Toldalagi Pál: A LEGJOBBNAK TALÁLOM

Nemcsak a mában, az emberiségnek

egész történelmében élek én,

az évezredes sírkamrák, a tárgyak,

az összeragasztott sok ős-edény

az énekek éneke és baljós

Kréta-szigeti labirintusok,

a szelíd Jézus, a példabeszédek,

a véres csaták és amit tudok

királyi hitszegésről, szeretőkről,

törvénykönyvekről, úgy vesznek körül,

hogy legjobbnak találom, ha az ember

az embertársain megkönyörül,

úgy veszi őket, ahogy összeálltak,

az egyik félig ember, félig állat,

a másik szent, aki másoknak adja

magát, magától mindent megtagadva.

Az irgalmas szamaritánusról szóló példabeszéd során a mai evangéliumban Jézusnak felteszi a kérdést egy írástudó: „Ki az én felebarátom?”. A nyár több ismeretségre, találkozásra ad alkalmat, szélesebb körben éljük át, hogy hogyan vehetjük észre Krisztust a másik emberben. Kérdezzük meg magunktól:

1.     Csak a saját üdvösségemet tartom fontosnak, vagy igyekszem másokat is közelebb irányítani legfontosabb érdekeikhez?

2.     Nem keltenek-e bennem bosszúvágyat a megörökölt társadalmi elégtelenségek?

3.     Józanul vagyok-e irgalmas, észreveszem-e, ha valaki nem kér, mert szégyelli, de bármiben segítségre szorul?

Mivel bántottam meg Istent az elmúlt héten?

Már az Ószövetségben is kiderül, hogy Isten a törvényt a lelkiismeretünkbe írta. A bűn által rárakódott benső homálytól az apostol tanítása szerint Krisztus tökéletes emberi eszménye szabadítja fel.

„A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja.
A fény csak abban válik áldássá, ami másnak is ad belőle...Amit szerzel, amit elérsz, amit tudsz, amit átélsz, osszad meg.
Az egész világ a tiéd. Szabad vagy a kövektől az éterig. Ismerd meg, hódítsd meg, senki se tiltja, de jaj neked, ha magadnak tartod. Amiből másnak nem adsz, legyen az arany, iszappá válik; legyen szent fény, átokká válik; legyen gyönyör, halállá válik...” Hamvas Béla

Uram, a legfőbb kincsem, boldogságom, fényem, értékem: Te vagy. Bármit megosztok: pénzt, tudást, fáradozást, időt, mindenben Téged akarlak adni, ahogyan az áldozásban a kenyérben Önmagadat adtad nekünk, hogy továbbadhassunk. Legyen ez a hetem a józan, tiszta, önzetlen Krisztus-osztás hete, hogy a világ aszerint és úgy lehessen boldogabb és gazdagabb, ahogy Te szeretnéd. Ámen.

Ez a hét…

Pert vesztett első fokon a székesfehérvári püspök, azaz valamennyi elkötelezett egyházi személy, azaz az ország, azaz a becsület: bárki bárkire mondhatja, hogy festi a haját, hogy turkál az orrában, hogy egyházi személyként a teremtés bűnbeesés előtti állapotától, tehát Isten eredeti terveitől eltérő szexuális identitása van, sőt ezt hozzá hasonló elkötelezett egyházi személyekkel ki is éli, de a megbélyegzett nem válaszolhatja, hogy ez hazugság, mert az már becsületsértő, ha pedig az intim terület másságára vonatkozik, akkor még kirekesztő is, hogy tiltakozik ellene.

Megőrült a világ? Dehogy, csak gonoszabb lett és csak egy része.

Maradjunk a blöfföknél! A sajátos identitásúak (jó így?) felvonulnak. Én esketni indulok, egy egészséges lelkű fiatal férfit és nőt, és nem tudom, kijutok-e a kápolnához, nem botlok-e a felvonulókba, bújom-lesem a fővárosi forgalom-tudósításokat. Aztán hírek jönnek az emberek felháborodásáról és persze ezekkel együtt megbélyegző ítélkezések is: „kirekesztők…elmaradottak…bla,bla,bla…”. Miért is? A melegek léte ellen van kifogásuk? Vagy hogy tudnak róluk? Vagy hogy azok még büszkék is rá? Nos, ha úgy alakulna, hogy a nép már mindebbe belefásult volna, akkor a fesztivál olyan kihívó, jó ízlést sértő, direkt pukkasztó provokációként jelenik meg, hogy aki ugrik rá, az azonnal rasszistának legyen kikiáltható.

Amúgy én magam még a sajtófotókon se néztem szét, de valaki megkérdezte: "Nem ismerősök ezek az arcok a drog-tüntetésről?" - tőlem kérdi?

Gyuricsek is ott van. Oda való, ilyen volt az egész kormányzati stílusa, ezen a színvonalon áll, ez kétségtelen. Na, ez most kinek sértő? Senkinek? Akkor legyenek egymásra nagyon büszkék! Similis simili gaudet!

Nemcsak ők, hanem a kongresszusukon Izéházit elnökké választó, amúgy – nem csoda – életunt küldöttek is. Az egyik agyalagya felveti: megújulás! Négy év múlva leváltjuk a kormányt! Jó, hát nem vérszegény… szegény, de legalább ne mondaná, ne irritálná a veszett fejsze nyelével ezt a nyolc év alatt sokat szenvedett népet! Miért, de tényleg miért nem képesek végre eltűnni legalább színlelt eleganciával a népakarat süllyesztőjében? Ennyire buták? Ennyire önzők? Ennyire … Ennyire se…