„Aki kezét az eke szarvára teszi és hátratekint, nem alkalmas Isten országára.” (Lk 9,62)

Mekkora fékező erőt jelentenek a múltunkból visszaköszönő aggályok! Az Isten Országának, titkainak, értékeinek elfogadásával ellentétben a megszokott, dohos ateizmus biztonsága, a statisztikailag igazolható közerkölcs az evangélium törvényével szemben, akkor is, ha látjuk, mivé válik tőle a világ. Na és persze ugyanígy vagyunk az élet nagy lehetőségeivel is, vártuk a nagy változást, aztán megilletődünk a sötét múlttól, ami ha küszködve is, de mégiscsak élhető volt, fulladás előtti pillanataiig.

 

Az eke szarvára tettük a kezünket, változzon itt meg minden, de olyan gyökerestől, hogy még a mondva csinált tekintélyek ikonjai is máglyán kössenek ki, a nagy népámítók ne uralhassák a prolik közvéleményét, és akkor...

Állítólagos értelmiségiek lepik el aláírásukkal a tudatunkat, mert sok helyen emlegetik őket. Ott van köztük a nagy bajuszos, hentesinasra emlékeztető egykori pártelnök, aki idejében elmenekült a tenger mélyére süllyedő hajóról, aztán a Brüsszelből kikopott komenista veteránasszony, aki egymaga akadályozta meg, hogy az Egyház "le ne nyúlja" Európát, nahiszen, az orrhangú, afekta pszichológus, meg a lelkét a komcsiknak kétszer is kultuszminiszterként eladó, egyébként kiváló költő.

Mi meg meghatódunk, mert az effélék tiltakoznak. Ugyan miféle értelmiség ez, miféle morális és szellemi tartással? Na és ugyan milyen súlyuk van a jelen helyzetben? Egyáltalán, mit ugrálnak?

Megmondjam? Tesztelgetik, hogy mi, a hatalom, a démosz, a nép, a lakosság, ...stb. mennyire harapunk rá az ő patetikus megjelenésükre? Vagy képesek vagyunk-e azt mondani, hogy "ki nem sajnál le benneteket magasról"... szánalmas kis kártevők? Mit hangoskodtok már megint?

Ezt a mondatot fejből meg kéne tanulnunk, hogy el ne engedjük az eke egyik szarvát sem, egy valós értelmiséget megszólaltató, letisztultan megújuló nyilvánossággal szemben, inkább ragadjuk meg még jobban jövendő lehetőségeinket és hátranézés nélkül kiáltsuk a hátunk mögé: Ugyan ki nem...szánalmas kis...