Urunk, naponta megterhelnek bennünket a hatalmi csatározások hírei, olykor úgy érezzük, elegünk van mindebből, szeretnénk végre a magunk urai lenni. Akkor viszont ráébredünk, hogy ez is mennyire nehéz, nem találunk igazi egyensúlyt benső életünkben, végre egy olyan uralkodóra lenne szükség, aki ebben segít minket, megtanít a helyes szeretetre, az önuralomra, a boldogság hiteles keresésére, az élet igazi értékeinek feltárására, elsajátítására. Így találunk Rád, Urunk, az egyházi év utolsó vasárnapján, Krisztus Király ünnepén, arra vágyakozva a mai szentmisében, hogy a Te tiszta, végtelen jóakaratú uralmad érvényre jusson bennünk. Ámen.

Ismét egy egyházi év végére értünk, a mai vasárnap, Krisztus Király ünnepe mintegy megkoronázza az eltelt esztendőt, és ezzel együtt magát az időt és a történelmet.

Kérdezzük meg magunktól:

1.     Az eltelt egyházi évben mivé formált a Krisztus életébe való bekapcsolódás, megfelelően éltem-e a kegyelmi lehetőségekkel?

2.     Mindennapi döntéseimben Jézus-e az igazi Úr, az első szempont?

3.     Önmagam vagy gyermekeim életében hol van az a kritikus pont, ahol Jézus a második vagy sokadik helyre kerül?

Mivel bántottam meg Istent az elmúlt héten?