Görgényi éjjel
apám örökségéből
a hegyek nappal aludták
jókora csalóka téli álmuk
a falu élt kútkáva harang
perlekedés szekér
a szürkület öreg csőszként érkezett
homály és elnehezedés hazaűzte
komoruló porták eltévedt szédelgőit
a téli rettegés koromóráira
szobánk sarkában is csemeték lapultak
apám néném s két rokongyerek
nemrég ettek mosdottak imádkoztak
hogy hajnalig összebújva
kémleljék eljön-e még a következő hajnal
az asztalfőn dédanyám állt
a férfikemény asszony
lesben szegzett fegyverrel
az éjben ébredő hegyekre
a sötétség jött aztán akár a sors
gyanúsan és elkerülhetetlen
középütt az asztalon
két magaslángú petróleumlámpa
a ház körül a lopódzás első nesze
baljós gyerekreszketés hullámzik át
a betakart apró végtagokon
minden fujtatásra visszafojtott légzés
s az ablakban megjelenik
az első portyázó
indulattól torzult feje
széles pofa a kiéhezés
végzetlihegése
téli farkasbubda
fakaséhség
s farkasszem
a két lámpa apró de félelmetes
vadakat űző lángjával
a legnagyobb fiú odapillant
s szemére kapja kezét
hármójukban pedig
a rettegés hüllőmerevsége
okádja vissza percenként a kínzó időt
s dédanyám az ódon puskát
ablaknak szegezve az asztalnál áll
s mindnyájan mozdulatlanok
a halálfélelem csendéletében
csaknem virradatig
apám meséli arrafelé télen
így ment ez naponta
s a visszatérő falkát megszokni
sosem lehetett
a mi félelmeink pedig
közelebb lopóztak
hisz amint nekik a gyötrő sejtelem
a lámpafényben lüktetett
nekünk ereink hozzák minden
virradatváró dobbanásnál
ahogy az éjszaka tartósodik