5. nagyböjti vasárnap

 2012.03.25. 00:00

Uram, a mai evangélium mindnyájunkat elgondolkodtat arról, hogy ami kellemetlenség és megpróbáltatás ér bennünket, a mennyei Atya szerető gondoskodásának, érlelésének eszköze lehet, hiszen Te lelked mély megrendülésében azt mondod: „De hiszen éppen ezért az óráért jöttem! Atyám, dicsőítsd meg bennem nevedet!” Kérünk, hogy a mai szentmisén tanításod, szentséged, közösséged által vezess minket a tisztább, mélyebb látásmód felé, hogy így dolgozhassuk fel tudatosan a csalódásainkat, fájdalmainkat, váratlan próbatételeinket és így szolgálhassunk Téged mindennapi kötelességeink által is. Ámen.

 

„Ha a búzaszem nem hull a földbe, és el nem hal, egyedül marad, ha azonban elhal, sok gyümölcsöt hoz” – mondja Jézus tanítványainak a kínszenvedése előtti napokban. Húsvéthoz közeledve mi magunk is Jézus áldozatába belekapcsolódva érezzük az igazi lelki, örök életre szóló termékenységet. Kérdezzük meg magunktól:

  1. Az elveim, vagy a tőlük független gyakorlati érdekek irányítanak döntéseimben?
  2. Kezembe kerül-e naponta a Szentlélek Híradó, rendszeresen követem-e a Nagyböjt napjait?
  3. Érzelmi életemet egyensúlyban tartja-e bensőséges Isten-kapcsolatom?

Mivel bántottam meg Istent az elmúlt héten?

 

Babits Mihály: Füst és korom közül

Füst és korom, megtorlik a Vád
feje körül, aki fáklyával megy
ilyen fulladt, szűk pincéken át.

Maró füst és keserű korom:
óh, be gonosz levegőt kell színom
bújkáló bús magyar útamon!

Megvakít, rág, bénít, töm, tapad.
Látjátok még lángom? Én nem látom,
csak a füstöt, ami visszacsap.

…Különös álarcosként halok
s úntan fogják képemet föltárni
a morc hullamosó századok,

…Ami kincseimben legcsudább,
ők lelik meg, mert ti eldobtátok,
mint a gyermek az almacsutát.

Árva, kemény, nedvtelen csutak:
mégis benne minden nedvek anyja,
a jövőnek szórt morzsa, a Mag.