VESZPRÉM, VESZPRÉM!

 2015.02.10. 14:30

jegyzet_sablon.jpg

Előre elmondom: nem kampányolok, és nem azért, mert papként nem tehetném meg, ezt vagy bármit, amit más állampolgár is megtehet, de tekintélyromboló lenne részt vállalnom egy ilyen versengésben, még drukkerként is. A fideszes jelölt – úgy hírlik – rendes, rátermett ember, legyen ennyi elég! A Jobbik ismét megoszt. Ők ilyenek. A baloldal közös jelöltet állít, mert pártjaik külön-külön már az enyészet kellemetlen szagú jeleit tudnák csak felmutatni, ám közös jelöltjükben összegződik mindez, a rossz hírű, fiatal pedagógus akár veszít, akár nyer, egy igen lassan leeresztő korszak és irányzat ikonja, végzetes emberhiányának kínlódó terméke. Ez persze az igaz lelkű magyaroknak nem olyan rossz hír, de fájdalmas, hogy ismét egy patinás, régmúltunkat őrző város került ennyire méltatlan helyzetbe. Ha az emberekből kikopik a történelmi tisztesség fogalma, ez ahhoz hasonló jelenség, mintha alapvető higiéniai követelmények, vagy a társasági együttélés bármilyen formája, esetleg az írni-olvasni tudás veszne el az életünkből. Veszprémnél győzte le Szent István Koppány seregét, ami nem egyszerűen a kereszténység és a pogányság közti összecsapás volt, sokkal inkább a nemzeti megmaradás és az öncélú hatalom küzdelme. A Királynék Városa az ország legősibb püspökségeinek egyike, több mint húsz éve érseki székhely, nem kell vallásosnak lenni ahhoz, hogy ennek bármelyik helyben lakó polgár felfogja a jelentőségét. Kiemelkedő személyiségek érkeznek ide, és szembe találják magukat az óriásplakátokon egy meghökkentő, árulkodó arckifejezéssel. Rendben van, a képviselőválasztás nem szépségverseny, de azért a közéletben való részvételhez mégiscsak elengedhetetlen a minimális komolyan vehetőség. A kívülállók elképedve csóválják a fejüket, és megkérdezik: mi folyik ebben az országban? És valóban: hogyan kerülhettünk megint ilyen helyzetbe, amikor negyedszázada szabadon választhatjuk meg a sorsformálóinkat? Itt már nemcsak a választásról van szó, kedves Veszprémiek! Mert a Ti városotok nem egy lepusztult, valamikori bányászparadicsom, hanem magyarságunk egyik bölcsője. Több tartást, több jó ízlést érdemelne. A hely szellemének őrzése az ott élők feladata, aminek nemcsak választásokkor, hanem elsősorban csendes, családi, téli estéken, közösségi összejöveteleken, egyházi ünnepeken kellene megnyilvánulnia. Ha ezt mindenki komolyan venné, akkor talán fel sem merülhetne, hogy egy történelmi városon keresztül az egész országot provokálják egy-egy méltatlan jelölttel.