Szentháromság vasárnapja

 2011.06.18. 23:55

Urunk, gyönyörű és felemelő ünnepek után vagyunk. Megváltásunk titkait megrendülten éltük át. Jézus az irántad való engedelmességből szenvedett és halt meg üdvösségünkért. Ötven napunk volt örülni a feltámadás valóságának és hogy mindez személyes reménnyé is váljon számunkra, kiárasztottad ránk Szentlelkedet. Mennyei Atyánk, Megváltó Fiú és megszentelő Szentlélek, Szentháromság egy Isten, a mai ünnepen egyszerre szeretnénk hálát adni mindezért és imádni Téged, Istenünk, mint Szentháromságot. Köszönjük, hogy legmélyebb titkaidba beavatsz bennünket Urunk, és tudjuk, hogy ezt is üdvösségünkért, a hitben való nagyobb érettségünkért teszed. Tégy minket fogékonnyá ezen a szentmisén is tanításod befogadására. Ámen.

 

A Szentlélek érlelte meg Egyházának az Istenről szóló pontos fogalmakat, melyekre Jézus már rávezetett bennünket. Egy Istenben három személyt, a három személy életében pedig a tökéletes szeretetet tiszteljük, amely nekünk is mintát ad családi életünk, baráti kapcsolataink és az Egyházhoz való kötődésünk felépítésében.

Kérdezzük meg magunktól:

1.      Keresztvetésem nem megszokott-e, valóban lelkesít-e, hogy Isten legmélyebb titkának megvallásával kezdem imádságaimat?

2.      Törekszem-e a Jézustól tanult hiteles szeretetre, hogy elkerüljem e téren az önzést és a képmutatást?

3.      Tüzeslelkű vagyok-e Isten dolgaiban, nem viseltetem-e közönnyel az Egyház kezdeményezései iránt?

Mivel bántottam meg Istent az elmúlt héten?

 

A kibontakozásra nem szoruló időtlen végtelenség: az Isten. 

A személyiség burkából kiemelkedő emberi lélek azonosul az Istennel, nem úgy, mint a csönd a csönddel, hanem mint a zaj megszűnése a csönddel.
Az ember, mikor zártságból megszabadul, háromféleképpen látja az Istent: mint a létezésen túli, vonatkozás-nélküli lényeget; mint a mindenséget beburkoló és telesugárzó szerelmet: s mint a véges személyiség leomlása után felragyogó végtelen lelket. Weöres Sándor

 Adj nekem Uram az áldozásban benső látást, hogy azt is átéljem benned, amit az értelmem még képtelen felfogni itt, a földön.

Szentháromság Isten! Segíts átéreznem a Te benső szereteted örömét, legyen erre jó alkalom a nyári pihenés, a felszabadulás a több imádságra, és az új élményekért elmondott mindennapi hálaadás. Ámen

 

Juhász Gyula: Az én magányom

 

A föld királyai előtt kevélyen

És magasan fönn hordom a fejem,

Egy istenem van: a lelkembe mélyen

És magamat csak hozzá emelem.

 

Szolgáljatok ti múlandó uraknak,

Az öröm asztalánál üljetek,

Nem e világból van az én hatalmam

És gyönyöröm, ha a szívem beteg.

 

Egy nagy, magányos élet tiszta gőgjét

Mint koronát, úgy hordja homlokom,

Tekintetem a végső ormokon.

 

De minden harcok minden elesőjét

Megbékülő szívemhez emelem,

A szenvedő mind egy testvér velem!