„…Mindaz, aki közületek nem mond le mindarról, amije van, nem lehet az én tanítványom.'' Nos, megtehetjük ezt, válaszolva Jézus mai felhívására, de akkor nem marad semmink. Még az életünk se. Csak Isten maga. Aki viszont mindennél több.

Kérdezzük meg magunktól:

1.    Valóban a lelki dolgok elsősége szerint rendeztem-e be önmagamnak és gyermekeimnek ezt a tanévet?

2.    Mi szorítja ki az imát az életemből?

3.    Miről vagyok hajlandó lemondani kifejezetten és közvetlenül Jézus kedvéért?

Mivel bántottam meg Istent az elmúlt héten?

Az olvasmány szerint tudás és a bölcsesség közötti különbséget a kinyilatkoztatásból ismerjük meg. A szentlecke viszont egy szökött rabszolga esetén keresztül mutatja be, hogy mint teremtmények egyenlők vagyunk és egymásért felelősek.

Newmann bíboros: Küldetésem van

Isten azért teremtett engem,
hogy úgy szolgáljak neki,
ahogyan senki más.
Küldetésem van.
Lehetséges, hogy soha nem ismerem fel
teljesen ebben az életben, de odaát majd igen.
Kapcsolat vagyok,
személyek közötti kötelék.
Nem azért alkotott engem az Úr,
hogy semmittevő legyek, hanem, hogy
tegyem, jól tegyem a dolgom.
A békesség angyala,
a magam helyén, az igazság hirdetője
vagyok, míg megtartom parancsait.
Bízom benne.
Akármilyen is voltam és vagyok,
nem vet el.
Ha beteg vagyok, betegségem
szolgálja Õt,
ha fürge, akkor fürgeségem.
Semmit sem tesz hiába,
tudja, mi a szándéka.
Elveheti barátaimat,
idegenek közé küldhet engem,
magánnyal, kedvetlenséggel
tehet próbára, és elrejtheti
előlem a jövőt:
Õ akkor is tudja, mit akar.