tekinteted a rab város felett

bölcsen tovasiklik

egyetlen kardcsapássá

vált a történelem

lábaidnál jövő zsugorodik

a jelen csak csalóka verem

önhitt szócséplők hamis lapjárása

kard és glória küzdelem és szentség

e nemzetnek ezt kell kihordania

nincs olcsó történelmi mentség

hogy felettes hatalom mely kapirgál

kacatdombján úr lehet

a lelkiismeret a hit s a honbecsület felett

király és hős szent és magyar

László ki hol sújtottál

s csonkítottál tolvajt

némítottál becstelent

ám a szentség lovagi karjaidban

gyógyító erőként éppígy megjelent

s gyógyított koldust nemzetet

szigorral és bízó imával

s egy verejtékes diplomáciával

ahogy ma a lélekben koldus nemzetet

nincs vezér ki egybeimádkozná

s felette óvón suhintana egy vágást a légbe

hogy jól megfontolja ki újra reánk hozná

az ékverést a szóba szívbe határba vérbe

nagy király te szent ki szenteket

avattattál hogy szentül élni

a nemzetnek hivatása legyen

ruházd át ránk e bízó tekintetet

tudjunk a nap terhén túl szemlélni

örök hívást s nagyobb távlatokon

történelmi elhivatottságot

adj kezünkbe kardot és a századokon

suhints át s igaz vágyainkba

te olts bölcs türelmet s ha kell harci lángot