22. évközi vasárnap

 2010.08.31. 00:38

A mai evangéliumban egy farizeus házában találjuk magunkat, ahol Jézus vendégséggel kapcsolatos tanácsai valójában az alázat és a szeretet követelményét emelik ki, mint a minden esetben legbölcsebb elveket.

Kérdezzük meg magunktól:

1.    Jézus nem erőszakoskodik, szerényen kínálja fel, az üdvösséget. Valóban az első helyre kerül-e az Ő ügye életemben?

2.    Kötelességeimet, jólélekkel, Isten szolgálataként igyekszem-e teljesíteni?

3.    Nem próbálom-e nagyképűséggel, dicsekvéssel elfedni hiányosságaimat, hibáimat?

Mivel bántottam meg Istent az elmúlt héten?

 

Az ószövetségi bölcsesség szerint a tudatos szerénység a kevélység ellenszere. A Zsidókhoz írt levél viszont rámutat igazi méltóságunkra: Jézus beavatott minket az Atya titkaiba, mint barátait, s ezzel a megdicsőült Krisztus népe vagyunk.

 

 

Dietrich Bonhoeffer: Hit

Hiszem, hogy Isten mindent,
még a legrosszabb dolgot is,
engedi és segíti, hogy jóra forduljon.
Ehhez olyan emberekre van szüksége,
akik mindenben
a legjobbat szolgálják.
Hiszem,
hogy Isten minden szükségben
annyi erőt ad a kitartáshoz,
amennyire szükségünk van.
Ezt azonban senki sem kapja meg előre,
azért, hogy ne önmagunkra,
hanem egyedül csak őrá hagyatkozzunk.
Az ilyen hitben
teljesen eltűnik a jövőtől való félelem.
Hiszem, hogy hibáink és tévedéseink
nem hiábavalók,
s Istennek nem nehezebb
ezeket helyre igazítani,
mint az általunk jónak vélt
cselekedeteinket.
Hiszem,
hogy Isten nem időtlen végzet,
hanem őszinte imádságra és
felelősségteljes tettekre
vár és válaszol.

süti beállítások módosítása