Szentendre a történelmi kereszténység felekezeteinek, a művészeti és etnikai sokféleségnek az a fellegvára, amely úgy lett a magyarság egyik böszke gyöngyszeme, hogy semmit nem vett el közös múltunk értékeiből. Itt magyar a szerb is, a katolikus, a református is, Kovács Margit, Czóbel és Barcsai és visszaemlékszem diákkoromból Vujicsics Tihamér szerb származású magyar zeneszerzőre, aki a balkáni zenevilág népszerűsítését vállalta Magyarországon, de a sajátosan magyar hagyományok felkarolásával (Palóc fantázia, Kalotaszegi concerto, Drágszéli táncok).

Itt neveltek négy esztendőn át a ferences atyák, és magyarságom gazdagításának igazi forrásaként a kereszténységet adták át úgy, ahogy Szent Pál fogalmaz: "Vizsgáljatok meg mindent, ami jó, azt tartsátok meg!"(1Tessz 5,19).

Nincs miért féltékenykedni a magyar kultúrának. Elég erős hozzá, hogy tovább gazdagodjon.