Tisztelt Külügyminiszter Asszony! Először is nem szándékozom más fórumon elküldeni Önnek levelemet, mert feltételezem, hogy figyelemmel kíséri blogomat, enélkül ugyanis nagyon hiányos képet alkotna a magyar belpolitikáról. Persze ez a kijelentés sem múlja felül túlértékelés terén az agóniáját élő Népszaváét, amely a magyarországi köztársaság megmentőjeként eseng tízezer új előfizetőért. Már-már fontolgattam, hogy én legyek az egyik, ha nem is a drámai önajánlás, de a mindennapi jókedv miatt, amikor a lapban megjelent az Önhöz intézett levél, melyet néhány - folyamatosan önnön fontosságtudatából élő -, sosem volt honfitársunk írt alá, kérve, hozza vissza közénk a demokráciát, amely a nemzeti kormánnyal megingott.

Nos, tisztelt Asszonyom, sajnálattal közlöm, hogy a Tom Lantos Intézet megnyitásán - egyéb elfoglaltságom miatt - nem leszek jelen. Azt azonban még nehezebb szívvel tudatom Önnel, hogy a demokratikus rendet féltő levél aláírói az Ön személyét használják fel súlytalanságukból némi kapaszkodónak, mert neveik már feledésbe merültek, többségüket nekem is egy kereső oldalon kellett azonosítanom: kik is voltak ezek az emberek valaha? Hm. Valaha se... Azaz mindig is annak a népakarat szerinti változásnak voltak az ellenségei, amely mellett hazánk lakossága legutóbb kétharmados többséggel voksolt. Vannak, akik a népet a démosztól féltik, pedig a kettő ugyanaz.

Úgyhogy Tisztelt Asszonyom, érezze jól magát Magyarországon, vigye el példaértékű hírünket az Egyesült Államokba, és itt tartózkodása során ne szegje kedvét a pánikkeltéssel még egyszer feltűnni vágyók hada. Na, ők aztán ott lesznek a megnyitó ünnepségen, ebben nem kételkedem. Meg is értem, egy ilyen jeles intézmény megnyitóján úgy illik, hogy sokan legyenek.

Tisztelettel: Pajor András - magánemberként