dédapám keze nyoma

ott ül a falakon a föld színe felett

alant viszont csak sejteni lehetett

apám álmaiból elősettenkedve

mi honol a titkos járatok és termek

mélyén messze lent elrejtve

hosszú rejtélyes éjszakák

képeit csak ritkán idézte

amint egy hangzavar irányába indult

a helytől kortól megigézve

s egyre tisztult e hang vitézek

kurucmód mulattak

s a hol lelkes hol keserves ének

alatt sustorogva adták tovább

a fáklyák szellemidéző fényében idelenn

mit üzen mikorra mozgósított

a nagy fejedelem

azóta ha Bécsújhely falai alatt

elsuhanok átsuhan rajtam

egy fojtó gondolat

itt volt rab Erdély fejedelme

ahogy Erdély rab ma s rangja

szabadsága

Görgény-hegy alá van eltemetve