Nemrég még arról beszélt a világ, hogy van egy kis ország Európában, amelyik sok-sok politikai sorscsapás után a sarkára állt és egységesen döntött, jótékonyan tenyerére véve a még néhány százaléknyi megtévedt honfitársát is. Igazán büszkék lehettünk forradalmi eleganciánkra.

Aztán történt egy gátszakadás, halottakkal, sebesültekkel, eltűntekkel, kettétört életű családokkal, a háttérben ismét korrupció-gyanúval, és a magyar föld tetemes hányadának elpusztításával. A cégvezető szerint nincs fizikai magyarázat. Akkor? Mi az igazi magyarázat? A nemzeti szinten sikeres parlamenti és ezt megtetéző önkormányzati választás másnapján? Persze, ne lássunk feltétlenül rémeket, de azért tartsuk nyitva a látásunkat! Nemcsak az iszap, van más nemzetromboló erő is, ami vörös…

Ma este nagyon figyelnünk kell rá, hogy annyi suta és kisszerű rosszindulat után ne legyen bennünk káröröm, de még fricskázás se! A lehetőség, amit kaptunk egymástól olyan felemelő, hogy maradjunk ezen a szinten!

Engem eddig minden választásban a nemzetem iránti bizalom megtarthatósága érdekelt. 2002-ben, a választási csalás éjszakáján is azt mondtam: nem vagyok kétségbeesve. Hajszálnyi nemzetellenes győzelem 97%-nyi nemzetellenes tömegtájékoztatás hatására – nem túl rossz eredmény.

Ma este ennél többet éltem át. A nyomasztó néptudat-manipulálási arány maradt ugyan, és tudom, hogy nagyon sok primitív ember maradt még köröttünk, ez a hozzászólások némelyikéből vígan kitűnik, de már nem képeznek többséget, Magyarország tiszta tudata talpra állt, a józanság feltört és szétáradt.

Ne, valóban ne károgjunk a vesztesek felett, de akkor ők se csiklandozzák az orrunkat az eredmények komikus értékelésével!

Mit akarhat a Szentlélek Magyarországgal? Ez az igazi kérdés, amikor már nem csak a túlélésért kell fennmaradnunk. Néhányszor megmentettük már a térségünket, vagy ugyanez most túl nagy álom lenne? Ma szabad nagyokat álmodni, de nem szabad feladnunk a jelen helyzetben az Ő akaratának keresését. Isten, áldd meg a magyart!

„Urunk, növeld bennünk a hitet! – halljuk a tanítványok kérését a mai evangéliumban. Nem könnyebbségért, hanem az Újszövetség követelményeinek megtartásához elegendő hitért könyörögnek. Kérdezzük meg magunktól:

1.     Nagy döntéseim előtt imádkozom-e, hogy a Lélek adjon megfelelő és Istennek tetsző bölcsességet?

2.     Vallási szokásaimon kívül milyen konkrét többletet jelent nekem a hit?

3.     Tiszta-e a hitem, gyarapodom-e felnőtt emberként folyamatosan az Egyház tanításában?

Mivel bántottam meg Istent az elmúlt héten?

A vallásos ember visszatérő nehézsége már az Ószövetségben is, hogy Isten időt ad a bűnösöknek a megtérésre és az igazaknak a türelem gyakorlására. Az apostol pedig arra buzdítja tanítványát és munkatársát, hogy az evangélium hirdetésében ne csüggedjen el. Isten az erő, a kitartás és a szeretet lelkét adta nekünk.

Szabó Lőrinc: ISTEN

Sokszor tűnődtem: vajon hiszi pap
bátyám Istent? S hogy hiszi? Ami csak
volt, érv, pro s kontra, mind előkerült;
sőt, bármi jött szóba, ha sikerült
újat találnom, néha, valami
új szempontot, ő csak örült neki,
s nem háborgott, de maga segített
táplálni fürkész ösztöneimet.
"Fiam" mondta "bármennyire igaz
az Úr igaza, mi mindig csak az
ember agyával elemezzük, és
jogunk és tisztünk a kételkedés.
Szűrj mindent, vizsgálj! Csak gyarapodik,
ha maga termi próbaköveit
a hit s az ész; minekünk nyereség,
ami másnak szégyen és vereség.
Mások: érdek; légy te: érdektelen;
s az út végén találkozol velem!"

Nemrégen megjelent egy velem kapcsolatos, hamis információkon alapuló cikk – aki elhitte, magára vessen. Ennek kapcsán szerény mértékben megszaporodtak az üzenetek. Biztatóimnak köszönöm írásaikat, de ezeket személyes jellegük miatt nem találtam publikusnak. A többi hozzászólóval tudatom, hogy minden tiszteletlen stílusú üzenetet az első szavak után olvasatlanul törlök. Nagyjából ugyanez vonatkozik az Egyház támadására, vagy a hosszabb, oktató fejtegetésekre is.  Ezért senki ne fáradjon feleslegesen!

Pascal kockáztatás elve megkérdezi: ha nem is vagy hívő, mit veszíthetsz a Tíz parancsolat megtartásával? Esetleg a Hegyi beszéd megtartásával is? Ha pedig mégis tévednél… és az életedet mégis számon kéri Isten, könnyebb lesz a számadás, de addig is szebb, tartalmasabb, harmonikusabb életet éltét.

Nos valóban: egy hazug napilappal veszthetünk, egy rossz tévéműsorral, egy meddő netezgetéssel is, mindezektől nem leszünk bölcsebbek, de elveszítettük az életre szánt idő egy jó részét.

Sok-sok érthetetlen, olykor botránkoztató sor kerül elő a Bibliából, ősi korok embereihez éppúgy hajolt oda alkalmazkodón Isten, mint ma, hozzánk, okoskodó korunkhoz, hogy kihántsa értelmünket a virtuális szédelgésből.

Lapozd, ne azzal törődj, amin fennakadnál, hiszen csak önmagad belső rögein akadsz fenn, inkább találj el addig a mondatig, amely most átlendít egy nehéz és kilátástalannak tűnő állomáson és utána adj hálát az élő Szóért.

Vigyázz, ismerd a szenthagyományt is, az egyház Szentlélektől eredő kifejtését, mert különben a fantáziádra vagy bízva és ez felettébb nagy bizonytalanságot jelent – főként örök sorsoddal kapcsolatban.

A „Sola Scriptura”-elv azt tanítja: nem kell a Szenthagyomány, az egészből értelmezzük a részleteket. Ennek komoly emberi veszélye, hogy egyszer csak egy-egy részletből kezdjük értelmezni az egészet, ahogy erre már számos példát láttunk.

Végül is lehet élni a Biblia rendszeres és hívő olvasása nélkül is, de ha a bölcsesség tengelye nincs meg a többi olvasmányunkhoz, akkor se ízlés, viszonyítási alap nem adatik az egyes művek igazság-értékének megítéléséhez.

Legyen kedvenc gondolatod, válassz magadnak életre szóló jelmondatot a Szentírásból és kapaszkodj bele, amikor nagyon szükségesnek érzed!

Minden kedves hozzászólót megnyugtatok, hogy a személyemet ért nyilvános és nyilvánvalóan alaptalan vádaskodásokat visszautasítom, jogász munkatársaim pedig megteszik a szükséges jogi lépéseket.

Nem szokatlan, ha a politika „ringjében” összecsapnak a versenyző felek, de a sportszerűség ott is elvárható.

Hogyan minősítsük azt a versenyzőt, aki kilép a ringből és megkísérli kiütni a másik fél drukkerét, esetleg az egyik pontozóbírót?

Nem szokatlan, hogy az egyes sajtó és médiaorgánumok pártoskodnak.

Mégis mikortól elvárható, hogy ezt ellentmondásosság nélkül, a jó ízlés határain belül tegyék?

Nem szokatlan, hogy vallási közösségek vagy képviselőik véleménynyilvánításának szabadságát – ha másként nem, hangulatkeltés szintjén – korlátozni igyekezzenek azok, akik ebben érdekeltek.

Nem veszélyes-e a teljes társadalomra nézve, ha a hangulatkeltő szabadság-korlátozások köre beláthatatlan szélességben kiterjed?

Nem veszek részt méltatlan vitákban, egyértelmű helyzetek csűrés-csavarásában, de nem mondok le a lelkiismeret ébrentartásáról mindazok számára, akiknek ez fontos.

Tegnap sajnálatos esemény történt a templom előtti téren: egy civil rendezvény keretében az LMP zuglói polgármester jelöltje, Várnai László erőszakosan elvette az egyik kisebb Mária-lányunk kezéből a plébániai ifjúság ismertetőit, mert azok nem az ő jelöltjeiket népszerűsítették. A durvaság mindenkit megdöbbentett, és nem lehetetlen, hogy jogi következményei lesznek.

Az esemény után ugyanez a személy többszörös kérésre sem tett semmit azért, hogy ne lehetetlenítsék ez az esti szentmisét egy a templom előtti téren rendezett rock-koncerttel. A nyílt egyházüldözés megannyi jele, egyetlen jó van benne: legalább mostmár tudjuk, hogy kik ők.

Elkóborolt bárány, elgurult drachma, tékozló fiú - az irgalomra szoruló, bűntől sebzett lélek jelképei Jézus mai evangéliumi tanításában. A bűnbánat éltet, mert megújít és reményt ad, mindez az Atya irgalmasságának következménye. Kérdezzük meg:

1.     Igazi, új esélyt ad-e az életemnek a minden esti lelkiismeretvizsgálat, és a minden reggeli jó elhatározás?

2.     Úgy számítok-e Isten irgalmára, hogy én magam is megbocsájtó vagyok?

3.     Nem féltékenykedem-e támogatok-e másokat a megtérés szándékában?

Mivel bántottam meg Istent az elmúlt héten?

Amikor a nép rövid időre magára marad – halljuk az olvasmányban -, a bálványok védelmét keresi. Ezért kellenek számára az engesztelő közbenjárók. Köztük a legfőbb Krisztus, aki azért jött, hogy a bűnös embert megmentse. A szentleckében az  apostol saját példájára hivatkozik.

Puszta Sándor:

Tékozló fiú

a mindenségben kell lennie egy helynek
      ahol még emlékeznek rám
            apám szíve az

           mire várok még

            haza megyek

„…Mindaz, aki közületek nem mond le mindarról, amije van, nem lehet az én tanítványom.'' Nos, megtehetjük ezt, válaszolva Jézus mai felhívására, de akkor nem marad semmink. Még az életünk se. Csak Isten maga. Aki viszont mindennél több.

Kérdezzük meg magunktól:

1.    Valóban a lelki dolgok elsősége szerint rendeztem-e be önmagamnak és gyermekeimnek ezt a tanévet?

2.    Mi szorítja ki az imát az életemből?

3.    Miről vagyok hajlandó lemondani kifejezetten és közvetlenül Jézus kedvéért?

Mivel bántottam meg Istent az elmúlt héten?

Az olvasmány szerint tudás és a bölcsesség közötti különbséget a kinyilatkoztatásból ismerjük meg. A szentlecke viszont egy szökött rabszolga esetén keresztül mutatja be, hogy mint teremtmények egyenlők vagyunk és egymásért felelősek.

Newmann bíboros: Küldetésem van

Isten azért teremtett engem,
hogy úgy szolgáljak neki,
ahogyan senki más.
Küldetésem van.
Lehetséges, hogy soha nem ismerem fel
teljesen ebben az életben, de odaát majd igen.
Kapcsolat vagyok,
személyek közötti kötelék.
Nem azért alkotott engem az Úr,
hogy semmittevő legyek, hanem, hogy
tegyem, jól tegyem a dolgom.
A békesség angyala,
a magam helyén, az igazság hirdetője
vagyok, míg megtartom parancsait.
Bízom benne.
Akármilyen is voltam és vagyok,
nem vet el.
Ha beteg vagyok, betegségem
szolgálja Õt,
ha fürge, akkor fürgeségem.
Semmit sem tesz hiába,
tudja, mi a szándéka.
Elveheti barátaimat,
idegenek közé küldhet engem,
magánnyal, kedvetlenséggel
tehet próbára, és elrejtheti
előlem a jövőt:
Õ akkor is tudja, mit akar.

Stephen Hawking elméleti fizikus szerint a világegyetemnek nem volt szüksége az isteni beavatkozásra: új könyve - A nagy dizájn (The Grand Design) - szerint a Nagy Bumm a fizika törvényeinek elkerülhetetlen következménye volt. A múlt csütörtöki The Times tudományos melléklete, az Eureka közöl részletet Hawking és amerikai társszerzője, Mlodinow(!) szeptember 9-én megjelenő új könyvéből, amely különös időzítéssel éppen egy héttel XVI. Benedek pápa vegyes fogadtatású, hivatalos nagy-britanniai látogatása előtt kerül a könyvpiacra. Sokan bedőlnek az egyszerűen ismeretterjesztő írásnak, akik úgy gondolják: ha Isten nem volt szükséges, akkor nem is létezik. A kérdés persze nem Isten létének szükségessége, hanem hogy az emberi értelmem eljuthat-e e szükségesség fizikai bizonyításához, hit marad-e még akkor a hit?  Szóval a könyv vallási, világnézeti szempontból nem egy különösebben „nagy bumm”! Tudományos hátterétől eltekintve ugyanolyan kripli kis trükk a megjelenése, mint bármelyik keresztényellenes kurjongatás.

Szegedi Csanád hiába vet fel megfontolandó elképzeléseket, ha a stílusával tokostul nyit be az ajtón, és úgy adja elő, akkor mindenki menekül előle. Ám hiába menekül egy tokostul ajtót nyitó politikus elképzelése elől a politika, ha a lakosság ajtajait pajszerral és álkulccsal felnyitók szabadon garázdálkodhatnak. A közrendvédelmi zónák kérdésére kétféle hibás válasz létezik: az első, amelyik a kisebbségi jogokra hivatkozva mindezt eleve elveti, a másik viszont, amelyik a megfontolás és a részletkérdések számbavétele nélkül helyesli. A cigánysággal szembeni előítéletek sem súlyosabb vétségek, mint a közrendvédelmi zónákkal kapcsolatos előítéletek, amelyek gondolkodás nélkül „gettó!”-t kiáltanak. Ez is, az is legyen büntetendő, nem politikai megfontolásból, hanem mert a gondolkodás harsogó hiánya terhére van a társadalomnak. Ugyanakkor tartsuk tiszteletben a döntő alapelvet: a közbiztonság a kisebbségi jogok felett álló követelmény, ha a kisebbségpolitika nem ebből indul ki, akkor mindenkinek árt: kisebbségnek és többségnek egyaránt.

Egy korábbi bejegyzésben tudattam már véleményemet a kormány állítólagos kriminalizáló politikájáról, meg arról, hogy milyen ostobának nézi a népet a Meglehetősen Szélsőséges Párt (MSZP), hogy ezzel rukkolt elő.

Most viszont hírt adtak magukról a bűnözők azzal, hogy Papcsák Ferenc kocsiját kirabolták: persze nem bántak volna néhány ezer kopogtatócédulát, meg ugyanennyi bizonyítási eljáráshoz való aktát sem, de csalódásukra ezek már leadásra kerültek, így maradt a szolgálati mobiltelefon, meg némi aprópénz, ha már a közpénzekhez nem férnek hozzá. Mindegy mi akad horogra, csak hátráltatni lehessen vele a leleplezéseket. Azzal nem számoltak, hogy a rablással éppen önmagukról szolgáltatnak erkölcsi bizonyítékot: Papcsák tehát valódi bűnözőket keres - sikkasztókat, hűtlen kezelőket, autótolvajokat – egy bagázs.

Mielőtt belefognék, elmesélek valamit:

Hétfőn este Kondor Katalin tartott nálunk könyvbemutatót, mire a kérdések között valaki felvetette: Pajor atya miért nem adja ki könyvben egykori Vasárnapi Újságban elhangzott jegyzeteit? Gyors választ adtam: „Mert a kutya sem emlékszik rám!”. Az általános fölhördülés közepette Katalin elmondta, hogy amerre jár, az országban mindenütt emlegetik – többek közt – az én megszólalásaimat is. Erre újra magam ellen érveltem: „ A tegnapi események jegyzetei már senkinek sem kellenek”. Mire Katalin: „ a tegnapiak valóban nem, de a tegnapelőttiek megint mindenkinek…”. Hát jó. Ha kellő érdeklődés mutatkozik, összekotorászom őket és kerüljenek papírra, de erről valamilyen visszajelzést kérek az érdeklődőktől – bármilyen fórumon.

Szóval a mai tízsoros:

A Parlamentből nemrég kikopott sötét emlékű liberálisok helyére öko-liberálisok ültek, akik sokkal szalonképesebbek, rossz nyelvek szerint azonban csak addig, amíg valaki fel nem tárja a nagy trükköt, amit képviselnek. A nevükről egy szakállas vicc jut az eszembe. Gorbacsov Grúziában jár és megszólít egy öreg grúzt:

      - Hogy vannak erre mostanában, bátyám?

Mire az öreg:

-         „Hát… jól”. 

-         Naaa, nem lehetne egy kicsit bővebben?

-         Bővebben? – felel az öreg – hát… nem jól.

Szóval:

-         Mi a nevetek kisunoka?

-         Hát LMP, azaz Lehet Más a Politika.

-         Naaa, hát nem lehetne egy kicsit bővebben?

-         Bővebben? Hát NLMP, azaz Nem Lehet Más a Politika! Világos?

-         Ó, hát ezt már hallottuk. Csak akkor valami „szabad”-szóba öltöztetve.

A mai evangéliumban egy farizeus házában találjuk magunkat, ahol Jézus vendégséggel kapcsolatos tanácsai valójában az alázat és a szeretet követelményét emelik ki, mint a minden esetben legbölcsebb elveket.

Kérdezzük meg magunktól:

1.    Jézus nem erőszakoskodik, szerényen kínálja fel, az üdvösséget. Valóban az első helyre kerül-e az Ő ügye életemben?

2.    Kötelességeimet, jólélekkel, Isten szolgálataként igyekszem-e teljesíteni?

3.    Nem próbálom-e nagyképűséggel, dicsekvéssel elfedni hiányosságaimat, hibáimat?

Mivel bántottam meg Istent az elmúlt héten?

Az ószövetségi bölcsesség szerint a tudatos szerénység a kevélység ellenszere. A Zsidókhoz írt levél viszont rámutat igazi méltóságunkra: Jézus beavatott minket az Atya titkaiba, mint barátait, s ezzel a megdicsőült Krisztus népe vagyunk.

Dietrich Bonhoeffer: Hit

Hiszem, hogy Isten mindent,
még a legrosszabb dolgot is,
engedi és segíti, hogy jóra forduljon.
Ehhez olyan emberekre van szüksége,
akik mindenben
a legjobbat szolgálják.
Hiszem,
hogy Isten minden szükségben
annyi erőt ad a kitartáshoz,
amennyire szükségünk van.
Ezt azonban senki sem kapja meg előre,
azért, hogy ne önmagunkra,
hanem egyedül csak őrá hagyatkozzunk.
Az ilyen hitben
teljesen eltűnik a jövőtől való félelem.
Hiszem, hogy hibáink és tévedéseink
nem hiábavalók,
s Istennek nem nehezebb
ezeket helyre igazítani,
mint az általunk jónak vélt
cselekedeteinket.
Hiszem,
hogy Isten nem időtlen végzet,
hanem őszinte imádságra és
felelősségteljes tettekre
vár és válaszol.

Egyetemista, főiskolás fiúk részére maradt még néhány hely a Teodor Kollégiumban. Érdeklődés és jelentkezés: ifihittan@gmail.com.

A tömör indoklással, érzelmi érvektől és közönségességtől mentes véleményeket a komment rovatba várom, ha érdemi mennyiségű hozzászólás érkezik, összegzését közölni fogom.

A képen a révkomáromi Szent István szobor látható, melynek avatásáról kitiltották köztársasági elnölünket.

A mi Szent Istvánunk – választóvonal. Az ő személyén keresztül vizsgázunk: magyarok vagyunk-e igazán, vagy egy ősiségre hivatkozó fantázia-ország propagandistái; keresztények vagyunk-e egyáltalán, vagy egy fantázia-hiten alapuló szekta öntudatos tagjai?

Mindkét elhajlás a szubjektivizmuson alapszik, amely a szeretet megtagadásának első jele. Szent István nemcsak egy eszme képviselője volt, hanem elsősorban – személy. Saját felelősséggel, lelki verődéseivel, melyek szentté tették a kegyelem révén. A magyarság megtartásáért a kereszténységre alapozott, a kereszténység megtartásáért pedig az intézményesítésre, amely keretet, medret ad az evangélium megélésének.

Mit jelent ma magyarnak lenni? Rögeszmék – értjük, jól értjük? – nélkül, józanul, minden körülményt számításba véve dolgozni a nemzet fennmaradásáért. Az evangéliumot hitelesen, tehát a Krisztustól Péterre alapozott tanítás és szellem (!) alapján, kovászként átvinni a közéletbe azon a területen, ahol erre lehetőségünk nyílik. Méltó elvárás az Egyházzal szemben, hogy a közéletet kellő frissességgel és rendszerességgel tegye az evangélium mérlegére. Az Egyháznak pedig méltó elvárása, hogy aki hívőnek vallja magát, az eszerint munkálkodjék a nemzet közösségének életében.

MISE BEVEZETŐ

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.

Uram, Szűzanyánk legnagyobb ünnepén, az Ő mennyei születésnapját gyűltünk össze megülni. Sok nyári élmény közt néha a kelleténél jobban köt magához bennünket a földi élet, aztán észrevesszük, hogy minden kaland elmúlik, múlik maga az élet is, és nehezebb elviselni, ha reménytelenebbek vagyunk. Azzal viszont valamennyiünket megerősítesz, hogy ünneppé teszed számunkra a mennyország bensőségességét, hiszen már ott vár ránk égi édesanyánk – megdicsőülve. Add, hogy áthassa lelkünket ez az öröm, és minden igaz földi szépség a mennyei élet vágyára irányítsa figyelmünket. Ámen.

Égi édesanyánk legnagyobb ünnepét üljük, Máriát Nagyboldogasszonyként köszöntjük a mai napon. XII. Pius pápa 1950-ben "ex cathedra", tehát a tévedhetetlenség erejével hirdette ki a mennybevétel dogmáját: "...Mária földi életpályája befejezése után testével és lelkével együtt felvétetett a mennyei dicsőségbe".

Kérdezzük meg magunktól:

1. Mária-tiszteletem teljes-e, imaéletemben, zarándoklataimban, olvasmányaimban?
2. Mindennapos imám-e a rózsafüzér, egyáltalán tudom-e imádkozni, vagy még hátra van ennek megtanulása?
3. Tudatosan készülök-e a feltámadott életre, eszerint vizsgálom-e meg naponta lelkiismeretemet?

Mivel bántottam meg Istent az elmúlt héten?

OLVASMÁNY ELŐTT

Mária szerepe a jó és a gonoszság elleni harcban válik igazán nyilvánvalóvá: az ő legfőbb hűsége a félelem nélküli, Istenre hagyatkozó hűség. 

SZENTLECKE ELŐTT:

Mária mennybevétele – az ő feltámadása. Ő részesült először Krisztus beteljesedett sorsában. Ez mindnyájunknak erőt ad a feltámadásra való készületben.

ÁLDOZÁS UTÁN:

Ami Mária példájából átszűrődik a mi korunkba: a tisztaság, sőt, maga a tisztaság igazi titka – az engedelmesség. Mindez néha képtelen helyzetekre is igaz, amikor a természetfeletti gondolkodás felülmúlja a természet szerinti okoskodást. Mária élete egyetlen igazságon nyugszik: ha Isten a végtelen jóság, akkor nem tudhatunk nála jobb megoldásokat kigondolni, akkor sem, ha szenvedéssel jár, képtelenségnek tűnik, amit kíván tőlünk.

Istenem, ma még nem láthatom be minden iránymutatásod értelmét, de hiszem, hogy egyszer boldog leszek minden nehéz, de Téged követő döntésem miatt.

Ehhez a hithez kaptam erőt az áldozásban. Ehhez kaptam példát Szűzanyád ünnepében.

Ezt a példát és lelkesedést akarom továbbadni a rámbízottaknak, segíts Uram, hogy sikerüljön. Ámen.

Nem állhatom, ha az erkölcs szóval dobálóznak, meg nem jelölve azt az erkölcsi rendszert ( ha a dobálózóknak van ilyen egyáltalán), amelynek elvei szerint teszik mindezt. Ám az emberi élet védelme mindannyiunk erkölcsi alapelve kell, hogy legyen. Átéltünk már faji alapon történő népirtást, a szabadelvűség magzati népirtását, de 2002 és 2010 között konkrét, többnyire dömpingszerű passzív és aktív eutanáziával elkövetett tömeges népirtásra ítélték nemzetünket: "egészségügyi reform" - címszó alatt. Nem biztos, hogy az ebből eredő halálozások jogilag számon kérhetők lesznek, de az említett közös nevező kapcsán - erkölcsileg mindenképpen.

Az egyik háborús haláltábor felirata: "Ennek soha többé nem szabad megtörténnie!". Szívesen kezdeményezek egy emlékművet, akár egy nemzeti emléknapot is ugyanezzel, vagy egy hasonló szlogennel, minden esetre a magyar népben tudatosítani kell valahogy, hogy az elmúlt nyolc évben itt tudatos népirtás folyt, és bizony vannak felelősei, akik szabad lábon köztünk élnek, vagyis azok közt a családok és özvegyek közt, akik szeretteik elvesztését ennek a kegyetlen és intézményes folyamatnak köszönhetik.

Csatlakozom Izéházi szavaihoz, és üdvözlöm az első, lelkében a demokrácia vívmányaiért fel-felizzó, az ország testi és lelki épségét a kormánytól féltő - - - szocialista demokrata kört. Azt hiszem, sikerült elcsípnem egy fotót a neten teljes tagságáról, ami azért is jelentős nyomozati teljesítmény, mert Izéházi üdvözölte ugyan, de se arról nem beszélt, hogy hol alakult meg, sem arról, hogy kinek a vezetésével, tagjai hányan vannak és milyen összetételűek kor és végzettség szerint (az átlag IQ-t mondjuk nem is vártam, az a szocialistáknál nagyjából egységes), úgyhogy vegyük őket kortalannak és végzettség nélkülinek! Egyemmeg!

Mellékesen jegyzem meg, hogy szerény fedelem alatt szoktak összegyűlni a környékbeli polgári körösök, akik csak Zuglóban, Orbán első felhívására - vagyis még aznap este, másnap, vagy az adott héten egyszeriben 300-an lettek. Vigyázat, ez nem a tagság, ez egyetlen kerületben a körök száma! Történetesen az egykori ávós-kerületben. Ehhez képest három héttel Izéházi felhívása után megszületett az első demokrata kör vagy klub (lásd a képen), ki tudja? Ja, és a nevüket sem árulták el. Ha szabad javasolnom: Seholsincs-Sosemvolt Demokrata Klubnak hívják őket! Bár, ha ez nem tetszik nekik, hívhatják Országos Demokrata Körnek is, több úgysem lesz belőlük. Hacsak ketté nem válnak...

A mai evangéliumban egy örökségen való civakodásból vonja ki magát Jézus. Ugyanakkor, amíg a testvérek anyagi javak felett ellenségeskednek, sokkal nagyobb értéket: egymást veszítik el. Az Istennel, sorssal szembeni követelőzés ugyanezt eredményezi: a habzsolással Istent, a hitet, a lelki értékeket, sőt, magát a tiszta lelkiismeretet veszítjük el.

Ahová a kormánybiztos nyúl: dől a szenny. A bűnöző párt vádaskodással védekezik, mondván, „az új hatalom ne kriminalizálja a politikát!”. Nem mintha nem elsősorban ebbe buktak volna bele… most akkor nevessünk, vagy sírjunk? Engem, lelkipásztorként mégis inkább a fiatalok kérdései érdekelnek: hol a lelkiismeretük a milliárdokat habzsoló csalóknak, a másokat megrövidítőknek, tönkremenetelbe, öngyilkosságba hajszolóknak, hogy hajtják nyugodtan álomra a fejüket az ilyenek?

A válaszom mindig ugyanaz: nagyon vigyázzunk, hogy jelentéktelen anyagi dolgok, divat, szenvedélyek és egyáltalán az élet mániákus habzsolása el ne némítsa bennünk a lelkiismeretet, mert lehetünk mások bőrén nagyon gazdagok, de torzult lelkű emberekké válunk, ami ordít is mindegyikről, akiből kihalt a lelkiismeret.

Az igazságtalanul szerzett nagy vagyon kettős veszteség: degenerál és megfoszt az Istenben való gazdagodástól.

Egy kissé lecsökkent az olvasottságom a szabadság alatt, a ministráns testvérpár nyaraltatása nyilván szűk körű érdeklődést váltott ki.

Eljött az ideje, hogy egy kicsit foglalkozzak a hazai hírekkel is.

Annak idején megdöbbenve hallottuk, hogy a perec-trojkás Gorbacsov áthelyezte a szovjet pszichiátriai intézeteket az egészségügyi miniszter hatáskörébe. Miért, hát addig hol voltak? Addig a belügyminiszter felügyelte és irányította ezeket az intézményeket, vagyis aki másként gondolkodott, azt egyszerűen betegnek lehetett nyilvánítani és a Szabcsin hallgattuk a kínzási beszámolókat.

Ugyaanilyen megdöbbenéssel fogadtam most az otthoni hírt, hogy Jankovics Marcell lett a Nemzeti Kulturális Alap új elnöke. Senki ne értsen félre, komoly tisztelője vagyok a tudós filmrendezőnek. Csak azért mégis kíváncsi voltam, hogy éppen ez a kormány kinek a helyére nevezte ki őt? Szóval eddig ki állt a nemzeti kultúra finanszírozása mögött?

A mmegfejtés: Harsányi László (az meg kicsoda?) - a Budapesti Holokauszt Emlékközpont igazgatója. No comment... Sok erőt és lelkesedést kívánunk Jankovics tanár úrnak!

Arról, hogy a szocialisták milyen kommunikációval bombázzák az 1947-es kékcédulás választók leszármazottait:

A szöveg kissé rosszul olvasható:

- Ne de ex-miniszterelnök úr?!

- Ne kriminalizáljuk a helyzetet, kérem!