Forrás: Családi lap

Mi történt? Már beszélni is alig tud? Öt percet szántam az országértékelés összefoglalójának végighallgatására. Szamárságok és hazugságok egyvelege egy beteg embertől, aki nekünk ma aligha lehet ártalmas. Kétszázan hallgatták, ketten tüntettek ellene, mert már tüntetőket sem vonz. A protokollhelyek többsége üresen maradt, néhány reménykedő kegyenc pangott az első sorban. Mindegy, egyre inkább mindegy.

Viszont a beszéd egésze alatt kiderült, hogy vagy egy rossz fogsor, vagy az állapotának romlásából kialakult artikulációs hibák okozzák, de egyre hallhatóbban selypít, leépül. A beszéd végén egy egyszerű évszámhoz kötődő szóösszetétel, „az 1989-es változások” (benne a z-c-sz-z-c-c-s-z-s hangok közelsége) erős zavart okozott számára. Bár ő a tragikus őszödi beszédet próbálta ismét mosogatni, mostani megszólalása kísértetiesen hasonlított Medgyessy „útelágazódásához”.

Bosszúság és szánalom együtt kavarog bennünk. Az első azért, hogy ez az ember még mindig szabadlábon szervezgetheti saját műsorszámait. A másik viszont, hogy miért engedik, hát közvetlen közelében sehol sincs egy csepp részvét iránta, hogy legalább nem kéne mutogatni, ha már itt tart? Persze nekünk jó, hogy megosztást idéz elő, de már ez sem ütőképes. Nem ő a veszélyes, sőt, egyre kevésbé, sokkal inkább azok az erők, amelyek annak idején egy ilyen roncsot hatalomra engedtek és most pénzzel és befolyással újabb, hasonló megoldáson törik a fejüket.