Uram, Te vagy az élet és a halál Ura, de ezt az igazságot néha olyan nehéz értelmezni. A mai evangéliumban visszahívod ugyan barátodat, Lázárt az életbe, de csak ebbe a mulandó világba, a próbatétel az ő számára is folytatódik. Ezzel vezeted be legnagyobb csodádat: magát a feltámadást, amely az örök dicsőségre vonatkozik. Bennünket is életre keltesz minden gyónás által, de a kísértések ettől nem szűnnek meg, jó néhányszor bizonyítanunk kell még, hogy szeretünk, hogy ellent tudunk állni a bűnnek, vagy ha kell, fel tudunk kelni belőle a Te erődből. Segíts minket Jézus, hogy a maradék nagyböjti időt még jobban ki tudjuk használni az igazi élet reményének befogadására, a mai szentmisén tovább erősödjünk hűségben és áldozatos helytállásban. Ámen.
Lázár életre keltésének jelenete már előre megmutatja Jézus hatalmát a halál felett. Bennünket is Ő kelt életre lelkileg minden egyes feloldozás által. Kérdezzük meg magunktól:
1. Keresem-e a gyakori gyónás lehetőségét, hogy bűneim ne hatalmasodjanak el rossz szokásokként rajtam?
2. Számon tartom-e nagyböjti elhatározásomat?
3. Képes vagyok én magam is megbocsájtani, hogy Isten megbocsájtó lehessen velem szemben?
Mivel bántottam meg Istent az elmúlt héten?
Juhász Gyula: A föltámadt Lázár Uram, bocsásd meg, hogyha vétkezem, De ez az élet nem kell már nekem. Elhagytam egyszer és jó volt igen Aludni sírom áldott méhiben. Hallgattam, hogy a fű nő zajtalan, Ó, a síroknak mély nyugalma van. Már vártam, hogy virág meg rög leszek, Mikor e zajba visszavitt kezed. Úgy bánt e fény az örök fény után S az ember, aki bámul rám bután. A sok kiáltó és sok törtető, Ki mind hiszi, hogy úr és isten ő. A férgek lenn mind csöndesek nagyon, Pedig övék ott ország, hatalom. Engedd, hogy szépen visszatérjek én S tovább pihenjek békém éjjelén. Ki áment mondott, az mit kezdjen itt, Uram, bocsáss meg, engedj el megint!
