Nyálkás, tapad és bűzlik a kommunisták hattyúdala. Sose sajnáljuk, ha átlépik majdan a parlamenti küszöböt, mert súlytalanul azért szórakoztatóak, Lendvai faciális nyugtalankodása, Gyuricsek jajveszékelése, legalábbis, amíg még szabadlábon van, Keller féltégla stílusa, de azért időről-időre legyenek megfelelően leosztva is, mert úgy teljes a műsor.

A schwartzbéláknak azonban nincs helyük a nap alatt, de a templomban különösen nincs. A Virágvasárnap Iszkázon történtekhez ugyanis egyet, s mást tudni illik. Először is, hogy ezen a vasárnapon az egész országban – így ott is – minden idők legkiválóbb püspökkari, választási körlevelét olvastuk fel. Másodszor: Kocsis Tamás plébánossal együtt voltam papnövendék, ugyan régen találkoztunk, de emlékeim szerint ő az az ember, akiről első látásra sem gondolnám, hogy egy kripli kommunistának érdemes odamenni hozzá és megfenyegetni. Harmadszor: a templomaink, a szentmiséink mindenki előtt nyitottak, de a szocialista jelölt kampányban ne menjen el templomba a saját körzetében, mert az legalább olyan paradox és ízléstelen megnyilvánulás, mint előzőleg elszegényített, nyolcvanöt éves emberekkel alamizsna-kampányt folytatni, amit a plébános kifogásolt, nagyon helyesen.

Tudok egy viccet. Schwartz betéved a katolikus templomba… Ja, na hagyjuk.