5. vasárnap

 2011.02.05. 16:55

Hogyan tartanak számon barátaim, diáktársaim, munkatársaim? Szellemes vagyok, lelkesítő, de befolyásolható? Vagy kitűnő, bölcs tanácsokat tudok adni, de megfagy köröttem a légkör? Jézus egyszerre kéri, hogy mi, az Ő követői jelentsük az élet igazi ízét, de az Ő világossága szerint. Kérdezzük meg magunktól:

 

1.      Egyértelmű-e a Jézushoz tartozásom megnyilvánulásaimban akkor is, ha ez néha az adott pillanatban ésszerűtlennek tűnik?

2.      Helyes döntéseimet, tanácsaimat nem rombolja-e le szeretetlenségem, pesszimizmusom?

3.      Lelkes tanúságtevő vagyok-e, vagy csikorgó fogakkal próbálok erkölcsös maradni?

Mivel bántottam meg Istent az elmúlt héten?

 

Reményik Sándor: Világ világossága

 

Magas állványon nyitott Biblia -

Mögötte szikár gyertyaláng lobog.

Ember sehol. 

Ez az Ige -

Akit talán mindenki elhagyott.

Ketten vannak csak: a Könyv és a Fény. -

Ez az Ige -

Világ végén talán,

Vagy kezdetén.

Úgy érzem most:

Világ végén talán.

Ez az Ige:

Társtalan Fölség, fölséges Magány.

Ki bírja ki?

Ember nem bírja ki.

Poéta ki nem bírja.

Ezt a magányt. - -

Csak a Világ Költője,

Ki verseit a végtelenbe írja.

Ez az Ige.

Nem a megszokott kép.

Nincsen gyülekezet.

A családi kör nem üli körül.

Nézd, be szikáran lángol,

Félelmesen világol.

Önmagának örül.

Világok tornyosodtak fel Öléből

S vissza világok hullanak Ölébe.

S nézd, mily magára van:

Még egy szerzetes sem hajol fölébe.