Hétértékelő – Úrnapja

 2010.06.06. 23:05

Pénteken, június 4-én  kétszer szólalt meg a harang templomunkban, a Kassai téren. Először délután fél 5-kor belekapcsolódtunk az országos megemlékező harangzúgásba, majd ismét, amikor a Mamertini feszület elé vonultunk est 7 óra tájban, hogy határainkon túl élő testvéreinkért imádkozzunk – Jézus segítő irgalmába ajánlva őket.

Úrnapja – az Oltáriszentség  ünnepe, amely Test és Vér ajándéka, hogy testvérekké tegyen bennünket, mindazokat, akik ebből az egy kenyérből és kehelyből részesülünk. Vajon hogyan éli meg ezt a misztériumot az a szlovák, román, horvát, ukrán vagy szerb keresztény, aki ellenségként tekint a megszállt területek magyar keresztényeire, holott Krisztusban már testvérekké lettek? Nem a liberális sajtócsemegeként mindennapjainkat elárasztó, zömében mondvacsinált pedofil lufik, hanem a trianoni, eddig évszázados erkölcsi válság az Egyház igazi, korunkbeli lelkiismereti terhe. Ehhez persze társul az az anyaországi cinizmus is, amely hol műveletlenségből, hol szándékosan elhallgatja fiataljaink elől egykori igazi hazánk megtépázását, és az azóta is jogfosztottságban élő honfitársaink sorsát.

Legalább olyan súlyú, vétkes mulasztás mindez, mintha ügyet sem vetnénk az árvíz által megroppant életű családjaink gondjára, mintha megengedhetné magának a közömbösséget mindaz, aki szerencsésebb éghajlat alatt, vagy veszélytelenebb domborzati viszonyok közt él. Közben fosztogatják a víz által körülzárt áruházakat, talán még az elhagyott otthonokat is. Lám, vannak akinek a természeti csapás is megéri. Nekünk meg ők jelentenek csapást.

Az MSZMP (becenevén MSZP) kongresszusáról 200 jelölt távol tartotta magát. Hiába. Egy terrorpártban csak hatalmi helyzetben van fantázia és vonzerő. Mindenesetre ízléstelen az erőltetett hattyúdal. Nem rúgnék kimúlt oroszlánba, akkor sem, ha kimúltában derül ki róla, hogy csak nagyra nőtt kaméleon volt. Ám a bomlásnak indult, de még fel-felköhintő tetem bosszantóbb lehet az élő ragadozónál. Még hogy megújul a párt?  Mivé már megint? Valami mindig tönkremegy, ha ők megújulnak. Vesztettünk eleget. Ősszel egy szép, nagy, nekrológoktól mentes elhantolásra lenne szükségünk az önkormányzati választásokkor. Addig viszont bosszankodhatunk az áporodott stílusú köhécselés miatt.

Végül egy találós kérdés. Tanítok óvodásokat, alsó és felső tagozatosokat, középiskolásokat, és egyetemistákat. Ki mit gondol, hányan álltak elém pedagógusnapon, hogy megköszönjék (nem kell virág, ajándék, áradozás…) az egész éves munkámat, nem magamért, hanem saját magukért, hogy észrevették: tesz valaki valamit a hitükért, gyermekeikért. Annyit segítek: három számjegyben végképp ne nagyon tessék gondolkodni, a további tippeket a fórumba várom.