22. vasárnap

 2014.08.31. 00:47

329.jpg

Uram, kemény szavakkal vársz bennünket a mai napon. Egy hihetetlenül meleg hét után vagyunk, nehéz volt a munka, a kötelesség teljesítése, de még az utazás, sőt, a puszta túlélés is. Te pedig azt mondod: ne elégedetlenkedjünk, hordozzuk türelemmel keresztjeinket, hiszen így tartozhatunk hozzád. Az élet bármikor hozhat kiszámíthatatlan körülményeket, melyekben helyt kell állnunk. Ami kiszámítható, hogy vasárnaponként itt vagyunk nálad, a Te kezedbe helyezzük újból sorsunkat, törekszünk akaratod megismerésére és a vele való azonosulásra és erőt gyűjtünk keresztjeink viseléséhez. Te tölts el bennünket Istenünk szent áldozatod erejével. Ámen. Jézus megváltó művébe csak egészen tudatosan lehet belekapcsolódni. Ámen.

A Mester nem könnyű sikert, hanem kereszthordozást ígér, de ez legalább a valósággal szembesít bennünket, és tudhatjuk, hogy ennek vállalásával személyesen hozzá tartozunk. Kérdezzük meg magunktól:

1. Nem lázadozok-e a számomra kevésbé kedves köztelezettségek terhe alatt, jólélekkel fel tudom-e ezeket is ajánlani Istennek?

2. Törekszem-e rá, hogy folyamatosan a gyónásban megtisztult lélekkel éljek, hogy valóban minden szenvedésem és erőfeszítésem áldozattá váljon?

3. Nem vagyok-e néha én magam mások keresztje, igyekszem-e felelőtlenségeimtől kímélni környezetemet?

Mivel bántottam meg Istent az elmúlt héten?

 

Tompa Mihály: OLAJÁG

Ha meghajolt már a kereszt-nyomott váll,

Az ajkon némaság a gyász pecsét;

Sok szép reményt ha szíved elfecsélt,

S az élettel, világgal meghasonlál:

 

Legyen nagyobb erőd a fájdalomnál!

Hajnal derűl az éjből, bár setét, -

Érezd a könny s próbáltatás becsét;

Hidd, hogy atyád, hogy szán, szeret, ki dorgál.

 

Tűrj és remélj! Elmélkedjél, imádkozz!

Hadd térjen a beteg lélek magához ...

Így, ha követje ottfenn megjelent,

 

S mint a Noé galambja vissza-szárnyal

Zöld olajág- s az ég jó válaszával:

Mit ujra megnyersz: lelki béke, csend.