Réthelyi Miklós professzor, miniszter, kultúrember, idős, sokat megélt magyar kiállt Alföldi Róbertért, akinek a Nemzeti Színház élére történt kinevezése része volt annak a Gyurcsány-féle, magyarságot arcul taposó történéssorozatnak, melynek fejezetei közt találtuk a 2006-os vérengzéseket, a szovjet megszállás "felszabadítássá" történő visszanevezését, vagy éppen a nagybeteg II. János Pál pápával történő, országunkat lejárató faragatlankodást. 

Az új kormány első lépései közt kellett volna ezt a komolytalan és súlytalan "Cokkolóóóm!" - stílusú genetikai képződményt olyan messze száműzni a kultúrától, hogy az emléke is köddé váljon. Szőcs védi (jó, hát szegény...), de hogy Réthelyi is ezt tegye, ez több, mint gyanús. Ki állhat e mögött a jelenség mögött? Milyen megfélemlítés, milyen alku, milyen érdek? Milyen megfontolás távolít el egy tudós minisztert ilyen messzeségbe saját nyilatkozatától? Mert ha ez kiderülne, azzal bizonyára az egyik magyarság-ellenes torpedóra vetülne némi fény, márpedig ennek a műfajnak ugyebár éppen az a módszertana, hogy sunyi és és lopakodó.

Nem Alföldi személyéről (bocsánat, szóval hogy írjam körül...) van szó, hanem a mögötte álló gépezetről, amellyel szemben lavírozni kell, hogy életben maradhassunk. Nem ez az egyetlen terület, valóban tudok hasonló kórház- és múzeumigazgatókról is. Ha pedig a kérdést túlgyanakodnám, akkor egyértelműen akkora balfácánság éktelenkedik a nemzetalázó megtartások mögött, aminek elképzelhetőségéhez az én fantáziám már túl szerény.