Jó Pásztor vasárnapja

 2010.04.24. 23:16

Húsvét negyedik vasárnapján az Egyházban Jézust, mint Jó Pásztort köszöntjük, aki papjain keresztül gondoskodik lelkünk terelgetéséről. Ezért az Egyházban ez a nap a papi és szerzetesi hivatások ünnepe, melyen az Úr korábban elhangzott szavát követjük, és imádkozunk azért hogy Szentlelke küldjön új munkásokat aratásába.

Kérdezzük meg magunktól:

1.     Valóban benne van-e napi imádságaimban, felajánlásaimban az új papok, szerzetesek kérése?

2.     Nem félek-e attól, hogy az Úr gyermekemet, unokámat válassza ki magának, segítem-e őt ennek az isteni szándéknak megvalósulásában?

3.     Nem kritizálom, inkább támogatom-e meglévő papjainkat munkájukban, még inkább az egyházzal szembeni támadások során?

Mivel bántottam meg Istent az elmúlt héten?

 

Az apostolok következetesen hirdetik, hogy Jézus nem nemzeti messiás, hanem a világ Megváltója.

A Jelenések könyve ezt támasztja alá, amikor leírja, hogy az üdvözültek serege minden nyelvből és népből tevődik össze.

 

Mezei Attila: Pásztorsors

   

     míg andalog a nap

s borún is áttetszik világa

békét üzenő lankákon

valahol valaki les a nyájra

 

pásztora szunnyadva is éber

gondos érzéke szerte oltalom

nem lágyul lelke a nap hevével

    élete egy a nyáj életével

 

    csendes vizek jó Pásztora

    színleg szunnyad csupán

    hogy nyája békés éberséggel

    vágyjon az örök, dús rét után

 

"A pap nagysága és mindig szükséges volta éppen abban áll, hogy a szakosodástól szétforgácsolódott világban – hisz a világ pontosan ebben szenved, ezért esik szét – az egésznek az embere marad, és belülről tartja össze az emberlétet. Éppen az a bajunk, hogy az ember már sehol sem ember, hanem van külön részleg az öregeknek, külön a betegeknek, külön a gyerekeknek, ennek meg annak, de sehol sem él már az emberség egésze. Ha még nem lenne pap, ki kellene találni, azt az embert, aki a sok specialista közt ember az emberért, Isten elgondolása szerint: aki rendelkezésére áll betegeknek és egészségeseknek, gyerekeknek és öregeknek, hétköznap és ünnepnap, és Isten könyörülő szeretetével összetartja az egészet." J. Ratzinger: A mustármag reménye