Kedves Pajor András Atya!

 Jöjjön el és szóljon hozzánk! Három vagy talán négy éve, amikor még a Vasárnapi újságból ismertük, hívtuk, mert nem csak hallani, látni is szerettük volna. Emlékezzen rá, a falu színe-java itt volt, hogy találkozzon magával! Aztán megszűnt az igazi műsor, az atyát meg csak néha itt-ott látni, hallani. Legalább is nálunk itt, messze a fővárostól. Most el vagyunk bizonytalanodva. Sokan, akik nagyon lelkesek voltak, csalódtak a kormányban, mert a régi tolvajok a helyükön maradtak erre mifelénk, és az arcunkba röhögnek. Minden valahogy késik, a megélhetés inkább csak kézzel-lábbal megy, nem munkahelyről. A kommunistáknak meg nagyobb a gyűlölködő hangjuk, mint valaha, mintha nem ők hoztak volna ilyen helyzetbe. Kinek higgyünk? Magának hiszünk. Kérünk, jöjjön el, mondja el, hogy mit remélhetünk, kiben bízhatunk, merre törekedjünk? Sok pénz nincs errefelé, de tudjuk, hogy magának atya nem ez számít. Hazai terményekkel ellátjuk, egy darabig nem lesz gondja. Az itteni borból is megkínálhatja a pesti barátait. Csak jöjjön! Hol keressük?

N. István, önkormányzati képviselő  (Tolna megye egyik településéről)  

 

 

Kedves N. Úr, kedves István!

 

Mostanában kevesebbet járok előadásokra, igaz, ritkábban is hívnak, de az Ön leveléből is az derül ki, hogy nagy szükség lenne rá, mert sokfelé nagy az elbizonytalanodás és a legfontosabb, hogy tartsuk a lelket mindenkiben. A Keresztény Kulturális Akadémia székhelyén egy komoly, átfogó évértékelőt tartunk április 30-án, utána járom az országot megismételni a keresztény évértékelőket, ha sikerül, eljutok Önökhöz is. A titkárságunk száma…., ott kedves munkatársaim elmondják a lehetséges időpontokat. Most nem elég az egész falu, most hét falu népét várom, mert ezt sokan kell, hogy hallják! A szívemhez nőttek, nem felejtettem el a településüket, örömmel térek vissza!  Nem várok Önöktől semmit, csak azt, hogy ha odamegyek, hallgassanak is rám! Ezen felül jó néven vennék néhány képet a hagyományaikról. Csak gyűjtsenek össze egy párat, kézi szkennert viszek, lemásolgatom őket. Kitűnő vendéglátók, de most szerényen várjanak, mert már nem ehetek akármit, és időben vissza is kell érnem. Számítva jelentkezésükre, jó egészséget és sok lelki erőt kívánok: András atya