Uram, bőven van még hátra idő a nyárból, de az élmények nagy részét már magunk mögött tudjuk. Szikrázó pillanatok élnek az emlékeinkben, de itt, előtted az a kérdés is felmerül, hogy Veled szemben, a Te mércéd szerint hogyan álltunk helyt, mindaz, amit gyűjtögettünk, építi, szolgálja-e az örök életünket, vagy inkább gátol a lelki előrehaladásban? Persze, ezzel a szemponttal kellett volna kezdenünk a nyarat, de még van idő behozni bármilyen mulasztást, kiköszörülni bármilyen erkölcsi csorbát. Segíts bennünket Jézus, amint Péter apostolnak kezedet nyújtod ma a hullámok közé, hogy helytállhassunk a szabadabbnak tűnő pillanatokban is az igazi lelki szabadság szerint. Ámen.

Kedves Testvéreim, az Örömhírre való nyitottság gyűjtött közösségbe minket a mai vasárnapon. Péter apostol megtapasztalja a különös evangéliumi jelenetben, hogy részesül ugyan Jézus lelki örökségéből, de mindezt bármilyen lelkesen fogadja is, a Mesterrel való folyamatos kapcsolat nélkül nem tud mit kezdeni vele.

Kérdezzük meg magunktól:

1. Istentől kapok egészséget, tehetséget, erőt. Igyekszem-e mindezeket az Ő szándékai szerint használni?

2. Jézus követéséért hajlandó vagyok-e feladni néha az emberi számítás szerinti biztonságot?

3. Nem vagyok-e önmagam ellensége szenvedélyeim, indulataim, önkényes érzelmeim terén?

Mivel bántottam meg Istent az elmúlt héten?

Isten látomásban adja Illés tudtára, hogy a türelem hangján akarja megtérésre késztetni népét. Pál apostol minden áldozatot meghozna az ószövetségi nép megtéréséért, de el kell fogadnia a valóságot, hogy tagjai elutasítják az evangéliumot.

OLVASMÁNY ELÉ

A próféták is törékeny emberek voltak, elfáradtak az üldöztetésben és az emberek érdektelenségének láttán. Illés is a pusztába menekül. Isten látomásban adja tudtára, hogy a türelem hangján akarja megtérésre késztetni népét.

SZENTLECKE ELÉ

Az apostoli Egyház átélte a titkot, hogy az ószövetségi nép, amely hitt Istenben és várta a Megváltót, elutasította az evangéliumot. Pál minden áldozatot meghozna megtérésükért, de el kell fogadnia a valóságot.

Kányádi Sándor: Szelíd fohász

szelíd fohász az én fohászom

félig könyörgés félig hála

hogy nem juttattál s ezután se

juttass engemet szégyenfára

de eljut-e az én fohászom

eljuthat-e vajon tehozzád

útjaidat úton útfélen

szertartások barikádozzák

nem marad-e sziklára hullt

magokként vajon terméketlen

mit egy hosszú életen át

a jövendőnek elvetettem

tudom sokat eltékozoltam

abból mit rám bíztál sokat

de azért ne tagadd meg tőlem

holtomban se áldásodat