A mai evangéliumban egy örökségen való civakodásból vonja ki magát Jézus. Ugyanakkor, amíg a testvérek anyagi javak felett ellenségeskednek, sokkal nagyobb értéket: egymást veszítik el. Az Istennel, sorssal szembeni követelőzés ugyanezt eredményezi: a habzsolással Istent, a hitet, a lelki értékeket, sőt, magát a tiszta lelkiismeretet veszítjük el.

Ahová a kormánybiztos nyúl: dől a szenny. A bűnöző párt vádaskodással védekezik, mondván, „az új hatalom ne kriminalizálja a politikát!”. Nem mintha nem elsősorban ebbe buktak volna bele… most akkor nevessünk, vagy sírjunk? Engem, lelkipásztorként mégis inkább a fiatalok kérdései érdekelnek: hol a lelkiismeretük a milliárdokat habzsoló csalóknak, a másokat megrövidítőknek, tönkremenetelbe, öngyilkosságba hajszolóknak, hogy hajtják nyugodtan álomra a fejüket az ilyenek?

A válaszom mindig ugyanaz: nagyon vigyázzunk, hogy jelentéktelen anyagi dolgok, divat, szenvedélyek és egyáltalán az élet mániákus habzsolása el ne némítsa bennünk a lelkiismeretet, mert lehetünk mások bőrén nagyon gazdagok, de torzult lelkű emberekké válunk, ami ordít is mindegyikről, akiből kihalt a lelkiismeret.

Az igazságtalanul szerzett nagy vagyon kettős veszteség: degenerál és megfoszt az Istenben való gazdagodástól.