A világon a második ország vagyunk, a serdülőkori öngyilkosságok (lakosság szerinti aránya) terén. Kereshetjük a társadalmi, politikai, pedagógiai hatásokat és összetevőket, de ha igazán mélyen el akarunk gondolkodni a döbbenetes arányon, akkor irányuljon a fantáziánk egyetlen serdülőre, aki ki akarja oltani az életét, aki nem látja értelmét, hogy folytassa a tudatos létet. Azért ezt a kifejezést használom, mert az a fiatal, aki komolyabban is átélte az örök életről szóló hiteles tanítást, nem azonosítja személyiségét a biológiai valóságával, tudatos létét a földi élettel.

Amikor tehát mi egy távlatokkal teli, életerős, sokféle irányban tehetséges és szeretetre méltó kamaszt látunk, nem értjük, miért akar búcsúzni. Ő viszont menekülne, számára beszűkült a jövő. Persze, mi vagyunk a kívülállók, az egészséges életösztönnel élők, mi érzünk objektivitást. Ő viszont annyira elszakadt már ettől a gondolkodásmódtól, hogy még az avatott szakemberek is alig találnak visszatartó érveket a számára. El sem hisszük, hogy egy kedves, egyébként normális kis emberben ilyen távoli világ munkálkodhat.

A jelenség jóval differenciáltabb kifejtésre szorul, egy ráérzés-szerű, elnagyolt képletet mégis hadd vázoljak fel: ha máshol nem, legalább az iskolában, legalább felületesen, legalább személyeken keresztül találkozik minden serdülő a magyar géniusszal. Ha ellenáll is, ha közömbös is, megérintetté válik. Ez a szellemiség egyszer már rátalált igazi valójára a kereszténységben. Most már ettől elválasztva csonkul. Ugyanakkor a magyar faj – e sajátos géniusztól megérintett típus – nem eredendően európai, élhetne Afrikában, vagy az Északi-sarkon, akkor is ugyanilyen kivételes típus lenne. A globális liberalizmus számára egyértelmű megrontás, s mert identitása az átlagosnál erősebb, e romboló-mázoló tendencia jobban meg is sebzi. A harcedzettebbek vagy tompultabbak jobban alkalmazkodnak. A fejlődő, nyitott és érzékeny korosztály inkább összeomlik. Nézzük csak meg a felméréseket: idegen származású vagy szívű fiatalt milyen arányban találunk az öngyilkosok között? Nocsak, tehát nem is tűnik annyira képzelgésnek ez a fejtegetés?