Kísértés, böjt, engesztelés

Nagyböjt első vasárnapján, Szent Lukács evangéliumának híradásából megtanulhatjuk, hogy a sátán nem ismer lehetetlent, tapintatot, ha egyszer Jézust is megkísérti. A Mester azonban példát ad rá: nem az a dolgunk, hogy kivárjuk a kísértést, aztán ott hősködjünk, ha tudunk, hanem belátva a gyengeségeinket, keressük a lélek erőforrásait: például a böjtben, az önmegtagadásban.

Külön érdemes felfigyelnünk rá, hogy bibliai idézetekkel kísérti Jézust. A „Sola Scriptura”-elv, vagyis hogy hitünk forrásaként csak a Szentírás a mérvadó – itt bukik meg, az Írás kényünk-kedvünk szerint csűrhető-csavarható, ha nem társul hozzá a katolikus hit szerinti másik forrás: a Szenthagyomány – az Egyház élő tanítása. Ez a Szentlélek munkálkodása révén segít életre alkalmazni a Biblia sorait, méghozzá hitelesen, Isten akarata szerint. Ezért ad erőt a kísértések kivédése terén a hitünkben való állandó továbbfejlődés.

Ugyanakkor a böjt - engesztelés is. Ha meggyónjuk bűneinket, irgalmat nyerünk. A tömeggyilkos és a heves természete miatt veszekedő kisdiák – egyaránt. Ám össze sem mérhető kettejük bűne. Hol itt az igazság, ha egy őszinte gyónás után mindketten üdvözülnek? Nyilván ezért kell átmennünk a tisztítótűzön, a bűnök nyomainak, sebeinek szenvedéssel történő meggyógyítására. Ott fogjuk végképp és egyértelműen belátni, hogy egyetlen bűnt sem érte meg elkövetni, mert több bajt és szenvedést okoztunk magunknak, mint amennyi jó pillanatnyilag érezhető volt a bűnben. Ha viszont valaki ezt előre belátva részben már itt a földön el akarja kezdeni az engesztelést, másrészt ezzel nevelni is akarja magát a bűnök elkerülésére, akkor vállalja a böjtöt, az önmegtagadást, mi több, a vezeklést.

Hogyan? Az Egyház minimális, inkább csak figyelmet felkeltő önmegtagadásokat ír elő, ezeket mindenképpen meg kell tartani: Hamvazószerda, Nagypéntek, nagyböjti péntekek… Ahhoz azonban, hogy a Nagyböjtünk valóban negyven nap legyen, nekünk, magunknak kell egy minden napra szóló elhatározást tenni, vagy minden napra mást.

Néhány ötlet:

-                          Negyven napig nem nézek a TV-ben szórakoztató filmeket, vagy sportműsorokat, de minden nap olvasok legalább 10 oldal klasszikus irodalmat vagy hallgatok fél óra klasszikus zenét. Mindennek akkor van értelme, ha ez eddigi életem alapján szokatlannak számít.

-                          Naponként két önkéntes jócselekedetet megteszek a családban úgy, hogy nem várok érte elismerést, sőt még azt sem, hogy észrevegyék.

-                          Kedves vagyok olyan valakivel, akivel a legnehezebb, bár tudom, hogy neki jól esik.

-                          Észreveszek visszahúzódó embereket, tolakodás nélkül figyelmes vagyok velük.

-                          Többet imádkozom, komolyabban veszem a mindennapi lelkiismeret-vizsgálatot.

-                          Naponta 10 percet olvasom a Szentírást és 10 percet elmélkedem az elolvasott szövegről írásban(!).

-                          Kötelességeimben alaposabb vagyok úgy, hogy tudom, bizonyos dolgokat kifejezetten a felajánlás kedvéért teszek meg.

-                          Minden héten részt veszek legalább két hétköznapi szentmisén, a közbe eső napokon fontolgatom, amit a miséken hallottam.

-                          Kinézek valakit a templomban, akiért naponta kötött imával és saját szavaimmal is imádkozom.

-                          Papok éve van: lelki pártfogásba veszek egy papot, naponta felajánlok érte egy apró lemondást.

-                          Naponként elhatározom, hogy imádsággal és szóbeli buzdítással megpróbálok egy gyereket vagy fiatalt közelebb keresztséghez vagy hittanhoz vezetni.

Bőven adódnának még ötletek nagyböjti elhatározásokra, de senkit nem akarunk a bőség zavarába hajszolni.