aa.jpgÚjabb négy évre bizalmat kapott Pajor András atya a Keresztény Kulturális Akadémia élén. Az elmúlt esztendők programszervezése, kulturális kapcsolatok építése, irodalmi és teológiai könyvtermése meggyőzően támasztották alá a jelenlegi elnök megerősítését. Az akadémiai kuratórium a Védnöki Testület tagjainak állásfoglalása alapján döntött.

Felme-rült-e, hogy más megoldás is lehetséges?

Persze. Még olyan szabályunk sincs, hogy az elnöknek akadémiai tagnak kell lennie, ne lehetne őt kívülről felkérni. Az újraválasztás persze legjelesebb íróink, művészeink, tudósaink részéről nagyon megtisztelő, de a mögötte meghúzódó alkotói barátság még fontosabb. Az Akadémia eddigi évei alatt mégiscsak kiforrott egyfajta sajátos karakter. Elsősorban a támogatók jóvoltából a legszegényebb emberekhez juttatjuk el a világszínvonalat. Akár a fővárosban, akár a tanyavilágban vagy éppen a külhoni területeken. Aztán közös asztalhoz ültetjük kiemelkedő művészeinket, tudósainkat, hogy szerény agapé mellett cserélhessenek gondolatokat, gazdagíthassák egymást. Egy következő lépés a Keresztény Országértékelők sorozata, amelyen igen népes közönség és eleven média-érdeklődés mellett kapnak teret olyan sajátosan hívő gondolatok, amelyek eszerint formálhatják tovább a közéletet. Végül pedig beférkőzünk az egyes szakmai szférákba: a felsőoktatásba, a tömegtájékoztatásba, a könyvkiadásba, a színházi életbe a Cornelius-díjak évenkénti átadásával.

Mennyire hat mindez arra a plébániai életre, melyet az atya vezet?

A kassai téri közösség igazán példás lelkesedéssel áll mellettem, de remélem, én sem maradok adós, itt, a programok gazdagsága az ölünkbe pottyan. Jó néhányan úgy kerülnek közénk, hogy a kultúra vonzza őket közösségi házunkba, aztán a templomi életre is fogékonyabbak lesznek. Ez a kölcsönhatás magától értetődő, hiszen a hiteles kultúra a hit, az evangélium holdudvara. Ettől válik misszióvá.

Ha már ez a szó elhangzott, András atya másfajta misszióval is járja az országot, sőt, a külhoni területeket is.

Több mint negyedszázada folyamatosan jelennek meg a könyveim, de soha ennyi bemutató előadásom nem volt még, mint a Nemzettudat erkölcsteológiájával. Persze érthető, ez egy tipikusan hittani vakfolt hiánypótló betöltése, ugyanakkor, ha már ott vagyok valahol, a közönség minden másra is kíváncsi, főként az egyház jövőjéről szóló egyedi elképzeléseimre a hitoktatás, a papság, az ifjúsági lelkivezetés terén.

Kellemetlen kérdésnek tűnhet, de belefolyik-e az Akadémia a közéletbe, vagy ettől igyekszik tartózkodni?

A küldetésünk a hit szellemi hídjainak építése az értékes kultúrán keresztül. Ha ez a közéletet, vagy annak egyes részterületeit érinti, akkor attól sem riadunk vissza. Sosem leszünk politikai testület, de van közéleti és szakmai szekciónk is, amelyeken keresztül irányelveket adunk, amikor ez szükséges.

Hogyan fogalmazza meg a következő négy évre saját elnöki ars poetica-ját?

Ha azt mondom, hogy még erőteljesebben a magyar keresztény kultúra szolgálatába vetem ma-gam, ez elég sablonosnak tűnik. Pedig minden szó fontos benne. Sajátosan magyar jelleggel tevékenykedem, mert a Szentlélek templom plébánosa vagyok és a Lélek minden Pünkösdkor (meg persze máskor is) magyarul szólal meg belőlem, ez az Ő szándéka. Határozottan keresztény előjellel teszem mindezt, mert lelkipásztorként az evangélium hirdetése a dolgom. A kultúra az evangélizáció eszköze, a szolgálat szelleme pedig a kiemelkedő tisztségben is megőriz egyszerű embernek, hogy a rám bízott értékek és a mellém álló kivételes személyiségek révén is a kegyelem művét gyarapíthassam.                                                           Gyimesi Marika