Húsvét negyedik vasárnapján az Egyházban Jézust, mint Jó Pásztort köszöntjük, aki papjain keresztül gondoskodik lelkünk terelgetéséről. Ezért az Egyházban ez a nap a papi és szerzetesi hivatások ünnepe, melyen az Úr korábban elhangzott szavát követjük, és imádkozunk azért hogy Szentlelke küldjön új munkásokat aratásába.
Kérdezzük meg magunktól:
1. Valóban benne van-e napi imádságaimban, felajánlásaimban az új papok, szerzetesek kérése?
2. Nem félek-e attól, hogy az Úr gyermekemet, unokámat válassza ki magának, segítem-e őt ennek az isteni szándéknak megvalósulásában?
3. Nem kritizálom, inkább támogatom-e meglévő papjainkat munkájukban, még inkább az egyházzal szembeni támadások során?
Mivel bántottam meg Istent az elmúlt héten?
Az apostolok következetesen hirdetik, hogy Jézus nem nemzeti messiás, hanem a világ Megváltója.
A Jelenések könyve ezt támasztja alá, amikor leírja, hogy az üdvözültek serege minden nyelvből és népből tevődik össze.
Mezei Attila: Pásztorsors
míg andalog a nap
s borún is áttetszik világa
békét üzenő lankákon
valahol valaki les a nyájra
pásztora szunnyadva is éber
gondos érzéke szerte oltalom
nem lágyul lelke a nap hevével
élete egy a nyáj életével
csendes vizek jó Pásztora
színleg szunnyad csupán
hogy nyája békés éberséggel
vágyjon az örök, dús rét után
"A pap nagysága és mindig szükséges volta éppen abban áll, hogy a szakosodástól szétforgácsolódott világban – hisz a világ pontosan ebben szenved, ezért esik szét – az egésznek az embere marad, és belülről tartja össze az emberlétet. Éppen az a bajunk, hogy az ember már sehol sem ember, hanem van külön részleg az öregeknek, külön a betegeknek, külön a gyerekeknek, ennek meg annak, de sehol sem él már az emberség egésze. Ha még nem lenne pap, ki kellene találni, azt az embert, aki a sok specialista közt ember az emberért, Isten elgondolása szerint: aki rendelkezésére áll betegeknek és egészségeseknek, gyerekeknek és öregeknek, hétköznap és ünnepnap, és Isten könyörülő szeretetével összetartja az egészet." J. Ratzinger: A mustármag reménye
