mit ugyan mit láttál a magyarban

mit reméltél a véredből fakadó hitvallás

vagy a kegyelem bogas ösvényei

hoznak majd üdvösséges gyümölcsöt

e hol túl szent hol túl vad hol túl hős

idegen nép lelkének mely magával

a történelemmel egyidős

talán az ifjú szűz lelkű Emeric

talán a jövőt lehelő táj szálai voltak

mik szenvedélyt engedtek

a Krisztusra talált ősi Keletnek

vándorló ösztönű magyar titkának

tapintásához öleléstől a vérig

főpapi rangtól

Velem sziklás hegyéig

találj ránk talján zarándok újra

hozd Róma hitét s e népbe vetett hitet

mely hinni magában egyre felejt

tán egyszer még egy vértanúi tekintet

a Velemre azt a hordót visszagörgeti

s ha újra barbár lett e föld lelke s a nyelve

jövevény Szent magori énekkel felelj neki