Ne haragudjon, elnökjelölt úr, de nem húzná meg a nyakkendőjét, vagy ha kényelmetlen, nem venné inkább le? Vagy Ön ennyire divatkövető? Vagy egyszerűen csak minden mindegy?

Érdekes ez az ódon proletárvonal. Persze hogy apró baleset, ha egy közéleti embernek meglazul a nyakkendője. Nincs senki a stábjában, aki figyelmeztesse, hogy noha ezen semmi különösebb nem múlik, a nyilvánosságnak, azaz a népnek illik megadni a tiszteletet, ezért igazítsa szépen meg a nyakkendőjét!

Egy ilyen apróságon vetődik vissza a fény, hogy mennyire nem volt fontos a kommunistáknak a nép tisztelete. Az öszödi beszéd után maradhatott a kormányfő, bár az egész ország képébe mondta a hazudozását, le...k...-zott valamennyiünket, ocsmány volt és zavaros, aztán üttette-vágatta a népet, amely saját méltóságának tiszteletben tartását kérte számon tőle.

Előre látom, hogy az öncélú kritikus vagdalkozás lesz az ellenzékiségük kulcsa, nem számít, ha populáris szólamokkal félrevezetik ezáltal a népet, mert hát a nép tiszteletben tartása merő naivitás.

Talán ez a meghúzatlan nyakkendő is a közvetlenségre, a dolgos hétköznapokra utal, amelyek nem foglalkozhatnak ezekkel a figyelmet elterelő aporóságokkal. Mi viszont nem kérjük, hogy bárki is úgy dolgozzon értünk, hogy közben nem tisztel minket.