keresztelo-janos-02.jpg

 

Urunk, megkeresztelkedésed ünnepe saját keresztségünket, kereszténységünket juttatja eszünkbe. Lelkünkben eltörölhetetlen jel tanúskodik arról, hogy Hozzád tartozunk, de rossz belegondolni, hogy hányan vannak ugyanígy és ügyet sem vetnek rá. Nemcsak keresztségünkért adunk ma hálát Istenünk, hanem azért a kegyelemért is, hogy a körülmények, a neveltetésünk, a közösség megtartó ereje, sok jó példa és lelki érintés úgy hozta, hogy mi itt lehetünk Nálad, Veled léphetünk lélekben ma a Jordán folyóba és Keresztelő Szent János kérlelhetetlen tekintete alatt a Lélekben megújul felettünk atyai szózatod, ismét kinyilvánítod, hogy szeretett gyermekeid vagyunk. Segíts, a mai szentmisén erőt gyűjtenünk egy olyan hitélethez, amellyel nemcsak parancsaidat és a különféle egyházi előírásokat teljesítjük, hanem ezeken túl arra is törekszünk, hogy kedved is teljen bennünk. Ámen.

Isten szeretett gyermekei vagyunk – ezt a tudatot erősíti meg lelkünkben a Szentlélek a mai evangéliummal, amint Jézus felett a Jordán folyóban elhangzik az Atya szózata.

Kérdezzük meg magunktól:

  1. Mint Isten szeretett gyermeke, családtagként élek-e Isten családjában, az Egyházban?
  2. Vallási életem nem érzelmeken alapul-e, felelősnek tartom-e magam a kereszténység jövőjéért?
  3. Gyermekeim, unokáim meg vannak-e keresztelve és hívő nevelésben részesülnek-e?

Mivel bántottam meg Istent az elmúlt héten?

Miseolvasmányok: A próféta a Messiásról beszél, akinek küldetése minden néphez szól. Reményt, bátorítást ad: a megrokkant nádat nem töri le, hanem felegyenesíti. Péter beszéde tanúskodás Jézus istenfiúsága mellet. Az Atya maga igazolta Őt.

 Gondolatok a hétre:

A kereszténység megkerülhetetlenné vált, akár mérceként, akár gúny tárgyaként, akár az önmaga elől keservesen vagy cinikusan rejtőző ember indulatának tárgyaként jelenik meg. A krisztusi ember nem áll bosszút, de nem menekül el az őt ért provokáció tanulságai elől, az alázat a tárgyilagos szemlélettől hiteles.

Egy fiataltól hallottam a héten, korábbi éveinek leszűrt, letisztult tanulságaként: "Eltávolodni a hittől - ez olyan, mint egy betegség, aminek időről időre újabb és újabb szövődményei alakulnak ki. Persze vissza lehet térni hozzá, de a szövődmények roncsolása megmarad a szervezetünkben. Bizonyára kerülőúton is eljuthatunk az üdvösségre, de kockázatosabb is, nehezebb is, mert az ember tele van hegekkel, csonkultságokkal".

Én erre hozzátettem Keresztelő Szent János szavainak idézetét: "Hordjatok el hegyeket, töltsetek fel völgyeket, ami göröngyös (az Úr előtt a lelketekben) váljék sima úttá!".

Sík Sándor: Hiszek (részlet)

Hiszek, és hitem súlyos és kemény.
Nem tünde tan, nem pille vélemény.
Nincs benne így-úgy, bárcsak és talán:
Igen és nem
, kereken, magyarán.

Semmi csűrés és semmi csavarás,
Ínyeskedés és köntörfalazás:
Hiszem és vallom, szeretem és élem,
Amit az Egyház hinni ád elébem.
Ebben a hitben élek és halok:
Katolikus vagyok.

Hiszek egy Istent, ki három személy,
Az élő Istent, aki bennem él,
S akiben élek, mozgok és vagyok,
Kinek tenyerén megsimulhatok.
Akinek rám is éber gondja van,
És cselekszik bennem és általam.
Aki mozdítja minden mozdulásom,
S én jóban-rosszban boldogan imádom
Intéző édes mély akaratát.
Hiszek Istenben, hiszem az Atyát.