Az érett kereszténységhez minden bizonnyal szükség is van a csalódásokra. A hithez, és az azt képviselő személyekhez, közösségekhez rendre önös elvárásokkal, illúziókkal közeledünk. Aztán ezeknek porrá kell zúzódniuk, míg megszületik bennünk a felismerés: lehet, hogy csalódtunk az egyházban, elöljáróiban, papjaiban és a többi keresztényben, sőt, keresztényként önmagunkban is, de átérezzük, hogy mégiscsak ebben a közösségben van jelen az Isten, minden esendő emberi arculat ellenére, sőt, ezeken keresztül is képes megnyilvánulni.