Hogyan tartanak számon barátaim, diáktársaim, munkatársaim? Szellemes vagyok, lelkesítő, de befolyásolható? Vagy kitűnő, bölcs tanácsokat tudok adni, de megfagy köröttem a légkör? Jézus egyszerre kéri, hogy mi, az Ő követői jelentsük az élet igazi ízét, de az Ő világossága szerint. Kérdezzük meg magunktól:
1. Egyértelmű-e a Jézushoz tartozásom megnyilvánulásaimban akkor is, ha ez néha az adott pillanatban ésszerűtlennek tűnik?
2. Helyes döntéseimet, tanácsaimat nem rombolja-e le szeretetlenségem, pesszimizmusom?
3. Lelkes tanúságtevő vagyok-e, vagy csikorgó fogakkal próbálok erkölcsös maradni?
Mivel bántottam meg Istent az elmúlt héten?
Reményik Sándor: Világ világossága
Magas állványon nyitott Biblia -
Mögötte szikár gyertyaláng lobog.
Ember sehol.
Ez az Ige -
Akit talán mindenki elhagyott.
Ketten vannak csak: a Könyv és a Fény. -
Ez az Ige -
Világ végén talán,
Vagy kezdetén.
Úgy érzem most:
Világ végén talán.
Ez az Ige:
Társtalan Fölség, fölséges Magány.
Ki bírja ki?
Ember nem bírja ki.
Poéta ki nem bírja.
Ezt a magányt. - -
Csak a Világ Költője,
Ki verseit a végtelenbe írja.
Ez az Ige.
Nem a megszokott kép.
Nincsen gyülekezet.
A családi kör nem üli körül.
Nézd, be szikáran lángol,
Félelmesen világol.
Önmagának örül.
Világok tornyosodtak fel Öléből
S vissza világok hullanak Ölébe.
S nézd, mily magára van:
Még egy szerzetes sem hajol fölébe.