Uram, tanítványaid negyven nap esélyt kaptak, hogy meggyőződjenek a feltámadásról olyan erővel, amellyel a vértanúságig képesek lesznek kitartani Krisztus mellett. Mi magunk sem kaptunk több esélyt, mindössze negyven napot mennybemeneteledig, hogy egyházad liturgiájában szemlélhessük a feltámadás valóságát. A mai evangéliumban a Genezáret-tó partján jelensz meg tanítványaidnak és együtt étkezel velük. Nem azért, mert feltámadott tested megéhezik, hanem mert ők éheznek arra a bizonyosságra, hogy feltámadott tested valóságos. Add meg nekünk, hogy a szentmise élménye olyan erővel mélyítse el bennünk feltámadásod világosságát, hogy élve vagy halva, de ennek az örömhírérnek szenteljük életünket. Ámen.
A feltámadás utáni csodálatos halfogás felveti a kérdést: miért törődik még Jézus a földi életünkkel? Legnagyobb csodája a feltámadás volt, ezt már úgysem lehet felülmúlni, miért tesz ismét csodákat?
Kérdezzük meg magunktól:
- Jézus szeretne jelen lenni kötelességeimben, földies nehézségeimben, nem akarom-e én magam kizárni ezekből?
- Ő a halálból valóságosan feltámadt, hogy megadja nekem a lélek feltámadásának lehetőségét. Feltámadott, azaz tiszta, reményteli lélekkel élek-e?
- Látjuk, hogy a Mester a halál felett is Úr, elfogadom-e Tőle a hatalmából eredő hétköznapi csodákat, jeleket is?
Mivel bántottam meg Istent az elmúlt héten?
Weöres Sándor (1913-1989)
ÖRÖK PILLANAT
Mit málló kőre nem bizol:
mintázd meg levegőből.
Van néha olyan pillanat
mely kilóg az időből,
mit kő nem óv, megőrzi ő,
bezárva kincses öklét,
jövője nincs és multja sincs,
ő maga az öröklét.
Mint fürdőző combját ha hal
súrolta s tovalibbent --
így néha megérezheted
önnön-magadban Istent:
fél-emlék a jelenben is,
és később, mint az álom.
S az öröklétet ízleled
még innen a halálon.