üszök rág romot kúszó sárga
zörgő tücskös fű alatt
emlékezetet koldul a múlt
vagy csak ami dicsfényéből
az üszök alatt megmaradt
emitt hős vitézek védték
hős papok nemzettermő életigéjét
s magát az elszánt hallgatóságot
melynek értelme lelke betört már
ám a vére még pogány volt
amott völgy melenget jövőt
bölcsőben ahogy illik ahogy nemes
s minden sarj mely a völgyből kinőtt
levegőt földet testvért hazát keres
s a táj maga lesz így közös bölcső
dallal körbeölelt ringatás
mely előcsalja mind az üszök alól
mi emlékekből nemzetsorssá fölnő
s e lankáknak az emlékezés lesz feloldozás