Életünk a várakozás korszakába lépett.
Valaki közeledik, aki már a lelkünkben él.
Valakinek szeretnénk megfelelni,
Hogy örömmel érkezzen és
Megfelelő szállást vegyen nálunk.
Erre készítenénk fel a lelkünket,
De annyi hiányosságot találunk benne,
Most pedig időt kapunk mindennek pótlására.
Rónay György: Advent első vasárnapja
Amikor a fák gyümölcsöt teremnek,
tudhatjátok, hogy közel van a nyár.
Tűzre dobhatsz, Kertész, mert nem terem meg
korcs ágaimon más, mint a halál?
Amikor jelek lepik el a mennyet,
álmunkból kelni itt az óra már.
De ha hozzám jössz, pedig megüzented,
angyalod mégis álomban talál.
Meg akartál rajtam teremni, rossz fán;
Nem voltál rest naponta jönni hozzám.
Ajtóm bezártam. Ágam levetett.
Éjszakámból feléd fordítom orcám:
boríts be, Bőség! Irgalom, hajolj rám!
Szüless meg a szívemben, Szeretet!
Ádventünk új lehetőséget jelent Jézus várásában a lelki megújulásra. Kérdezzük meg magunktól:
1. Milyen elhatározással próbálom formálni magam, hogy méltóbb módon várhassam Jézus megszületését a lelkemben?
2. Gondolok-e naponta a második eljövetelre, a váratlan számonkérésre?
3. Igyekszem-e Ádventben a lelki szempontokra figyelni, háttérbe szorítva a Karácsonyra való földies készületet?
Mivel bántottam meg Istent az elmúlt héten?
"Akkor akarsz bűnbánatot tartani, amikor már nem tudsz vétkezni? Ez esetben a bűn hagyna el téged és nem te a bűnt." Szent Ágoston