Irgalmatlan irgalom

 2015.09.16. 00:32

szentistvankez.JPG

     Európa iszlamizációja folyik, felgyorsult és erőszakos módon, migráns-falóba becsomagolva. A szervezett katonai alakulatok közt valóban találni menekülteket is, a százalékokat nehéz felállítani, különösen azért, mert bőséges, szülők nélküli gyermek-statisztériát is küldenek a bevándorlókkal. A migránsok általában sokszor tűnnek szükséget szenvedőknek, máskor a kiosztott – vallásukhoz alkalmazkodó – élelmet is eldobálják, az ásványvízzel együtt, hiszen jó néhányan magyar családjaink számára felfoghatatlan mennyiségű, ismeretlen eredetű pénzzel rendelkeznek.
     A lakosság a jelenlegi adatok szerint túlnyomó többségben, azaz messze kétharmad felett a határok és a törvényesség tisztleletben tartásának szigorítása mellett foglal állást. Némelyek viszont irgalmatlansággal, sőt, migráns-ellenességgel vádolják a nagy többséget, amely pedig egyszerűen az ország jogbiztonságához ragaszkodik. Számon kérhető az Eurót túl szerény árfolyamon váltó kereskedő, de számon kérhetetlen a magyar rendőrökön átgázoló határsértő. Számon kérhető a nagy köteg pénzből fizető migránst számla nélkül Bécsbe szállító magyar taxis, de számon kérhetetlen a regisztrálni nem hajlandó, személyi azonosság nélkül utazgató migráns.
     Irgalom? Persze, segélyszervezeteink és aktivistáink a helyükön vannak, a pillanatnyi segítségnyújtás nem kérdez, gyanakvás nélkül gyógyít és adakozik, így van rendjén. Ugyanakkor mintha a társadalom egy részének egyszerre bomlott volna fel a józansága, amikor az egyházon teljesen illetéktelenül, kitekerve és túldimenzionálva vasalná be a pápa menekült családok befogadására vonatkozó intelmét, ami nyilván lényegesen több rétegű feladat, mint a spontán segélyezés. Ezzel egyidőben, mintha hirtelen, megszűnt volna a saját hajléktalanjaink, hátrányos helyzetű családjaink, veszélyeztetett, határon túli honfitársaink problematikája. A magyar hajléktalant el is zavarják, ha éhes és egy szendvicset kér a migránsok segély-adagjából.
     Nem szakadt ketté az ország, egyre szűkül a liberális és posztbolsevik réteg, de mindinkább nyilvánvalóvá is válik, hogy az irgalom erénye kinél teljes körű, tehát kinek fontos a nemzet megmaradása, gyermekeink, unokáink lelkiismereti szabadságban megélt jövője, és ki feszíti a húrt a nemzeti kultúrának, összetartásnak és őseink hagyatékénak direkt módon történő letaposásáért. Mert a migráns-kérdés körül egyértelműen a nemzet és nemzetellenes erők ütköznek ismét, de még az önmagukat hívőnek tartók között is a liberális és a hiteles vonal.
     Mitől hiteles? A nemzettudat, ha nem jár együtt tudatos, aktív kereszténységgel, akkor csak holt múzeum, az élő nemzettudat nélküli kereszténység pedig szektáns. Ez két, egymást kiegyensúlyozó lelki tényező, az egyensúly megbomlása pedig egyeseknél éppen most nagyon komoly példát nyer.
     Mi tehát a részvétlenség a migránsokkal kapcsolatban? A hódító és gazdasági kalandor migráns trükkje a mi részvétünk elővarázsolása. A menekülteket viszont, ha valóban azok, segítenünk kell. Vajon segítség-e, ha az itteni beilleszkedésükkel végleg elszakítjuk őket az identitásuktól, vagy hagyjuk, hogy ők gyengítsék meg a miénket? Nyilván, egyik sem az. Az ideiglenes, emberhez méltó élet megteremtése mellett két állandó követelményről nem szabad megfeledkeznünk. Az egyik, hogy mindenképpen a menekülteknek kell alkalmazkodniuk a magyar kultúrához, keresztény hagyományhoz, életstílushoz, anélkül, hogy mi bántanánk az övét. Csak olyan mértékben befogadóképes az ország, ameddig ez fenntartható. A másik, hogy a hosszú távú cél a szülőföldjükre, őseik hazájába való visszajutás, ahol egy még erős kontinensnek, Európának áldozatokat kell hoznia az emberhez méltó élet lehetőségének visszaállításáért.