Hogyan tartanak számon barátaim, diáktársaim, munkatársaim? Szellemes vagyok, lelkesítő, de befolyásolható? Vagy kitűnő, bölcs tanácsokat tudok adni, de megfagy köröttem a légkör? Jézus egyszerre kéri, hogy mi, az Ő követői jelentsük az élet igazi ízét, de az Ő világossága szerint. Kérdezzük meg magunktól:

1.      Egyértelmű-e a Jézushoz tartozásom megnyilvánulásaimban akkor is, ha ez néha az adott pillanatban ésszerűtlennek tűnik?

2.      Helyes döntéseimet, tanácsaimat nem rombolja-e le szeretetlenségem, pesszimizmusom?

3.      Lelkes tanúságtevő vagyok-e, vagy csikorgó fogakkal próbálok erkölcsös maradni?

Mivel bántottam meg Istent az elmúlt héten?

Reményik Sándor: Világ világossága

Magas állványon nyitott Biblia -

Mögötte szikár gyertyaláng lobog.

Ember sehol. 

Ez az Ige -

Akit talán mindenki elhagyott.

Ketten vannak csak: a Könyv és a Fény. -

Ez az Ige -

Világ végén talán,

Vagy kezdetén.

Úgy érzem most:

Világ végén talán.

Ez az Ige:

Társtalan Fölség, fölséges Magány.

Ki bírja ki?

Ember nem bírja ki.

Poéta ki nem bírja.

Ezt a magányt. - -

Csak a Világ Költője,

Ki verseit a végtelenbe írja.

Ez az Ige.

Nem a megszokott kép.

Nincsen gyülekezet.

A családi kör nem üli körül.

Nézd, be szikáran lángol,

Félelmesen világol.

Önmagának örül.

Világok tornyosodtak fel Öléből

S vissza világok hullanak Ölébe.

S nézd, mily magára van:

Még egy szerzetes sem hajol fölébe.

„Boldogok vagytok…” – tanít bennünket Jézus a mai evangéliumban mindannak a boldogságnak felfedezésére, amelynek lehetősége bennünk van, de eddig nem ébredtünk rá. Kérdezzük meg magunktól:

1.      Nem ragaszkodom-e valamilyen bűnös szándékhoz, amely gátat szab a Jézusban való boldogságomnak?

2.      Nem keresem-e múlandó dolgokban az igazi boldogságot?

3.      Tanúságtételem reményteli, és erőteljes-e, nem vagyok-e úgynevezett savanyú keresztény?

Mivel bántottam meg Istent az elmúlt héten?

Juhász Gyula: Béke

És minden dolgok mélyén béke él

És minden tájak éjén csend lakik

S a végtelenség összhangot zenél

S örök valók csupán mély álmaink.

És minden bánat lassan béke lesz

És mindenik gyötrődés győzelem

S a kínok kínja, mely vérig sebez,

Segít túllátni a szűk életen.

Testvéreim: a boldogság örök

S e tájon mind elmúló, ami jó

S az élet, a szép, nagy processzió,

Mely indul örvény és sírok fölött,

Az égi táj felé tart csendesen

S egy stációja van: a végtelen.

Magyarországon tehát nem lehet demokrácia! Vagy azért, mert a kommunisták elcsalják a választásokat, vagy azért, mert ha ezt nem tudják megtenni, akkor nekünk esnek a nemzetközi szélsőliberalizmus képviselői, és a vélt demokráciát féltve kérik számon magát a demokráciát, szavazatainkat, választásunkat. A kérdés az, hogy a demokratikus választási eredményeket sajátságos ideológiai alapon össztűz alá vonó Schiff András és Fischer Ádám magyar embernek számít-e egyáltalán? A nyilatkozataik alapján egyáltalán – nem. (Konrád más kérdés, nála már az aggkori zavarosság munkál.) A másik kérdés ezek után, hogy a csűrt-csavart elméleti demokrácia fontosabb-e, mint maga a magyarság? Tehát mit kell megmenteni inkább? A népakarattól független strasbourgi elméleti demokráciát, vagy a magyarság fennmaradását és boldogulását?

Magyarország sokféle államformán átesett már, de fennmaradt. Nem hogy félteni nem szabad, határozottan el kell utasítani azt a demokrácia-modellt, amelynek fenntartása érdekében a magyarságot kell feladnunk. Úgyhogy: ha a magyar demokrácia-elképzelés más, mint ami nyugatabbra található, akkor a Kárpát-medencében ez a mérvadó. A vitát a magunk részéről lezártnak tekintjük. Ja, szerdán este 7-től tűntetés a Fővárosi Nagycirkuszban! Előadó a „Sajtószabadságot!” nevű vendégtársulat.

Nyugatról jött, ott élő barátoktól kérdezem: valóban ekkora fölhördülést okoz a magyar médiatörvény? A válasz: csudát, senki nem foglalkozik vele, ezt csak itthon szítják, s akik az EU-ban erről megszólalnak, azokat is itthonról ösztönzik.

Tüntetés

Nézz végig a médiatörvény elleni tüntetőkön (nem fog túl sokáig tartani, nevetséges két választás után azt mondani, hogy sokan vannak), és azonnal meg fogod érteni, hogy kik ők, honnan fúj a szél, van-e valami meglepetés az egészben? A nép, az olvasók jogai ellen tüntetnek, annak érdekében, hogy a tömeg továbbra is megvezethető, manipulálható, igényteleníthető legyen, bomoljanak vagy létre se jöjjenek a családok, hajrá fogyasztói rabszolgatartó társadalom! Ez nem hazaárulás, ez emberárulás és persze van köztük töltelék, lefizetett diák és kisnyugdíjas, és sok ostoba, nihilista sznob is, mint rendesen. Lehetnek kétszer, ötször, hússzor ennyien is, ők akkor is ebben az összetételben tüntetnek majd.

Európai szocialisták

Az alábbi sorok akár egy lexikon szócikkeként is felhasználhatók. Ők jelenleg az únió legtisztességtelenebb politikai képződmény-rendszerének tagjai. Amikor ugyanis a nyugati demokráciákban még utópia-szerűen létezhettek szocialisták, a kommunista tömbben pedig ugyanez az elnevezés a diktatúra képviselőire vonatkozott, addig gondolhattuk a Lajtán túliakról, hogy csak naivak, de esetleg jó szándékúak. Amikor azonban a kommunizmus mifelénk megbukott, de hajdani képviselőik biztosítva a folytonosságot, pepitában ugyanazokkal a hatalmi eszközökkel és demagógiával tértek vissza a politikába, akkortól jellemtelenség úgy szövetségesnek tekinteni őket, mintha életükben sem lett volna közük terrorhoz, bosszúhoz vagy arcátlan nagyságrendű korrupciókhoz.

Most pedig ezek a lelküket eladott európai szocialisták szólítják fel a magyar kormányt, hogy adja fel a médiatörvényt. Persze nem komolyan gondolják, de úgy tűnik, a szocialistaság – egyfajta vírus. Ahelyett, hogy az egykori diktátorok ma élő, büszke kollaboránsait ők kúrálták volna ki, inkább ők fertőződtek meg tőlük.

Ja, most aztán nagyon meg vagyunk hatódva a követelésüktől, de azért óvatosnak kell lennünk velük. Az igazi, tehetséges cirkuszi bohócok mókáján a gyerekek kacagnak ugyan, de az értőbb felnőttek olyasfélét fedeznek fel a produkció mondanivalójában, amit legszívesebben megkönnyeznének.

Giovanni Bellini: Krisztus megkeresztelkedése 1500 - 02

Urunk, megkeresztelkedésed ünnepe saját keresztségünket, kereszténységünket juttatja eszünkbe. Lelkünkben eltörölhetetlen jel tanúskodik arról, hogy hozzád tartozunk, de rossz belegondolni, hogy hányan vannak ugyanígy és ügyet sem vetnek rá. Nemcsak keresztségünkért adunk ma hálát Istenünk, hanem azért a kegyelemért is, hogy a körülmények, a neveltetésünk, a közösség megtartó ereje, sok jó példa és lelki érintés úgy hozta, hogy mi itt lehetünk nálad, veled léphetünk lélekben ma a Jordán folyóba és Keresztelő Szent János kérlelhetetlen tekintete alatt a Lélekben megújul felettünk atyai szózatos, ismét kinyilvánítod, hogy szeretett gyermekeid vagyunk. Segíts, hogy a mai szentmisén erőt gyűjtsünk hozzá, hogy mindent megtegyünk azért is, hogy kedved teljen bennünk Ámen.

Isten szeretett gyermekei vagyunk – ezt a tudatot erősíti meg bennünk a Szentlélek a mai evangéliumban, amint Jézus felett a Jordán folyóban elhangzik az Atya szózata.

Kérdezzük meg magunktól:

1.      Mint Isten szeretett gyermeke, családtagként élek-e Isten családjában, az Egyházban?

2.      Vallási életem nem érzelmeken alapul-e, felelősnek tartom-e magam a kereszténység jövőjéért?

3.      Gyermekeim, unokáim meg vannak-e keresztelve és hívő nevelésben részesülnek-e?

Mivel bántottam meg Istent az elmúlt héten?

Embermódra élsz, ha igazságosan élsz. Ha minden cselekedeted és szavad alján a szándék van: nem ártani az embereknek. Ha megkísérled   feltűnés és hiú szerep nélkül   segíteni az embereket. Néha csak azzal, hogy nem hallgatod el, az egyszerű igazságokat. Néha csak azzal, hogy nem mondod tovább, amit mások hazudnak. Néha csak azzal, hogy nem mondasz igent, amikor mindenki kiabál:  Igen, Igen!  Egy életen át, következetesen, nem beleegyezni abba, ami az emberek hazugsága, nagyobb hősiesség, mint alkalmilag, hangosan és mell-veregetve tiltakozni ellene. (Márai)

Uram, nehezen élem meg a hazugság tombolását, amely mostanában annyi felől harsog köröttem. Segíts, hogy türelemmel és állhatatosan képviseljem naponta a Te igazságodat, amely nekem is életet ad, de a világ élete számára sem adódhat más megoldás. Adj józanságot, hogy a hazánkat és egyházunkat támadó hazugság-lavinák közepette se adjam át lelkem a gyűlöletnek, mindez bármennyire is kísért. Szentlelked vezesse a lelkek és tudatok törekvését az igaz világosság felé, melyet megtestesüléseddel hoztál el a világba. Ámen.

A Bp. Kassai téri templomban január 8-án, szombaton este fél 7-kor Wass Albertért ajánljuk fel a szentmisét az író születésének 102. évfordulóján, és vasárnap a fél 11 órai szentmise után tartunk koszorúzást a Wass Albert kőnél a Közösségi Ház kertjében. A kassai téri Wass Albert kő az író legjelentősebb fővárosi zarándok-emlékhelye. Valamennyi tisztelőjét ide várjuk e két egymást követő alkalommal.

Kedves Atya! Nem mondom azt, hogy csak a családok fontosságáról írt cikkének gondolatai adtak lendületet, de bármennyire is szégyen az atya előtt – négy éve élek együtt a vőlegényemmel, szeretjük egymást, lépnünk kell. A bátyám esküvőjén (két és fél éve) már megfordult a fejemben, hogy ugyanígy kellene összeházasodnunk és ugyanitt, a történelmi helyen, mert ennek külön jelentőssége van. Csak azóta úgy sodort bennünket az élet, a munka, hogy futottak az évek. Most arra kérem az atyát, hogy adjon össze minket az idei nyáron a Jáki kápolnában, és értesítsen, hogy mikor jelentkezzünk az előkészítésre. Elszántuk magunkat. Beláttuk, hogy nem elég így élnünk, valami teljesebbet szeretnénk. Várjuk válaszát: Tímea

Kedves Tímea!

Ha már így történt, a Vajdahunyadvár udvara gyönyörű, felújított állapotban várja Önöket és vendégeiket, és nagyon remélem, hogy az új városvezetés elősegíti aJáki kápolnában tartandó esküvők zavartalanságát is. Ugyanakkor legyenek nagyon frissek és január első napjaiban jöjjenek el az irodánkba a Kassai térre,ehhez  időpontot a 251-13-59-es számon egyeztethetnek. Az előkészítés ugyanis január 13-án, csütörtökön elkezdődik. Kérem, ápolják magukban a gondolatot, hogy szerelmüknek küldetése van: a keresztény magyarság jövőjének titka a családokban rejlik, ez egyúttal a hiteles boldogság kibontakozásának iránya is. Szeretettel és atyai gondoskodással várom Önöket:  András atya

 Itt a mi Árpád-keresztünk. Rajta a három évszám: 895 – a Honfoglalás, 1222 – az Aranybulla, mint a magyar alkotmányozás mérföldköve, és 2010 – az új kezdet évszáma. Történt-e új kezdet? A váltás annyit ért el, hogy megóvott a súlyos örökség alatti összeroppanástól, de az igazi, felszabadult öröm eddig elmaradt – pedig megérdemeltük volna. Megint ott tartunk, hogy annyi károgás veszi körül, ha a magyar a kezébe akarja venni a sorsát, mint Antallék idején. Ha Magyarországon nem tűrjük tovább, hogy kiraboljanak bennünket, hogy a kultúránk még kiszolgáltatottabb helyzetbe kerüljön, hogy az ifjúság még elmosódóbb erkölcsi szinten fejlődjék tovább, vagy éppen vissza – ez olyan súlyú ellenzésre talál, mint neoromán (erdélyi) földön a székely autonómia. Szóval, kinek a fennhatósága alatt áll akkor Magyarország, a maradék ország, ha már itt sem állhatunk önmagunkért a sarkunkra? Mert belepiszkított az örömünkbe a hangoskodók hada, amelyik nemcsak azért dühös, hogy kilencvennyolc százalékos médiatöbbségével képtelen volt tovább butítani a népet, hanem azért is, mert ennek következtében a jövőben mindezt nem folytathatja ugyanilyen gátlástalanul.

Hol a hiba? A váltás generációjában még jelen volt a keményből puhuló diktatúra kegyelt proli-rétege, amely a maga igénytelen, vegetatív jólét-keresésével a dohos múltra szavazgatott. Az egykori üldözöttek pedig ettől lelkileg még üldözöttebbekké váltak. Mára viszont felnőtt egy olyan fiatal réteg, amely azt hiszi, hogy valós demokratikus erők állnak egymással szemben, és fogalma nincs családok éjszakai reszketéséről, a nagy fekete autók megjelenéséről, a kitelepítésekről, az emberhús-darálókról, a Népköztársaság tér mélyéből jövő jajkiáltásairól és arról a kontinuitásról, amelyet a mai átcimkézett szellemi és lelki örökösök képviselnek. Azok a mostani trükközők, akik idegesek, ha lelepleződik, hogy a kötelező magán-nyugdíjpénztárak révén akarták leszívni a lakosság pénzét egy esetleges (és bekövetkezett) választási veszteség után is. Amikor pedig minderről felvilágosítanánk az új felnőtt nemzedéket, akkor megjelennek a minden eszmeiségben ellenérdekelt liberálisok és közlik, hogy nem fontos a múlt, sem az erkölcs, sem a nemzettudat, az ezt szolgáló kormány pedig hozzányúlt a magán-megtakarításaikhoz –mintha nem a nyolcéves ciklus alatt tűnt volna el belőle nyomtalanul ötszáz milliárd...

Három kitörési pontot látok. Az első egyértelműen egy szilárd, örökérvényű elveken nyugvó kereszténység korszerű életbe ültetése – ismét teljes nemzeti szinten. A második annak megértése, hogy a magyarság mindig küzdelmekben és lelki riadókészültségben mutatkozott meg, ha hátradőlt, azzal el is adta magát. Apró hazaárulásaink a negyvenhét csatornát közvetítő képernyő előtt nyilvánulnak meg (bár ez sokszor a szobaantennás vételi lehetőségeken belül is megtörténhet!). A harmadik a klasszikus nemzeti géniuszhoz való visszatérés, de a mindennapi ízlés és kikapcsolódás szintjén, elsősorban a családok közösségi életében.

Európai elnökség? Vigyázat! A központ most nem Brüsszel, hanem Jánkmajtis! Vagy éppen Kolontár. Gyerekkorom kedves játéka volt az „Amerikából jöttem”, ma gusztustalan játék az „Európából jöttem…”. Azaz? Mert hogy a szatmári ember is európai a saját lakóhelyén. Médiatörvény? Európai normák? Nekünk, magyaroknak? Mik ezek az eus normák? Néhány ideológus diktátuma Brüsszelből? Akkor tehát diktált módon kell gondolkoznunk? Vagy az európai szokásrend átlaga? Jó. Akkor ehhez most mi, magyarok is hozzájárulunk a saját média-szabályozásunkkal. Lehet, hogy éppen példaként. A törököt megfogni jók voltunk? A németeket átengedni és egy harmadik világégést megelőzni jók voltunk? Média-ügyben meg leosztják nekünk az észt az Európából jöttek? Nos hol is van Európa? Magyarország körül. Ez a helyzet, és mindez nem nacionalizmus, egyszerűen annak az öntudatnak az ápolása, amely szerint lehetnénk akár Afrikában vagy valamelyik sarkvidéken, akkor is magyarok lennénk. A mi Szent Imrénk nélkül most nem tudjuk, hogyan hívnák Amerikát, a mi egy főre jutó Nobel-díjasainkkal és olimpiai bajnokainkkal bárhol világelsők lennénk, Tömörkény István a jég hátán, akár eszkimó származással is hitet tenne a magyar paraszt sorsát sajátosan feltáró irodalom mellett, és Kodály zenei módszerét is ismernék szerte a világon. Ja, el ne felejtsem, hogy a magyar átlagdiák akkor is többet tudna a francia történelemről, mint a francia átlagdiák a magyarokéról vagy akár a sajátjáról, és ekkora nyomás alatt a nagyhatalmak már összeroppantak volna, de mi tartanánk a frontot.

Na és Orbán? EU-elnökként? Ilyen is, olyan is, amolyan is, mint mindannyian, de az alkalmassága terén nincs miért felszisszenjünk. Még hogy szégyenkeznünk kell miatta a médiatörvény végett? Nehogy valaki sérvet kapjon a görcsös kacagástól! Majd ugyebár Gyuricsekre büszkék lennénk, vagy Bajnaira, Medgyessyre, Hornra, esetleg Grószra? Nesze neked, szociálliberális intellektus!

Boldog, küzdő, elkötelezett és reményteli újesztendőt Magyarország! 

Rálépjek-e a vízre?

 Villáminterjú Pajor András atyával

Kiváltság megtudni a mobilját és rendszerint nem is hálás érte, ha olyasvalaki híja, akinek nem ő adta meg, de most megkockáztatom. A mentegetőzés után lábujjhegyen kérdezem:

 Ráér, Atyám?

Hát, amíg a követségig odaérek, kérdezzen!

Megjelent az Ezüsthíd, a jubileumára papnövendékeknek írt könyve és az első visszhangok máris társasági témává tették – vallási körökön kívül is.

Igen? Alig terjedhetett még belőle néhány száz példány. Mi a baj vele?

Szerintem nem baj, ha az emberek egy ilyen könyvről beszélnek, de a szókimondását emlegeti mindenki. Nem veszélyes ez éppen ilyenkor, a sajtó papi botrányoktól hangos?

Nézze, ha egy témakört túldimenzionáltan tárgyalnak, akkor az egész hiteltelenné válik. Ami mögötte van, nem más, mint hogy a „a pap is csak olyan ember, mint bárki, akkor meg mit keménykedik az egyház?”. Nos, én elmondom, hogy tényleg emberek vagyunk, és jó, ha következetesen ragaszkodunk az elveinkhez, mert könnyen sodródhatunk.

Na és a politizálás? Elég érdekesen közelíti meg a kérdést.

A pap ne politizáljon, de ha hallgat a közélet lelkiismereti kérdéseiről, akkor cserbenhagyja a híveit, akik emiatt minden esetben úgy gondolják: „szegény atya miért is szólna, neki mindig mindene megvan, akárhogy is alakuljon a világ folyása”.

Hogy kerül a képbe a magyarságtudat, ami előző könyvéből, a nyírségi…

…Szatmár-beregi mesék…

…igen, elnézést, szóval ott elég sokatmondóan kidomborodik.

Székelyek vagyunk, vérben, tudatban egyaránt, de ez egy papnak nem minden. Mostanra nem attól vagyok hívő, mert a szívemben magyar vagyok, hanem attól érzek felelősséget a magyarságom iránt, mert a kereszténységem ezt követeli tőlem.

Az Ezüsthíd címlapja – ha nem tévedek – az Ön fotója.

Így van. A cinkotai Naplás-tó felett kaptam el a páratlan pillanatot.

Ebben az évben ért a jelképes híd derekáig… Nehéz volt a víz tükrére lépni?

Kamaszként kérdeztem meg magamtól: rálépjek-e a vízre? Aztán azonosultam Péter apostol Genezáret-tó feletti döntésével, mondván „Uram, ha te hívsz…”.

Érezte valaha is, hogy a víz tükrén sétál?

Hát ott, Cinkotán kilenc éven át tettem ezt, a hely nagyon találó a címlap-felvételhez, de erre csak akkor jöttem rá, amikor elkerültem onnan.

Milyen fogadtatásra számít, ha a könyv széles körben elterjed?

Nem tudom. Kikívánkozott, megírtam és a sorsára bíztam. Bocsásson meg, de megérkeztem.

Köszönöm, atyám, és a számát titokban tartom. Dicsértessék…

Azzal lekötelezne. Mindörökké. Ámen

                                                                                                                                  JS

( Hiteleshely 2010. decemberi szám)

A Szentlélek Híradó karácsonyi számából:

Vélemények az Ezüsthídról

 András atya új, a hívek és olvasók ajándékából kiadott ezüstmisés könyvéről korábbi számunkban volt már szó. Az akkori ismertetések visszahatásaként most az első olvasói véleményekből közlünk válogatásokat:

-                          Eddig azt hittem, a papoknál minden a legnagyobb rendben és egyensúlyban zajlik, fel sem merült bennem, hogy az övék is olyasféle küzdelmes élet lehet, mint például a családoké. Most ebbe hasznos volt belelátnom…

-                          A könyv egy tehetséges, de meg nem értett, sőt az elmúlt huszonöt évből fájó nyomokat őrző pap írása. Persze ez csak az én véleményem. Remélem, a kispapok tanulnak belőle és nem futamodnak meg…

-                          Jó, hogy az atya megírta ezt a könyvet, a világi hívőknek is sokat jelent.

-                          Túl sok illúziót valóban nem merítünk a könyvből, sőt, néha egyenesen kétségeket támaszt, de végül is mindenre magyarázatot kapunk. Sokat tanulhatnak belőle a papnövendékek…

-                          A könyv olyan, mint András atya. Egyszerű halandónak is érthető, mégis nehéz felzárkózni a gondolataihoz…

-                          Ha ez a könyv sem mozgatja meg a magyar egyházat, a híveket és a vezetőket egyaránt, akkor nem tudom, minek kell történnie…

A sokféle, ellentmondásosnak tűnő véleménytől függetlenül karácsonyi vásárunkon „rekord” mennyiség fogyott el a kétségtelenül olcsó, de nagy érdeklődést vonzó kötetből.

Ugyanaz a Karácsony, de minket másként talál. Súlyos üzenetem lenne a magyar családokhoz 2010. Karácsony éjszakáján, ezért bármilyen távolról, ha kell, a határon túlról is ide várom őket, Budapestre, Zuglóba, a Kassai téri templomba Szenteste éjjelén. Fél 12-kor kezdődik a pásztorjáték, és éjfélkor a szentmise.

Mit ad nekünk, a hirtelen talányok közé sodródott magyarságnak, családjainknak, jövőnknek a megszülető Üdvözítő? Csak legyen bátorságunk és erőnk elfogadni! Csak most el ne fojtsuk az ünnep benső fényét! Várlak Benneteket! András atya

A szeretet hetébe léptünk, amit ajándékainkkal fejezünk ki úgy, hogy egymás számára mi magunk váljunk ajándékká. Ezáltal viszonozzuk Istennek, hogy Ő Krisztusban önmagát ajándékozta nekünk. Kérdezzük meg magunktól:

1.     Milyen behoznivalóm van még az ádventi lelki készületben?

2.     Hogyan próbáltam környezetemet ráhangolni egyértelműen Jézus várására?

3.     Rendszeresen élek-e a hajnali Roráték lehetőségével?

Mivel bántottam meg Istent az elmúlt héten?

Az olvasmányban Izajás próféta jövendöl az örök Szövetség igazi jeléről, amint a Szűz fogan és fiút szül. Az apostol arra tanít, hogy bár Jézus test szerint Dávid házából származik, a Lélek szerint azonban a feltámadás által Isten hatalmas Fiának bizonyult.

Uram, minden Karácsony az első,

hiszen mindig újra meglep lekötelező szereteted.

Ugyanakkor minden Karácsony az utolsó,

mert nem tudom, adsz-e még ilyen esélyt az igazi,

szívbeli megtérésre.

Befogadásodra készülök,

de még túlzottan el vagyok foglalva önmagammal.

Egy születést várok,

hogy benned újjászülethessek,

de még megigéz a múlandóságokhoz való ragaszkodás.

A szeretet igazi átélésére készülök,

de még fogva tart a megalkuvás, a hamis béke keresése.

Emberi arcodban isteni valóságod megpillantására vágyom, de még annyi hiábavaló látvány csábít.

Ajándékozz nekem Jézusom igazi, akaratod szerinti Karácsonyt, hogy akaratod szerinti ember lehessek, akinek természetében szívesen lakozol. Ámen.

Jézus parancsa: "Úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelk titeket...".

Ajándékozd a másiknak :

- önmaga helyes elfogadását…

- magadat úgy, mint aki mellette állsz ebben,

- fontos neked, ezért fontos Istennek is,

- nyújts helyes távlatokat magadon keresztül neki az életre

- légy hálás a benne lévő jóért, akkor is, ha nem rád irányul

- segítsd felnyitni a szemét a neki címzett örömökre!

„A szegényeknek hirdetik az evangéliumot”, azaz az örömhírt. Ezt az üzenetet küldi válaszul Jézus a raboskodó Keresztelőnek, amikor János bizonyosságot keres a Megváltó elérkezésére. Kérdezzük meg magunktól:

1.     Miben vagyok szegény, amiben bevallom, hogy igazán rászorulok Jézus örömhírére?

2.     Elfogadom-e az Evangéliumot az egyház tanítása által és igyekszem-e mindenben szerinte formálni az életemet?

3.     Hogyan sikerült az önmegtagadás Ádvent második hetében?

Mivel bántottam meg Istent az elmúlt héten?

A próféta ígérete szerint a Megváltó a bűntől való szabadulást hozza el, ezzel együtt orvosolja sebeinket, különösen a reménytelenséget, kilátástalanságot. Az apostol pedig arra tanít, hogy a várakozásban a szeretet jele a türelem. Isten ezáltal adja meg nekünk a lelki érettséget.

Mezei Attila: Távlatok - részlet

Nem az az öröm, ha megnevettetsz,

Ha felszítod ösztönöm újabb lángok felé,

Hanem ha jövőmbe nem várt fényt eresztesz,

S így biztatsz futni a valóság elé.

ÁLDOZÁS UTÁN

„Vigyázz, nehogy te légy a vagyonodé, s ne a vagyonod a tiéd! Vigyázz, hogy ő szolgáljon neked, és ne te őnéki! Mert … több az olyan ember, akit a kincsei birtokolnak, mint aki a kincseit birtokolja. Több a “vagyon embere”, mint az olyan, aki vagyonnal rendelkezik. A kapzsiság és a lélek sivársága teszi az urat szolgálóvá.” Petrarca

Uram, segíts, hogy ne uralkodjon felettem sem az idő szűkössége, sem az elsajátítandó tudás és az ebből származó eredmény, se a kötelesség, se a pénz, se a teljesítmény mámora, egyedül Te légy számomra a minden mindenben. Legyek résen rejtett, diszkréten küldött öröm-üzeneteid-re, lelkesedjek és legyek hálás értük.

Segíts Jézus, hogy én magam is tudatosan törekedjek rá, hogy szavaim, gesztusaim mások számára a Te öröm-üzeneteidet közvetítsék ezen a héten. Ámen. 

A vörös nagygyűléstől a parlamenti szópárbajig két megállapítást sikerült tennem: Orbán és Izéházi között az a zsenge különbség, hogy Orbánt még sosem láttuk állat módjára kikelni magából. Ugyanakkor Orbán és Gyuricsek közt meg az a szolíd eltérés, hogy Orbán épelméjű. Meg még egy apróság: Amikor a nép azt kiáltja: „Gyurcsány takarodj!”, akkor Gyurcsány van kordonok közé zárva, amikor viszont azt kiáltja: „Orbán takarodj!”, akkor a nép van egy sportarénába zárva, biztonsági őrök gyűrűjében.

És ezek még csak a tárgyszerű megállapítások. Arról, hogy ki milyen IQ-val jelenik meg a sokaság előtt, mekkora lelki kultúra sejlik szavaiból a Parlamentben, milyen kapcsolatban áll a szervezett bűnözéssel…stb. nem szólok, nehogy az egyébként tisztán érzett evidenciák keveredjenek az érzésektől független tényekkel.  

Életünk a várakozás korszakába lépett.

Valaki közeledik, aki már a lelkünkben él.

Valakinek szeretnénk megfelelni,

Hogy örömmel érkezzen és

Megfelelő szállást vegyen nálunk.

Erre készítenénk fel a lelkünket,

De annyi hiányosságot találunk benne,

Most pedig időt kapunk mindennek pótlására.

Rónay György: Advent első vasárnapja

Amikor a fák gyümölcsöt teremnek,
tudhatjátok, hogy közel van a nyár.
Tűzre dobhatsz, Kertész, mert nem terem meg
korcs ágaimon más, mint a halál?
Amikor jelek lepik el a mennyet,
álmunkból kelni itt az óra már.
De ha hozzám jössz, pedig megüzented,
angyalod mégis álomban talál.
Meg akartál rajtam teremni, rossz fán;
Nem voltál rest naponta jönni hozzám.
Ajtóm bezártam. Ágam levetett.
Éjszakámból feléd fordítom orcám:
boríts be, Bőség! Irgalom, hajolj rám!
Szüless meg a szívemben, Szeretet!

Ádventünk új lehetőséget jelent Jézus várásában a lelki megújulásra. Kérdezzük meg magunktól:

1.    Milyen elhatározással próbálom formálni magam, hogy méltóbb módon várhassam Jézus megszületését a lelkemben?

2.    Gondolok-e naponta a második eljövetelre, a váratlan számonkérésre?

3.     Igyekszem-e Ádventben a lelki szempontokra figyelni, háttérbe szorítva a Karácsonyra való földies készületet?

Mivel bántottam meg Istent az elmúlt héten?

"Akkor akarsz bűnbánatot tartani, amikor már nem tudsz vétkezni? Ez esetben a bűn hagyna el téged és nem te a bűnt." Szent Ágoston

Áldozás után 

Uram, befogadom Ádventedet.

Készen állok a nagy hőstettekre, de Te áldozatként kínos apróságokat kívánsz tőlem:

Menjek haza és valljam meg a házastársamnak, hogy annak idején milyen jól döntöttem, hogy őt választottam, minden áldással és megpróbáltatással együtt…

Hívjam fel az egyik hitetlen barátomat és kívánjak neki boldog Ádventet, noha ő elvárja a tapintatot, hogy vallási témákat szóba sem hozok előtte…

Mondjam el az egyik üres lelkű munkatársamnak, hogy mennyire irigylem, mert az élet még egy nagy, benső meglepetést hordoz a számára…

És bárki, bármit is válaszol, viseljem nagy megértéssel és új lehetőségként, hogy továbbra is téged adhassalak másoknak, általam is közeledhess afelé a világ felé, amely csillogó hangulati elemekbe öltöztetne, hogy még jobban elfelejthessen.

Az én áldozatom az lesz Uram, hogy reményteli emlékezetté válok mindenkinek a mindennapok kínos apróságaiban, a Te itt felejtett mécsesedként Jézus.

                                                                Ámen

 Hatalomra jutott Magyarországon a polgáriság. Ez nem ideológia, nem is társadalmi forma, csak egy megfoghatatlan, a polgárból, mint társadalmi sejtből kiinduló fogalom, melyben legalább valóságosan fér el a magyarságtudat, a kereszténység, a jóléti törekvés éppúgy, mint a reális szociális háló, a szeretet ugyanúgy, mint a pénzvilág mechanizmusai, s mindez lehetőleg aszeint, hogy mindegyikkel mindenki jól érzi magát, aki polgári gondolkodású.

Mivel ellentétes mindez? Ellentétes a burkoltan, de harcosan és képmutatón ateista szocialista jelenséggel, amely hívő tagozatról beszél, de tudatosan szektásít az „oszd meg és uralkodj” alapján, és hatalma alatt erkölcsi sárrá tapossa az országot. Ellentétes a liberális terrorral, amely olyan erővel hirdet szabad gondolkodást, hogy már kötelezővé is teszi és a közösségi morált hörgő indulattal torolja meg. Ellentétes azzal az álradikalizmussal, amely céljait és eszméit harsogva tokostól nyit be az ajtón, és ezzel kioltja saját törekvéseinek erejét.

A polgáriság úgy hirdet békét minden fogalmi körében megférő nemes törekvés között, hogy egyúttal ösztönöz is: valamilyen nemes törekvést mindenki válasszon magának, hogy legyen mivel megférni a többinek, mindenki mindenkinek váljon viszonyítási pontjává, hogy a világos értékrendek tegyék lehetővé egymás tiszteletben tartását. Aki semmilyen eszményt nem választ, megriad a hazafias elkötelezettségtől, a keresztény erkölcsi rendtől, a klasszikus esztétikától, de még a tágabb történelmi rálátásoktól is, az marad csak polgári, így pőrén, üresen, semmihez hozzá nem mérhetően és hozzá sem lehet viszonyítani semmit.

Ez az állapot a polgári nihilizmus. Szellemi halmazállapota képlékeny, mentalitása nyálas és sunyi. Bebújik a „nem kommunista, nem liberális, nem radikális és nem anarchista” kizárásos maszkabáli megjelenés mögé, de amikor a „mi minden nem” – színes fodrai lekerülnek róla, nincs arca, neme, teste helyett egy színtelen kocsonyahalmaz lottyad szét. A jelen polgári demokrácia legnagyobb ellensége, mert elhiteti magáról, hogy szövetséges, de ürességével pusztít. Általában az ellenoldalról somfordált át, vagy oda sandít, de vállalni nem meri, vagy egyelőre nem akarja.

A polgári nihilisták némi többletfigyelemmel könnyen felismerhetők. Politikai hatalmat, vagy médiumot rájuk bízni – a polgáriság öngyilkossága. Ha mégis megtörténne, csak az ment meg egy országot a széthullástól, hogy többen vannak az eszméknek elkötelezett polgárok.

Urunk, naponta megterhelnek bennünket a hatalmi csatározások hírei, olykor úgy érezzük, elegünk van mindebből, szeretnénk végre a magunk urai lenni. Akkor viszont ráébredünk, hogy ez is mennyire nehéz, nem találunk igazi egyensúlyt benső életünkben, végre egy olyan uralkodóra lenne szükség, aki ebben segít minket, megtanít a helyes szeretetre, az önuralomra, a boldogság hiteles keresésére, az élet igazi értékeinek feltárására, elsajátítására. Így találunk Rád, Urunk, az egyházi év utolsó vasárnapján, Krisztus Király ünnepén, arra vágyakozva a mai szentmisében, hogy a Te tiszta, végtelen jóakaratú uralmad érvényre jusson bennünk. Ámen.

Ismét egy egyházi év végére értünk, a mai vasárnap, Krisztus Király ünnepe mintegy megkoronázza az eltelt esztendőt, és ezzel együtt magát az időt és a történelmet.

Kérdezzük meg magunktól:

1.     Az eltelt egyházi évben mivé formált a Krisztus életébe való bekapcsolódás, megfelelően éltem-e a kegyelmi lehetőségekkel?

2.     Mindennapi döntéseimben Jézus-e az igazi Úr, az első szempont?

3.     Önmagam vagy gyermekeim életében hol van az a kritikus pont, ahol Jézus a második vagy sokadik helyre kerül?

Mivel bántottam meg Istent az elmúlt héten?

Mai szentmisénkben azt ünnepeljük, hogy 73 esztendővel ezelőtt ezen a napon szentelte fel templomunkat Serédy Jusztinián hercegprímás. A világvégéről szóló jövendölések Jézus mai tanításában meglehetősen radikálisan jelzik, hogy földi életünk próbatétel jellegét Isten nagyon komolyan veszi.

Kérdezzük meg magunktól:

1.     Úgy hajtom-e álomra a fejemet naponta, hogy talán éppen ezen az éjszakán jön el Jézus számon kérni a világot és az én lelkemet is?

2.     Nem szorít-e ki földi boldogulásom igyekezete még szabadidőmből is bármit, amivel Istennek tartoznék?

3.     Voltam-e ezen a héten katekézisen, gyermekeim voltak-e hittanon, hányszor került a kezembe a Biblia?

Mivel bántottam meg Istent az elmúlt héten?

A fogságból hazatért nép nem tanult Isten büntetéséből, ezért a próféta figyelmezteti őket, hogy eljön Isten számonkérése, az apostol pedig arra tanít, hogy az Úr eljövetelének várása nem telhet tétlenségben, tehát „Aki nem dolgozik, ne is egyék!”

Nemes Nagy Ágnes:

Kiáltva

Irgalmazz, Istenem! Én nem hiszek Tebenned,
Csak nincs kivel szót váltanom.
S lám, máris megadod azt a végső kegyelmet,
Hogy legalább imádkozom.

Bűnöm csak egy, de nagy: a gőg fogai rágnak.
És most porig aláztatom.
Hörgök, vonagolok, mint egy nyomorú állat,
Kínomban a port harapom.

Életem vékonyul, gyökere félbemetszve,
Virága tán nem nyílt soha.
Irgalmazz, Istenem, húsvétvasárnap este,
Hisz él az Embernek Fia.

Itt megaláztatás, ott szorongattatások,
Kín és életveszedelem.
Ne hagyd el sok papod hitetlen unokáját,
Ne hagyd el nyomorult fejem!

ÁLDOZÁS UTÁN:

Ennek a templomnak minden köve arra várt, hogy egyszer elmondjam közöttük a szívem mélyéből fakadó imát irgalmadért Uram, és hálaadásként, hogy meghallgatsz.

Minden festmény, minden dísz, oszlop megtérésemért lett, hogy őszinte gyónásomban helyet adjak neked.

Harangjaid nekem szólnak, hogy hívjanak legszentebb áldozatod átélésére, vasárnap és hétköznapokon is, hogy Szent Testedet lelkembe fogadhassam.

Ez a torony azért áll, hogy gondjaim fölé magasodhasson a Te keresésed vágya.

Ezt a míves szószéket azért faragták, hogy igéd bensőmig hatoljon, hogy a szélnek eresztett buzdítások, feddések, lelkesítések megtalálják lelkiismeretemet és akaratomat.

Ez a hatalmas falak közötti, szinte érthetetlen meghittség azért vár, hogy Téged igazán atyámnak érezzelek, és ezáltal itt igazi testvérekre találjak.

Ez a példátlanul szép Mária szobor és oltár azért vonz a mise utáni imára, hogy a Szent Szűz jelenlétét érezve az Egyházban igazi családi légkörre leljek.

Mindezekből egykor Uram kő kövön nem marad, de itteni találkozásink lelki gyümölcse örök értékké válik bennem. Ámen.

 Izgalmas, amikor egy volt diktátor demokráciáért tüntet, ráadásul a Charta keretei közt, ami már a föld alá lejáratta magát, úgyhogy előásni igazi halottak napi program, vagy inkább szeánsz. Nem hiába: Kísértet járta be a Kossuth tér és a kettes villamos közti sávot. Egy-két ezren voltak, a csendes többség ugyebár otthon maradt és rajtuk kuncogott. Azokon, akik közül nem is lehet tudni, mennyi volt a lefizetett kisnyugdíjas…mint rendesen.

Gyuricsek hattyúdala zavaros és ízléstelen, Körmösfi Bauer Tamás pöszögött valamit érthetetlenül, ennek az Ungváry Rudolfnak a magyarságát meg nem azért nem tudom kétségbe vonni, mert akkor lekáromkodja a hozzátartozóimat, hanem mert azt sem tudom, hogy kicsoda egyáltalán ez a semmiből jött kis trágár vénember?

Kellenek az ilyen tüntetések, részben, hogy lássuk, mennyire súlytalan a másik oldal, másrészt meg mert nélkülük olyan szürke, lehangoló lenne az ősz.

Szegény Alkotmánybíróságunk két malomkő között őrlődik: egy rossz alkotmány szolgálata szerint kell igazságot szolgáltatnia, viszont ha – egyébként teljesen alkotmányos módon – szűkítik a döntési és ítélkezési lehetőségeit, akkor ez visszaüthet egy új, jó alkotmány megszületése után is. Egyetlen megoldás van számára: a jelenlegi rendszerrel szemben – hogy minél kevesebbszer kerüljön szembe saját lelkiismeretével –, most szűkíteni kell a jogkörét, az új alkotmányhoz viszont hozzá kell igazítani egy teljesebb, a nemzet érdekeit valóban védeni képes jogkört. Ilyen egyszerű (mármint az elmélet).

Viszont ennyi oktondi és képmutató ellenzéki politikust és firkászt még a világ nem pipált. Hogy „…a kormány … szűkíti… megnyirbálja… diktatúra… izé…”. Úgy is van, a KMP-től (közbülső becenevein MSZMP, MSZP… meg még majd ki tudja) megörökölt Alkotmány nevében, a szintén tőlük megörökölt és súlyos végkielégítésekkel bebiztosított zömében korrupt kádereknek jóléte a cél. Szóval a nyomorgó kisemberek adójából kifizetett milliárdokkal rövidítsék meg a kibontakozási lehetőségeket. Demagógia? Ó, hát persze, az viszont ugye nem az, hogy hamvas ártatlansággal védjük az Alkotmánybíróság jogkörét – teljesen függetlenül attól, hogy a választás milyen változást is akart?  

Valóban, a kisemberek tömegét nem érdekli ez az elavult alkotmány, csak a hatalmas pénzek megmentése annak a közvagyonnak, amelyet ő gürcölt össze.

A vámosok, a nyilvános bűnösök főnökének kitüntetésével Jézus látszólag pártolja a bűnt, Zakeus megtérő szavai azonban inkább arra világítanak rá, hogy a Mester inkább védelmébe veszi a bűnöst, hogy megmentse.

Kérdezzük meg magunktól:

1.      Vannak-e bűneim, bűnös szokásaim, amelyekbe már belenyugodtam?

2.      Igyekszem-e gyakran keresni a gyónás, a személyes lelki vezetés lehetőségét, hogy ne magam legyen önmagam bírája, vezetője?

3.      Keresem-e lelki életemben folyamatosan az előrelépés lehetőségét?

Mivel bántottam meg Istent az elmúlt héten?

Isten életre hív, nem pusztulásra, és semmit sem gyűlöl abból, amit alkotott, halljuk az Ószövetségben, az apostol pedig tanítja, hogy a hívőnek feladata van itt a földön, melyet nem halogathatunk a világvége várására hivatkozva.

ÁLDOZÁS UTÁN

Az idő (...)
túl lassú azoknak, akik várnak,
túl gyors azoknak, akik félnek,
túl hosszú azoknak, akik gyászolnak,
túl rövid azoknak, akik örvendnek.
Ám azoknak, akik szeretnek,
az idő nem számít. 

Henry Van Dyke

Uram, amíg az áldozásban szállást veszel nálam, ebben a szeretetteljes légkörben megáll az idő, aztán az összes többi idő

ezekbe a percekbe torkollik.

Ahogyan az utcán végigmegyek, ahogyan családtagjaimmal beszélgetünk hazafelé, az ebéd (vacsora) hangvétele, figyelmességei, a munkámban való béketűrés, alaposság, a pihenés, a csalódások, a megszokottságok, a sorban állások,

a gondokban való helytállás – mind-mind a neked készülő áldozat részei.

Minden ezekbe a pillanatokba torkollik vissza, kérlek, Jézusom, tisztítsd meg és fogadd el teljes önátadásomat. Ámen.

A mai napon a világegyházban missziók vasárnapját ünnepeljük, perselygyűjtésünk is ezt a célt szolgálja. Az Evangélium továbbadásának kulcsa, hogy mi magunk is élményszerűen éljük át Isten irgalmát. Ezt segíti Jézus mai példabeszéde a farizeus és a vámos esetéről.

Kérdezzük meg magunktól:

1.    Nem vagyok-e elbizakodott, azt gondolván, hogy  bejáratott vallási szokásaim elegendőek az üdvösséghez?  

2.    Irgalmas, vagy ellenséges vagyok-e a nem hívőkkel szemben?

3.    Nem helyezem-e a saját véleményemet a hagyományos keresztény erkölcs fölé?

Mivel bántottam meg Istent az elmúlt héten?

Az Ószövetségben Isten irgalmasan fordul a szegények felé, de az irgalom elnyeréséhez a tiszta lélekre is szükség van. Szent Pál megtérésének őszinteségét egy életen át tartó apostoli szolgálattal bizonyítja.

„Jézus nem kedveli a fundamentalistákat. A farizeusok fundamentalisták, a szekták is azok. A választóvonal nem a doktrínákban keresendő, melyek elhatárolnak, hanem a magatartásban. Mind a fundamentalisták, mind a szekták, a profánt, a kívülállókat, a „többi embert” minden rossznak elmondják, míg a magukfajtát tökéletesnek, tisztának tartják. Jézus gyöngéd szeretettel fordul épp a „többi ember” felé, akinek nincsenek bizonyosságaik, amikbe kapaszkodhatnának, csak kételyeik önmagukban, és bizalmuk az Irgalomban. Feltűnő, milyen kevés szó kell az alázatosnak, és milyen bőbeszédű az elbizakodott. Ugye, ráismerünk mindkettőre?” Kiss Ulrich SJ

Gyuricsek új "szexi" pártja lesz a kommunista párt. Állítólag. Nem mondom, jó, hogy kacarászhatunk rajta, de tragikomikus, hogy ennek a pszichésen sérült embernek elég egy teli terem (már csak sátor), ahol néhány mosott agyú híve tapsol neki, ő pedig körültáncolhat egy pulpitust. Közben prolikábító, nihilista jelzőket mondhat: "szexi párt". Egy idős rokonom a lenge hastáncot hiányolta a bejelentéshez, az pedig elmaradt.

Kínos, hogy ez már nem is ellenségkép, nem is komédia, mert nincs mit nevetni a zárt osztályon. Tragikus viszont, hogy ez az elmeállapot kormányozta éveken át az országot, egészen konkrétan a mostani tragédiáink is erre vezethetők vissza.

Gyurcsány sorsa, reméljük, az igazságszolgáltatás méltányos mérlegére kerül. Ezek a szerencsétlen emberek viszont meglátják-e még a napfényt, ők számonkérés nélkül is a prolihomály börtönében élnek. A hastáchoz meg már idősek.

A világon a második ország vagyunk, a serdülőkori öngyilkosságok (lakosság szerinti aránya) terén. Kereshetjük a társadalmi, politikai, pedagógiai hatásokat és összetevőket, de ha igazán mélyen el akarunk gondolkodni a döbbenetes arányon, akkor irányuljon a fantáziánk egyetlen serdülőre, aki ki akarja oltani az életét, aki nem látja értelmét, hogy folytassa a tudatos létet. Azért ezt a kifejezést használom, mert az a fiatal, aki komolyabban is átélte az örök életről szóló hiteles tanítást, nem azonosítja személyiségét a biológiai valóságával, tudatos létét a földi élettel.

Amikor tehát mi egy távlatokkal teli, életerős, sokféle irányban tehetséges és szeretetre méltó kamaszt látunk, nem értjük, miért akar búcsúzni. Ő viszont menekülne, számára beszűkült a jövő. Persze, mi vagyunk a kívülállók, az egészséges életösztönnel élők, mi érzünk objektivitást. Ő viszont annyira elszakadt már ettől a gondolkodásmódtól, hogy még az avatott szakemberek is alig találnak visszatartó érveket a számára. El sem hisszük, hogy egy kedves, egyébként normális kis emberben ilyen távoli világ munkálkodhat.

A jelenség jóval differenciáltabb kifejtésre szorul, egy ráérzés-szerű, elnagyolt képletet mégis hadd vázoljak fel: ha máshol nem, legalább az iskolában, legalább felületesen, legalább személyeken keresztül találkozik minden serdülő a magyar géniusszal. Ha ellenáll is, ha közömbös is, megérintetté válik. Ez a szellemiség egyszer már rátalált igazi valójára a kereszténységben. Most már ettől elválasztva csonkul. Ugyanakkor a magyar faj – e sajátos géniusztól megérintett típus – nem eredendően európai, élhetne Afrikában, vagy az Északi-sarkon, akkor is ugyanilyen kivételes típus lenne. A globális liberalizmus számára egyértelmű megrontás, s mert identitása az átlagosnál erősebb, e romboló-mázoló tendencia jobban meg is sebzi. A harcedzettebbek vagy tompultabbak jobban alkalmazkodnak. A fejlődő, nyitott és érzékeny korosztály inkább összeomlik. Nézzük csak meg a felméréseket: idegen származású vagy szívű fiatalt milyen arányban találunk az öngyilkosok között? Nocsak, tehát nem is tűnik annyira képzelgésnek ez a fejtegetés?  

Az öt százalék valóban elírás volt. A tisztelettudó hozzászólóknak köszönöm a figyelmeztetést, a faragatlan kis magánvélekedőkre egy korábbi bejegyzésem vonatkozik. ("Tisztázzuk!") Ez nem az a blog...