerű alaphangot szítani.

 

Címkék: gyurcsány pánik korrupció vadállat

Csak egy apróság: a nyakkendő

 2010.07.01. 00:08

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ne haragudjon, elnökjelölt úr, de nem húzná meg a nyakkendőjét, vagy ha kényelmetlen, nem venné inkább le? Vagy Ön ennyire divatkövető? Vagy egyszerűen csak minden mindegy?

Érdekes ez az ódon proletárvonal. Persze hogy apró baleset, ha egy közéleti embernek meglazul a nyakkendője. Nincs senki a stábjában, aki figyelmeztesse, hogy noha ezen semmi különösebb nem múlik, a nyilvánosságnak, azaz a népnek illik megadni a tiszteletet, ezért igazítsa szépen meg a nyakkendőjét!

Egy ilyen apróságon vetődik vissza a fény, hogy mennyire nem volt fontos a kommunistáknak a nép tisztelete. Az öszödi beszéd után maradhatott a kormányfő, bár az egész ország képébe mondta a hazudozását, le...k...-zott valamennyiünket, ocsmány volt és zavaros, aztán üttette-vágatta a népet, amely saját méltóságának tiszteletben tartását kérte számon tőle.

Előre látom, hogy az öncélú kritikus vagdalkozás lesz az ellenzékiségük kulcsa, nem számít, ha populáris szólamokkal félrevezetik ezáltal a népet, mert hát a nép tiszteletben tartása merő naivitás.

Talán ez a meghúzatlan nyakkendő is a közvetlenségre, a dolgos hétköznapokra utal, amelyek nem foglalkozhatnak ezekkel a figyelmet elterelő aporóságokkal. Mi viszont nem kérjük, hogy bárki is úgy dolgozzon értünk, hogy közben nem tisztel minket.

„Aki kezét az eke szarvára teszi és hátratekint, nem alkalmas Isten országára.” (Lk 9,62)

Mekkora fékező erőt jelentenek a múltunkból visszaköszönő aggályok! Az Isten Országának, titkainak, értékeinek elfogadásával ellentétben a megszokott, dohos ateizmus biztonsága, a statisztikailag igazolható közerkölcs az evangélium törvényével szemben, akkor is, ha látjuk, mivé válik tőle a világ. Na és persze ugyanígy vagyunk az élet nagy lehetőségeivel is, vártuk a nagy változást, aztán megilletődünk a sötét múlttól, ami ha küszködve is, de mégiscsak élhető volt, fulladás előtti pillanataiig.

 

Az eke szarvára tettük a kezünket, változzon itt meg minden, de olyan gyökerestől, hogy még a mondva csinált tekintélyek ikonjai is máglyán kössenek ki, a nagy népámítók ne uralhassák a prolik közvéleményét, és akkor...

Állítólagos értelmiségiek lepik el aláírásukkal a tudatunkat, mert sok helyen emlegetik őket. Ott van köztük a nagy bajuszos, hentesinasra emlékeztető egykori pártelnök, aki idejében elmenekült a tenger mélyére süllyedő hajóról, aztán a Brüsszelből kikopott komenista veteránasszony, aki egymaga akadályozta meg, hogy az Egyház "le ne nyúlja" Európát, nahiszen, az orrhangú, afekta pszichológus, meg a lelkét a komcsiknak kétszer is kultuszminiszterként eladó, egyébként kiváló költő.

Mi meg meghatódunk, mert az effélék tiltakoznak. Ugyan miféle értelmiség ez, miféle morális és szellemi tartással? Na és ugyan milyen súlyuk van a jelen helyzetben? Egyáltalán, mit ugrálnak?

Megmondjam? Tesztelgetik, hogy mi, a hatalom, a démosz, a nép, a lakosság, ...stb. mennyire harapunk rá az ő patetikus megjelenésükre? Vagy képesek vagyunk-e azt mondani, hogy "ki nem sajnál le benneteket magasról"... szánalmas kis kártevők? Mit hangoskodtok már megint?

Ezt a mondatot fejből meg kéne tanulnunk, hogy el ne engedjük az eke egyik szarvát sem, egy valós értelmiséget megszólaltató, letisztultan megújuló nyilvánossággal szemben, inkább ragadjuk meg még jobban jövendő lehetőségeinket és hátranézés nélkül kiáltsuk a hátunk mögé: Ugyan ki nem...szánalmas kis...

„Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét minden nap és úgy kövessen”(Lukács evangéliuma 9,23.

Új országjáró előadásom címe: „Csak most el ne rontsuk!”.  Valóban: ilyenkor nem szabad hátradőlni, mondván: megvan a győzelem, bármi jöhet… Nem igaz! Csak esélyt kaptunk, hogy az újabb sötét időkre a lelkileg bő esztendők termését elraktározzuk – megint a megmaradásért!

Az ország lakosságának jó részét hosszú időn át tette tönkre a tömegtájékoztatás. Most helyre lehetne hozni. A már említett módon csutkára törpült ellenzék őrjöng: mi ez? Diktatúra a médiában? Én is ugyanezt kérdezem: mi ez a hőbörgés? Hiszen, ha nem tudná valaki, Magyarországon ma liberális médiaterror uralkodik. Akik az új rendre szavaztak, azoknak nyilván ebből is elegük volt. Ennek a rémuralomnak hattyúdala a leendő módosításra diktatúrát kiáltani.

Még valami: az a közvéleménybe átszivárogtatott állítás, hogy a szlovák választásokat kedvezőtlenül érintette a kettős állampolgárság törtvénye legalább olyan logikátlan szamárság, mint az, hogy Kósa bejelentése gyengítette a Forintot. Vigyázat! Amíg szócsövük van, ilyen manipulatív  szlogenekkel támadnak!

 

     A mai evangéliumban a bűnbánó asszony megjelenik és Jézus lábát mossa könnyeivel, s a Mester nem emeli fel, sőt alázatával még példálózik is a vendéglátó Simon farizeusnak. Nyilván a bűnbánó asszonynak is, és a kételkedő, önhitt zsidó törvénytudónak is szüksége van némi önkontrollra a megigazuláshoz. Ezt a Mester isteni pedagógiája elősegíti.

         Gyuricsek az utcára akar menni, hogy a kormányt belekényszerítse az alkotmánymódosítási népszavazás kiírásába. Menjen! Ugyan nem tudom, hogy nézne ki egy ilyen népszavazás, hány pontra kéne szavaznia  az egyszeri polgárnak, de legyen, már csak a volt diktátorért is, hogy végre álljon egyszer ő az utcán, a hatalommal szemben, amelyet most nem ő képvisel. Elvileg nem szabad mártírt csinálni belőle, jó, jó, persze megérdemelné, a könnygázt, gumilövedéket, viperát, festékes vízágyút, őrizetbe vételt, meztelenül alázást, mindazt, amit ő adott a hajdani tüntetőknek. Ám ez a mi vonalunk nem bosszúálló. Ha viszont szabadon hazamehet, miután telekürtölte a világsajtót azzal, hogy ő mily’ nemes célért tüntet, honnan lesz önkontrollja? Ettől fosztunk meg egy pszichésen egyébként is sérült embert? Különös erkölcsi-(gyógy)pedagógiai dilemma.

         Van egy viccem. Ficó szétnéz a világban és felveszi a kettős állampolgárságot Orángutániával, mert annak a zászlaja tetszik neki a legjobban: mindössze három kibontott banán kék alapon. Egyszer csak értesítést kap, hogy elvesztette a szlovák állampolgárságot, mert az ő országában, az ő törvényei alapján senkinek sem lehet kettő. Felkeresi hát Orángutániát, de megrökönyödve látja, hogy ott mindenki majom. Éppen visszafordulna, ám a határőr üdvözli:

- Isten hozott, testvér, itthon! - Ám ő visszavág:

-  A látszat csal, én szlovák szocialista nacionalista vagyok, visszatérek és visszaveszem az állampolgárságomat! Semmi közöm a majmokhoz!

- Felesleges – szól ismét a határőr – hamarosan úgyis mind hazatértek!    

 

 

Címkék: gyurcsány majom fico bolond szocialista

A megfejtés: tíznél többen

 2010.06.09. 23:53

Szóval elárulom: lehangoló előérzetet keltett a pedagógusnapi rejtvény, de utolsó óráinkon - igaz, kevesebben jöttek, köztük is is volt, akinek a füzete hiányzott, másnak a tanulási kedve, mégis - boldog hitoktató vagyok, akinek nemcsak tudást és hitet, de némi figyelmességre való érzéket is sikerült a gyerekek és szüleik lelkébe csöpögtetni. Egyébként én is köszönök mindenkinek mindent: remek, fejlődést mutató tanév volt.

Halottról vagy jót, vagy semmit? Na és a követőkről? Azokról a szellemi örökösökről, akik a jót mondás látszatával a pápát, a püspököket és a katolikus teológiát hitelesen képviselő tudósokat támadják, akiknek egy halott méltatására hivatkozva ismét a hierarchia megkérdőjelezése a cél? A konzervativizmus veszedelmesebb vagy a képmutatás? Bulányi örökségével kapcsolatban ez az egyik tisztázandó kérdés.

Dolgozom. Hamarosan bővebb kifejtéssel jelentkezem.

Címkék: györgy bulányi elhunyt bokor

Hétértékelő – Úrnapja

 2010.06.06. 23:05

Pénteken, június 4-én  kétszer szólalt meg a harang templomunkban, a Kassai téren. Először délután fél 5-kor belekapcsolódtunk az országos megemlékező harangzúgásba, majd ismét, amikor a Mamertini feszület elé vonultunk est 7 óra tájban, hogy határainkon túl élő testvéreinkért imádkozzunk – Jézus segítő irgalmába ajánlva őket.

Úrnapja – az Oltáriszentség  ünnepe, amely Test és Vér ajándéka, hogy testvérekké tegyen bennünket, mindazokat, akik ebből az egy kenyérből és kehelyből részesülünk. Vajon hogyan éli meg ezt a misztériumot az a szlovák, román, horvát, ukrán vagy szerb keresztény, aki ellenségként tekint a megszállt területek magyar keresztényeire, holott Krisztusban már testvérekké lettek? Nem a liberális sajtócsemegeként mindennapjainkat elárasztó, zömében mondvacsinált pedofil lufik, hanem a trianoni, eddig évszázados erkölcsi válság az Egyház igazi, korunkbeli lelkiismereti terhe. Ehhez persze társul az az anyaországi cinizmus is, amely hol műveletlenségből, hol szándékosan elhallgatja fiataljaink elől egykori igazi hazánk megtépázását, és az azóta is jogfosztottságban élő honfitársaink sorsát.

Legalább olyan súlyú, vétkes mulasztás mindez, mintha ügyet sem vetnénk az árvíz által megroppant életű családjaink gondjára, mintha megengedhetné magának a közömbösséget mindaz, aki szerencsésebb éghajlat alatt, vagy veszélytelenebb domborzati viszonyok közt él. Közben fosztogatják a víz által körülzárt áruházakat, talán még az elhagyott otthonokat is. Lám, vannak akinek a természeti csapás is megéri. Nekünk meg ők jelentenek csapást.

Az MSZMP (becenevén MSZP) kongresszusáról 200 jelölt távol tartotta magát. Hiába. Egy terrorpártban csak hatalmi helyzetben van fantázia és vonzerő. Mindenesetre ízléstelen az erőltetett hattyúdal. Nem rúgnék kimúlt oroszlánba, akkor sem, ha kimúltában derül ki róla, hogy csak nagyra nőtt kaméleon volt. Ám a bomlásnak indult, de még fel-felköhintő tetem bosszantóbb lehet az élő ragadozónál. Még hogy megújul a párt?  Mivé már megint? Valami mindig tönkremegy, ha ők megújulnak. Vesztettünk eleget. Ősszel egy szép, nagy, nekrológoktól mentes elhantolásra lenne szükségünk az önkormányzati választásokkor. Addig viszont bosszankodhatunk az áporodott stílusú köhécselés miatt.

Végül egy találós kérdés. Tanítok óvodásokat, alsó és felső tagozatosokat, középiskolásokat, és egyetemistákat. Ki mit gondol, hányan álltak elém pedagógusnapon, hogy megköszönjék (nem kell virág, ajándék, áradozás…) az egész éves munkámat, nem magamért, hanem saját magukért, hogy észrevették: tesz valaki valamit a hitükért, gyermekeikért. Annyit segítek: három számjegyben végképp ne nagyon tessék gondolkodni, a további tippeket a fórumba várom.  

 

Június 4-én, pénteken a Budapest-Kassai téri Szentlélek templom Mamertini Feszülete előtt felajánlást végzünk a határon túli magyarság sorsáért az este fél 7 órai szentmise után kb. 7 órai kezdettel. Minden imádkozó és együttérző magyart szeretettel várunk.

Ó, hát pesrsze, az új kormány akarja elvonni a csapnivaló programjáról a figyelmet a megvesztegetési, megfenyegetési, zsarolási, kenőpénzügyi és egyéb vádakkal, vagy fordítva, ezekről a gyanús kommunista vonásokról akarja elvonni a maradék csutka frakció a figyelmet azzal, hogy szapulja a kormányprogramot. A magamfajta kisember pedig azon értetlenkedik, hogy hogy mernek ezek még egyáltalán megszólalni? A szomszéd pecás meg azt mondja, hogy aki sokat mutogat az rászokik a lopásra. Így lenne?

A képen Hullám Rózsi halasasszony látható, amint a konkurrenciáról vitatkozik. Az érdekessége, hogy busát árul heringként - szerinte az ilyen ügyeskedések emelik ki a társadalmat a bajból. Szerintem meg a becsület.

Pünkösd... és semmi?

 2010.05.23. 23:06

Kiáradt a Szentlélek. Nem, nem csak úgy, mint egyszer, egyetlenegyszer az első alkalommal. Akkori kiáradása azt jelentette, hogy megszületett az Egyház, és ennek az élő közösségnek a liturgiáján keresztül - és csak így - megelevenedhet az első kiáradás valamennyi Pünkösdkor.

Megtörtént. Ha nem voltál misén, akkor neked a Pünkösd csak hármas ünnep, telkezés, tévézés, majális, nem tudod, mi a különbség a komcsi májuselseje meg a világ lelki újjáteremtése között. Ha viszont komolyan vetted...? Megvolt, és...? Észreveszi rajtad az Egyház, hogy történt benned valami új, akarsz valamit Isten Országáért, tüzeslelkű és tevékeny lettél a szent célok érdekében? Ha nem, akkor erre is a fenti verzió érvényes, némi jámbor hagyománytisztelet köntösében. Ha mégis, akkor viszont megtérések, békülések, megvigasztalások fognak körülvenni, amit általad a Lélek művel. Adj esélyt a kegyelemnek!

Nem haragszom, csak szégyellem, hogy egy levegőt kell szívnom a Kárpát-medencében Gyurcsánnyal, Lendvaival és Senkiházival, valamint azokkal a KMP-s (becenevén MSZP) képviselőkkel, akik megtaposva székely testvéreink utóbbi kilencven évének sorsát himnuszuk alatt kivonultak a Parlament ülésterméből. Mondjuk ki: valamennyien hazaárulók. Nem is tudom mindezt többel kommentálni, mint Wittner Mária beszédének soraival:

"Vádoljuk őket történelmünk meghamisításáért.
Vádolnak az élők és vádolnak a holtak. És vádoljuk őket, mert hitünkben megcsaltak, megloptak.
Ezért megállapítom az áldozatok nevében, soha nem lesznek képesek arra, hogy magyar politikusként egy Nemzet felemelkedése érdekében cselekedjenek.
Itt teszem fel a kérdést: milyen morál alapján ülnek egy magyar parlamentben még most is és alkotnak törvényeket egy általuk tönkretett, kifosztott, megalázott nemzet számára?
Ezért a Szent Korona tana és a magyar nemzet nevében erkölcsi hullává nyilvánítom őket."

2001. február 25.

Ez egy szomorúnak tűnő vasárnap, Uram. Ismét el kell Tőled válnunk, mint Nagypénteken. Mégis egészen más érzéssel jöttünk ma misére. Haláloddal lefelé, a föld mélyébe, a sziklasírba távoztál, ma pedig megdicsőülten, az ég fel térsz vissza Atyádhoz. Ha csak érzelmeinkből indulunk ki, akkor megkérdezzük: nem mindegy? Hiszen így is, úgy is el kell búcsúznunk Tőled. Ha azonban engedelmes hittel éljük át mindezt, akkor megértjük: ránk is ez a kétféle távlat vár. Vagy a reménytelen és gyászos elmúlás közeledése, vagy a dicsőséges beteljesedés reménye. Ebben az utóbbiban akarunk ma a misén, mennybemeneteled vasárnapján gazdagodni, Urunk. Ámen.

Juhász Gyula: Föltámadás után

Negyven napig még a földön maradt
És nézte az elmúló tájakat.
És mondta: Ez Jordán, ez Golgota.
Itt verejték volt és emitt csoda.

És nézte, hogy a játszó gyermekek
Homokba írnak nagy kereszteket.
És nézte, hogy a sírján csöndesen
Megnő a fű és borostyán terem

Aztán megállt a Tábor tetején.
Oly könnyű volt a szíve, mint a fény.
Mint pelyhet, érezte az életet
És derűsen és némán mennybe ment.

 

Pilinszky János: Élet a kétségbeesésen túl...
A napokban szép levelet kaptam. Belőle idézem a következó sorokat Gustave Thibon tollából. "A mai nihilistákkal szemben állítom, hogy a kétségbeesés megtapasztalásának lényeges értéke van. De amíg számukra a kétségbeesés a cél számunkra csak átmenet, próbatétel.
A keresztény ember számára az életszentség csúcsa a kétségbeesés visszautasítása.
Hogy visszautasíthassuk a kétségbeesést, előbb meg kell tapasztalnunk, át kell szenvednünk (ilyen értelemben tehát: lényeges érték, gondoljunk csak Jézus szavára: Uram, Uram, miért hagytál el engem?) -, de ugyanakkor az is kell, hogy a kétségbeesést túlszárnyaljuk vak és föltétel nélküli szeretettel …Jézus is így fejezte be életét: Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet.)"

Uram, mennybemeneteled kétségbe kellene, hogy ejtsen bennünket. Apostolaid, még nem tudták, ki az a szentlélek, csak egyetlenegy gondolat él bennük, Te, aki annyi beteget meggyógyítottál, aki jóllakattad a tömeget, lecsillapítottad a tengert, megmentetted a bűnös asszonyt...sohasem hagytál cserben senkit, őket sem fogod. Milyen jó lenne, ha minden kétségbeeséssel így fordulnánk szembe: biztosan számíthatunk Rád, hiszen tudjuk, hogy Te magad vagy a szeretet, esetleg néha szélesebb horizonton, mint ahogy mi magunktól ezt megértenénk. Ezzel a hittel várjuk Lelked kiáradását ezen a héten. Ámen.

 

 

Ildy dúdorászik

 2010.05.13. 21:12

"Méghogy a Vona Gabi belepillantson az elmúlt évek állambiztonsá... izé... nemzetbiztonsági megfigyeléseibe? Kikereshesse például a saját, meg az apja, meg a nagyapja meg az ükapja aktáit? Pfhú, hova tettük az eszünket, amikor ebbe belementünk?

Na de talán, ha ilyen selymesen nézek rá, csak lemond róla és elvállalják helyette Fidesz-szapulási bizottság elnökségét, akkor azt legalább nem nekünk kell..."

 

6. húsvéti vasárnap

 2010.05.08. 23:34

Jézus nagyon egyszerű, könnyen érthető módon határozza meg az Ő szeretetének viszonzását követői számára:

„Aki szeret engem, megtartja tanításomat…”. Ebből értjük meg, hogy nem elég úgy szeretni Jézust, ahogyan mi akarjuk, ahogy nekünk elég, tanításának megtartása azt jelenti, hogy szeressük helyesen magunkat és egymást.

Kérdezzük meg magunktól:

1.     Milyen gyakran hivatkozom vallási életem elhanyagolása terén időhiányra, elfoglaltságokra?

2.     A héten elsőpéntek volt. Egy gyónás mindössze néhány perc, így a szentmise alatt is. Elvégeztem-e a gyónásomat?

3.     Megvallom-e Jézust, kiállok-e magyarságom mellett ott is, ahol ez kellemetlennek tűnik?

Mivel bántottam meg Istent az elmúlt héten?

 

Az Egyház így tárta ki kapuját minden nép előtt, azért az apostoli zsinat úgy dönt, hogy nem kötelezi a megtért pogányokat a régi, ószövetségi teher hordozására.

A Jelenések könyvének tanítása, hogy Az Egyház földi élete tele van megpróbáltatásokkal, de az üdvösség minden fáradozásért kárpótol.

 

Megyeri Márk: Kétségek

 

Ha semmit nem várhatnék Tőled,

csak viselnem kéne Téged,

s csak élő lennél, s nem maga az Élet,

vajon akkor is szeretnélek?

 

Ha szorítana a szó, kimondani: Tiéd

E hang, e kar, e lépés, ez ösztön,

S jönnének, tájak, színek Tőled idegen földön,

Megőrizném akkor is megőrző Igéd?

 

Ha görnyesztene a bűn még édesen

s még görnyedésemet is ragacsossá tenné

s Te józanítón szenvedélyemben

ott rejtőznél, hogy kicsalj engem

fellelném-e legjobb magam

súlyos törvényedben?


 

Húsvét 5. vasárnapja

 2010.05.01. 23:42

A feltámadás örömének igazi, életre váltott tartalmát Jézus tanítása világítja meg. Az ünneplő egyház visszaemlékszik ma az Utolsó Vacsora szavaira: „Amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást!”. Különösen fontos ez a mai vasárnapon, amikor az elénk kerülő evangéliumi szakasz egybe esik az édesanyák köszöntésével. Kérdezzük meg magunktól:

 

1.     Miben nyilvánul meg közösségi életemben, hogy ragaszkodom keresztény testvéreim barátságához, ahogyan Jézus megkívánja tőlem?

2.     Szeretem-e a hazámat, hogyan igyekszem cselekedni, imádkozni a felnövekvő nemzedék magyarságának megőrzéséért?

3.     Imádkozom-e naponta az édesanyámért?

Mivel bántottam meg Istent az elmúlt héten?

 

Az apostolok a Szentlélektől erejéből tanítják, hogy sok megpróbáltatás árán kell belépnünk az Isten országába, míg a Jelenések könyvének üzenete, hogy csak rajtunk múlik, hogy a „mennyei Jeruzsálemet” elérjük, mivel megkapjuk hozzá a kegyelmi segítséget.

 

Jó Pásztor vasárnapja

 2010.04.24. 23:16

Húsvét negyedik vasárnapján az Egyházban Jézust, mint Jó Pásztort köszöntjük, aki papjain keresztül gondoskodik lelkünk terelgetéséről. Ezért az Egyházban ez a nap a papi és szerzetesi hivatások ünnepe, melyen az Úr korábban elhangzott szavát követjük, és imádkozunk azért hogy Szentlelke küldjön új munkásokat aratásába.

Kérdezzük meg magunktól:

1.     Valóban benne van-e napi imádságaimban, felajánlásaimban az új papok, szerzetesek kérése?

2.     Nem félek-e attól, hogy az Úr gyermekemet, unokámat válassza ki magának, segítem-e őt ennek az isteni szándéknak megvalósulásában?

3.     Nem kritizálom, inkább támogatom-e meglévő papjainkat munkájukban, még inkább az egyházzal szembeni támadások során?

Mivel bántottam meg Istent az elmúlt héten?

 

Az apostolok következetesen hirdetik, hogy Jézus nem nemzeti messiás, hanem a világ Megváltója.

A Jelenések könyve ezt támasztja alá, amikor leírja, hogy az üdvözültek serege minden nyelvből és népből tevődik össze.

 

Mezei Attila: Pásztorsors

   

     míg andalog a nap

s borún is áttetszik világa

békét üzenő lankákon

valahol valaki les a nyájra

 

pásztora szunnyadva is éber

gondos érzéke szerte oltalom

nem lágyul lelke a nap hevével

    élete egy a nyáj életével

 

    csendes vizek jó Pásztora

    színleg szunnyad csupán

    hogy nyája békés éberséggel

    vágyjon az örök, dús rét után

 

"A pap nagysága és mindig szükséges volta éppen abban áll, hogy a szakosodástól szétforgácsolódott világban – hisz a világ pontosan ebben szenved, ezért esik szét – az egésznek az embere marad, és belülről tartja össze az emberlétet. Éppen az a bajunk, hogy az ember már sehol sem ember, hanem van külön részleg az öregeknek, külön a betegeknek, külön a gyerekeknek, ennek meg annak, de sehol sem él már az emberség egésze. Ha még nem lenne pap, ki kellene találni, azt az embert, aki a sok specialista közt ember az emberért, Isten elgondolása szerint: aki rendelkezésére áll betegeknek és egészségeseknek, gyerekeknek és öregeknek, hétköznap és ünnepnap, és Isten könyörülő szeretetével összetartja az egészet." J. Ratzinger: A mustármag reménye

Húsvét 3. vasárnapja

 2010.04.18. 00:59

Uram, tanítványaid negyven nap esélyt kaptak, hogy meggyőződjenek a feltámadásról olyan erővel, amellyel a vértanúságig képesek lesznek kitartani Krisztus mellett. Mi magunk sem kaptunk több esélyt, mindössze negyven napot mennybemeneteledig, hogy egyházad liturgiájában szemlélhessük a feltámadás valóságát. A mai evangéliumban a Genezáret-tó partján jelensz meg tanítványaidnak és együtt étkezel velük. Nem azért, mert feltámadott tested megéhezik, hanem mert ők éheznek arra a bizonyosságra, hogy feltámadott tested valóságos. Add meg nekünk, hogy a szentmise élménye olyan erővel mélyítse el bennünk feltámadásod világosságát, hogy élve vagy halva, de ennek az örömhírérnek szenteljük életünket. Ámen.

 

A feltámadás utáni csodálatos halfogás felveti a kérdést: miért törődik még Jézus a földi életünkkel? Legnagyobb csodája a feltámadás volt, ezt már úgysem lehet felülmúlni, miért tesz ismét csodákat?

Kérdezzük meg magunktól:

  1. Jézus szeretne jelen lenni kötelességeimben, földies nehézségeimben, nem akarom-e én magam kizárni ezekből?
  2. Ő a halálból valóságosan feltámadt, hogy megadja nekem a lélek feltámadásának lehetőségét. Feltámadott, azaz tiszta, reményteli lélekkel élek-e?
  3. Látjuk, hogy a Mester a halál felett is Úr, elfogadom-e Tőle a hatalmából eredő hétköznapi csodákat, jeleket is?

Mivel bántottam meg Istent az elmúlt héten?

 

Weöres Sándor (1913-1989)
 
ÖRÖK PILLANAT
 
Mit málló kőre nem bizol:
   mintázd meg levegőből.
Van néha olyan pillanat
   mely kilóg az időből,
 
mit kő nem óv, megőrzi ő,
   bezárva kincses öklét,
jövője nincs és multja sincs,
   ő maga az öröklét.
 
Mint fürdőző combját ha hal
   súrolta s tovalibbent --
így néha megérezheted
   önnön-magadban Istent:
 
fél-emlék a jelenben is,
   és később, mint az álom.
S az öröklétet ízleled
   még innen a halálon.

 

 

 

 

Megállapodás

 2010.04.14. 00:16

Egy kicsit rosszul olvasható a szöveg:

- Ugye, atyám, a blogod a választás után is megy tovább?

- Hát csak akkor, Viktor, ha ígéred, hogy miniszterelnökként is minden nap meglátogatod!

 

Caravaggio: Tamás

 „Boldogok, akik nem láttak, és mégis hisznek!” – halljuk Jézusnak a kételkedő Tamás apostolhoz intézett szavait a mai evangéliumban, egy héttel Húsvét után. A Mester tehát a boldogságnak egy új útját tárja fel: a feltámadott, megújult életforma által elfogadni a feltámadás örömhírét.

Kérdezzük meg magunktól:

1.     Hogyan telt a Húsvét utáni hetem, környezetemnek volt-e alkalma megtapasztalni bennem a megújult embert?

2.     Én, a Jézus örömhíréből élő keresztény keresem-e a reménytelenek vigasztalásának lehetőségét?

3.     Maradt-e bennem valami földhöz tapadt szokásaimból, gyarlóságaimból?

Mivel bántottam meg Istent az elmúlt héten?

 

Krisztus erővel ruházta fel az apostolokat, ezért tevékenységük nyomán a hívők csoportja egyre növekedett, míg Szent János jelenéseiben a Krisztusról megrajzolt kép tükrözi az Isten Fiának dicsőségét és hatalmát, mellyel az Egyház életéről és feladatáról ad kinyilatkoztatást.

Tamás

 

tévedés – nem volt hitetlen

csak – mint mindannyiunknak –

homloka mögött hasadt

egy jó ugrásnyi árok:

 

„hiszek én

ha tapintok ha látok”

 

a bizonyossághoz tán elég is

tíz tanú egy eset

ám mert nagy úr a fantázia:

magának kellett átizzadnia

a hihetetlent

félelmeteset

 

a többi akkor reszketve lesett:

mily vakmerő

s vajh mit szól majd az Úr

s hogy Ő volt mégis ki buzdította

világok rengtek e találkozásban

de szelíden hangtalanul

 

lüktető tapintásán

az élet melege adott

meghitt bizonyosságot

 

acéltekintet megfeszült

homlokizomzat

a kudarcot színlelő múlt

sejtekig ható felragyogása

 

boldog volt mert hitt

hitt mert látott

 

boldogabb ki őt

látván tanul

a Feltámadt oldalsebe

győzött megszokás

bálványa felett

az öröm alázatra bírta

az önhitt érzékeket  

 

 

Nem az a kérdés, hogy melyik párt milyen feldolgozásban használja az aktivistáinak önként megnyilatkozók adatait, meg hogy csak az törvénytelen, ha ezt valaki a választók szándéka ellenére teszi, ezek a választások természetes velejárói.

Az igazi kérdés, hogy melyik párt tart spicliket a másik sorai közt. Ha nem tévedek, ez a kommunisták stílusa. Ám az is most vált nyilvánvalóvá, hogy a magyarság ügyének többet ártó, mint használó Labanc infó mögött ki áll valójában, mert hogy ez az ügy komcsik és a Labanc tökéletes összefonódását reprezentálja. Eddig is sejtettük, muszáj volt ezt a választás előtti harmadik napon felfedni?

 

A feltámadt Jézus sírjához igyekező asszonyok az angyal megjelenése után..."gyorsan otthagyták a sírt, és félelmükben meg nagy örömükben is siettek, hogy megvigyék a hírt a tanítványoknak. Egyszerre csak Jézus jött velük szemben, s így köszöntötte őket: "Üdv nektek!" Odafutottak, leborultak előtte, és átkarolták a lábát. Jézus így szólt: "Ne féljetek! Menjetek, vigyétek hírül testvéreimnek, hogy térjenek vissza Galileába, ott majd viszontlátnak."
  Még úton voltak, amikor néhány őr bement a városba, és jelentette a főpapoknak a történteket. Ezek a vénekkel egyetemben tanácsot tartottak. Azt határozták, hogy adnak egy csomó pénzt a katonáknak és meghagyták nekik: "Mondjátok, hogy éjnek idején, amíg mi aludtunk, odajöttek a tanítványai és ellopták. Ha tudomást szerez róla a helytartó, majd megnyugtatjuk, és kimentünk benneteket." Azok elfogadták a pénzt, és úgy jártak el, ahogy meghagyták nekik. Ez a szóbeszéd mind a mai napig elterjedt a zsidók közt." Máté evangéliuma 28. fejezet, 8-25. versig.

Áldott Húsvétot!

 2010.04.03. 16:50

Részlet a Húsvéti Öröménekből:

"Áldott éj, a halál bilkincsét ekkor törte szét Krisztus,

és az alvilág mélyéről mint győző tért vissza,

mert semmit sem érne földi életünk,

ha a megváltás ránk nem árad!"

Minden kedves Olvasómnak áldott,

Isten szeretetében és reményben gazdag

Húsvétot kívánok szeretettel.

A kép csak máshonnan vett illusztráció.

Gyurcsányék házában kigyulladt a szauna. Gyuricsek egyszerű háztartási balesetről nyilatkozott, és ez nagyon gyanús. Mert ha ilyen sablonos oka lett volna a tűznek, akkor a nyakam rá: teleordította volna vele a sajtót, hogy Orbán Viktor személyesen járt itt gyújtogatni! Ám nem ez történt: a harmadik házasságából született fiai barátaikkal szaunázgattak - szép kis bagázs lehetett, akik a Gyurcsány-csemetékkel barátkoznak - és bár nem voltam ott, csak sejthetem, hogy esetleg egy vizespohárnyi jamaicai rum ömlött a szaunakályhára, mire az lángot vetett, nem is akármilyet, egy sereg tűzoltó serénykedett az eloltásán. Nos, erre mondhatta a szelíden nyilatkozó apuka: ó, hát csak egy egyszerű háztartási baleset. Persze lehet, hogy csak élénk a fantáziám... de nem biztos.

Minden esetre az egykor Gyurcsány oltalmára bízott és a sötét időszakot túlélt nyugdíjasok biztonságban vannak: náluk egyhamar nem lesz szaunatűz.

süti beállítások módosítása