erdely-telen.jpg

Görgényi éjjel

apám örökségéből

 

a hegyek nappal aludták

jókora csalóka téli álmuk

a falu élt kútkáva harang

perlekedés szekér

 

a szürkület öreg csőszként érkezett

homály és elnehezedés hazaűzte

komoruló porták eltévedt szédelgőit

a téli rettegés koromóráira

 

szobánk sarkában is csemeték lapultak

apám néném s két rokongyerek

nemrég ettek mosdottak imádkoztak

hogy hajnalig összebújva

kémleljék eljön-e még a következő hajnal

 

az asztalfőn dédanyám állt

a férfikemény asszony

lesben szegzett fegyverrel

az éjben ébredő hegyekre

 

a sötétség jött aztán akár a sors

gyanúsan és elkerülhetetlen

középütt az asztalon

két magaslángú petróleumlámpa

 

a ház körül a lopódzás első nesze

 

baljós gyerekreszketés hullámzik át

a betakart apró végtagokon

minden fujtatásra visszafojtott légzés

 

s az ablakban megjelenik

az első portyázó

indulattól torzult feje

 

széles pofa a kiéhezés

végzetlihegése

téli farkasbubda

fakaséhség

s farkasszem

a két lámpa apró de félelmetes

vadakat űző lángjával

 

a legnagyobb fiú odapillant

s szemére kapja kezét

hármójukban pedig

a rettegés hüllőmerevsége

okádja vissza percenként a kínzó időt

 

s dédanyám az ódon puskát

ablaknak szegezve az asztalnál áll

s mindnyájan mozdulatlanok

a halálfélelem csendéletében

csaknem virradatig

 

apám meséli arrafelé télen

így ment ez naponta

s a visszatérő falkát megszokni

sosem lehetett

 

a mi félelmeink pedig

közelebb lopóztak

hisz amint nekik a gyötrő sejtelem

a lámpafényben lüktetett

nekünk ereink hozzák minden

virradatváró dobbanásnál

ahogy az éjszaka tartósodik

süti beállítások módosítása