Ha az életeden, egy esemény, vagy egy teljes korszak miatt, amit nem tettél tisztába megfelelően, marad egy sérülés, próbálj visszatérni, és tedd rendbe, mert nemcsak Isten tartja számon, de a saját lelked is. Ha ez rövid távon nem sikerül, legalább hagyd meg nyílt sebként, hogy fájjon és ébren tartson, és igyekezz szabadulni tőle! A magunk mögött hagyott méltatlanságok, becstelenségek, a barbár önkeresés rombolásai olyanok, mint a tiszta fehér ingen az ormótlan, feltűnő folt, pecsét. Ha rávasalok, belesül és soha nem szabadulok tőle. Amint a világban általam okozott sebekbe cinikusan beletörődöm, afféle emberré válok, akár ha vallási mázzal is leöntve. Hogyan lesz ebből üdvösség? Nem tudom, hiányoztam arról a teológia óráról.