Farkasmagány

 2014.06.14. 23:35

farkas.jpg

Ha valaki lát, nem is érti, miről beszélek, ha azt mondom: magány. Nyüzsgés, ünnepek, csoportok vesznek körül, esti egyedüllétemet megtörik a kollégisták, a telefonáló barátok, ha nagyon jól szervezem az életemet, jut csend is, és akkor jelen lehetek igazi otthonomban, a lélek hajlékában.

Mit érzek, ha magányról beszélek? A belém fojtott üzenetet. Mégis hogyan? Miért? Nem hallgatnak elegen a szószékről, a katekéziseken? Ó, dehogynem, aligha akad az enyémnél figyelmesebb, hálásabb hallgatóság. Nincs elég meghívás, előadás, más közösségekkel, kulturális körökkel való találkozás? Hiszen soha ennyi könyvbemutatót nem tartottam határon innen és túl, mint legutóbbi könyvemről, "A nemzettudat erkölcsteológiájáról". Akkor hát hol a belém rekedt üzenet?

Kimentem a divatból... jó ennyi idősen, de hát még az élet legjavát élem, Istennek hála: tele erővel és sok-sok eredmény biztató visszajelzésével. Csak éppen szólnék a nemzethez, fékezném a kapkodást, a pánikot, az indulatok megfontolatlanságát, mondván: alapozzuk az értelmes, átgondolt hitre történelmünket, onnan merítsük az erények és a széles látókör igazi példáját. Ez azonban alig érdekel valakit: szeretünk pánikolni és öklöt rázni, hajszolni a gyors és hamar hervadó társadalmi sikereket, aztán elnyomottnak érezni magunkat, ha saját kardunkba dőltünk a rövidtávú, vagy túlfantáziált gondolkodással.

Szólnék a fiatalokhoz: tartsátok nagyobb értékeknek a szentségekkel való folyamatos együttélést az egymással való együttélésnél! A benső, Istennel való élő kapcsolatot, Őbenne mindenkit igazabban megtaláltok, mint a felszínes, érzéki, emberi megfontolások közt gyötrődő összeállásokban!

Szólnék a családokhoz: legyenek klasszikus szellemi forrásaitok, merítsetek közös érdeklődéssel a magyar géniuszból, a kontinens keresztény gyökereiből, sőt azt is elmondanám, hogy miként, milyen módszertannal. Szerezzetek be egy petróleumlámpát és élesszétek fel csendes estéiteken a magyar népmesét, népballadát és népdalt, örökítsetek varázslatos és tartalmas romantikát gyermekeitekre! És amikor azt mondjátok: már van kettő, egy a mamának, egy a papának, van három, négy, ezért vagy amazért, akkor vállaljatok még egyet a mennyei Atyának és ha elég nagy a lelketek hozzá, akkor egyet a magyar Hazának is.

Szólnék a papnövendékekhez: olyan nehéz megóvni a plébániákon, családokban, lelki közösségekben az elhivatott fiatalok lelkét a félrevivő hatásoktól: becsüljétek meg, hogy a tiéteket sikerült és meghallottátok a Lélek szólítását, óvjátok ezt a "lázas éjeket" termő, izzást hozó hangot egy életen át és ennek rendeljetek alá érdeklődést, életformát, kapcsolati stílust, szorgalmat, nemzettudatot és mindent, ami a hivatással együtt járhat.

Előre tudja mindenki, hogy ilyesféléket mondanék, ezért reked belém a szó, csillogóbb szónokok, könnyedebb eszméi jobban fényezgetik a mindenbe belenyugvást, inkább tompítják a sodródás tragikumát.

Ha valakit mégis érdekel a belém oltott szikra, tőlem eredő üzenet, az ezen az oldalon megtalál.