14. vasárnap

 2011.07.03. 01:46

Jézus, ma kifejezetten hívsz bennünket, különösen is azokat, akik megfáradtak és az élet terhét hordozzák. Éppenséggel nyár van, túl vagyunk az első táborokon, nyaralásokon, arra gondolunk, hogy ugyan mitől lennénk megfáradtak? Aztán eszünkbe jut, hogy a nyár éppen a lazulással késztet tétlenségre, a kötetlenséggel lelki leeresztésre és amikor Előtted állunk Urunk, akkor érezzük, hogy ez a küzdelemnek egy újabb korszaka, nem akarunk Tőled elszakadni, de nehéz melletted maradni. Itt vagyunk hát, éppen vakációs lelki terheinkkel, hogy Te felüdíts bennünket azzal, hogy a Te igádat helyezed ránk, az összeszedettség, az imádság, a szeretet, és a hűség édes terhét. Add, hogy mindezt hálása, készséges lélekkel fogadjuk el tőled a mai szentmisében. Ámen.

 

Jézus hívó szava nem egy sikeres egyesületet vagy a gondtalan emberek seregét hívja egybe, hanem a megfáradtakat. Őket sem megkönnyíteni, hanem felüdíteni és megerősíteni a keresztény hivatás hordozásához.

Kérdezzük meg magunktól:

1.      Ki nekem Jézus? A lelki elsősegély mestere, amikor bajban vagy kísértésben szenvedek, vagy életem minden helyzetének irányítója?

2.      Kezembe kerül-e naponta Jézus szava az Evangéliumban, hogy egyre tisztábban érezzem velem kapcsolatos akaratát?

3.      A nyár Istenben gyarapít-e, igyekszem-e eszerint felhasználni az időt?

Mivel bántottam meg Istent az elmúlt héten?

 

R i c h a r d  B a c h:

Illúziók (részletek)

 

Olyan gond nincs,

amely ne hozna
kezében ajándékokat
neked.

A gondokat azért keresed,
mert szükséged van
ajándékaikra.

***

Nem kél
olyan vágy benned, melyhez
ne fakadna erő is benned
valóra váltani.

Meglehet,
hogy azért meg kell
dolgoznod érte.

 

ÁLDOZÁS UTÁN

 

Egyedül voltam én sokáig.
Majd eljöttek hozzám sokan.
Magad vagy, mondták; bár velük
voltam volna én boldogan.

Mióta éltem, forgószélben
próbáltam állni helyemen.
Nagy nevetség, hogy nem vétettem
többet, mint vétettek nekem.

(József Attila)

 

Uram, néha úgy érzem, bár sokan vesznek körül, magamra hagynak, magányt adtál nekem. Néha meg úgy, hogy az élet forgószeleinek sokaságában akarsz próbára tenni. Kérlek, ne engedd el a kezem, amikor méltatlankodni lenne kedvem, magamra hagyatottságom, mások bántása, vétségei, sértései miatt és ne engedd, hogy vesztesnek érezzem magam, ha nem vágok vissza öncélúan, hanem megóvom magam attól, hogy beszennyeződjek. Vond áldozatodba minden fájdalmas megfontoltságomat, alázatomat, minden megszégyenítést kockáztató, de határozott helytállásomat, minden együttérzésemet, s minden erényt, melyet a Te kegyelmedből szabadon fogadtam el. Ámen.