Fiatal joggyakornokok mondják, hogy ha a rendőrségi adatok kipattannának a nyilvánosság elé arról, hogy a szervkereskedelem hazai áldozatai milyen számban és módon estek áldozatul és milyen veszélyben van minden gyermek és fiatal, akkor kitörne a pánik, ezért honol mélységes csend a sajnálatos valóság felett. Pedig talán jobb lenne kissé félni, akkor jobban vigyáznánk magunkra és egymásra.
Élelmiszervegyészek ecsetelik, hogy az e-aromák már semmiből sem szűrhetők ki, de ha tudnák azok a szülők, akik a népszerű márka gyümölcsjoghurtjait etetik gyermekeikkel, hogy aktívan táplálják csemetéik jövendő látássérültségét és csontritkulását, akkor kitörne a pánik és összeomlana az illető márka világbirodalma, ezért senki sem beszél erről. Talán e téren is jobb lenne az óvatos lemondás, mint a fehér bot vagy a tolószék.
Állatbefogó szakember szólja el magát, hogy ha a lakosság sejtené, hogy hatalmas, veszedelmes egzotikus vadállatok, óriáskígyók, tigrisek, krokodilok, ragadozó halak és fürge párducok milyen könnyed körülmények közt élnek magánházak körül, akkor talán senki ki sem mozdulna az utcára.
Új parlamenti, kormánypárti képviselők rebesgetik, hogy ha tudnák az adófizetők, hogy milyen gazdag ez az ország, hogy ha nem lett volna Gyurcsány kormány, lopások, korrupciók és önkormányzati svindlik, akkor most milyen útjaink, tömegközlekedésünk, kórházaink és iskoláink lehetnének, nos, ha mindez egy csapásra feltárulna, akkor lincshangulat alakulna ki, végzetes következményekkel.
A pánik rossz tanácsadó. Az óvatosság és a realitás viszont lényegesen jobb. Üzenem a fentieket azoknak, akik most a kormány kritikájának megfontolatlan fröcsögéssel próbálnak pánikszerű alaphangot szítani.
